Az önfenntartó kert Jellegzetessége, hogy a különböző kertrészek kialakítását a természet ihleti és szakértő kertész alakítja ki úgy, hogy az összhatás a természetes jelleget ”utánozza”.
Az önfenntartó kert teljességében él, minden oldalával együtt. Élvezhető, szolgáltató, gyönyörködtető és táplálékot adó, ezért kiemelten fontos – főleg egy természetes közegben – hogy kiemelt tisztelettel nyúljunk a környezetünkhöz, hiszen ne feledjük, a természet az úr. Legtöbbször közvetlenül a természetes táj mellett jön létre az erdő, mezőszélen, az utca utolsó telkén, kisebb vagy nagyobb területen, ahol elegendő hely jut a növények természetes habitusának kiteljesedéséhez.
Az ilyen természetes kert túlmutat a kerítésen. A kialakított növényállományban a tájegységre jellemző, azonos ökológiai igényű, szerényebb megjelenésű, őshonos/honos fajok nagyobb arányban jelennek meg, mint az élénkszínű társaik. Jellemző, hogy egy adott növényből nagyobb mennyiséget ültetünk csoportba, vagy foltba, ezzel biztosítjuk, hogy a növények folyamatos versenyben legyenek egymással és a jobb alkalmazkodó képességű fajok terjedjenek el.
Ugyanígy a nagyobb, idősebb fákkal borított, árnyékos telkeken is lehetőség van a természet megidézésére. Ezek az erdők lombkorona-, cserje- és gyepszintjét imitáló árnyéki ligetes kertrészek a nyugati kertkultúrában már régóta hangsúlyos szerepűek. Akkor sem kell megilyedni, ha kertünk száraz és meleg, pénztárca és gondozáskímélő megoldás, ha magsra hagyjuk nőni füvünket, előbb vagy utóbb megjelennek rajta a virágos rétek növényfajai, kisállatok, rovarok és pillangók lakják be. A virágos rétet imitáló növények a legújabb kísérletek alapján kavicsmulcsban is szépen fejlődnek, legnagyobb előnye, hogy nem engedi át a gyomokat és azonnal díszít, azonban az ültetés szakértelmet igényel.
A jelenleg építési fázisban lévő kertünkben ezt az irányelvet követve a már beállt lomb- és cserjeszint alá a gyepszintet talajtakaró évelőkkel alakítjuk ki, mely legnagyobb előnye, hogy gondozása egyszerű, továbbá gátolja a talaj kiszáradását, gyomosodását és az eróziót, javítja a talajszerkezetet és akár a kert díszévé is válhat.
Az önfenntartó kert megteremtésének alapja a jó terv. Ez hangolja össze a tulajdonos stílusát, igényeit és a kerti és elemeket egy egésszé, hogy azok ne csak egymás mellett létező, önmagukban fenntartható anyagok legyenek a kertben, hanem a természeti törvények mentén rendszert szervezetten, egymást segítő módon összhangot teremtsenek. A magántulajdonú kertek egy település belterületi zöldfelületének 20-30%-át teszik ki. Ha ezek mindegyike élőkert lenne, akkor összekapcsolódva a települések életében már nagyobb rendszerben tudnának szolgáltatni.
Források : Élkőkert – Kézikönyv a fenntartható magánkertek megvalósításához (Makeosz)
15 tipp természetközeli kert kialakításához (Megyeri Szabolcs Kertész blogja)
Az önfenntartó kert élőhelyük szolgál rovarok és emlősök számára egyaránt. Amennyiben további információ érdekelné a témában olvassa el alábbi pdf-ünket is:
