Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom

Növénytelepítés

A felhasználandó növényanyagot a helyszíni talaj-és csapadékviszonyoknak, illetve a megrendelői igényeknek megfelelően választjuk ki. Fontos, hogy az egyes fajok összhangban legyenek egymással, mind szín, mind habitus szempontjából. A fák, cserjék, évelők az évszakok váltakozásával mindig új arcukat mutatják. A fajok szakszerű megválasztásával az év minden szakaszában színes lehet a kertünk.

A növénytelepítés előtt érdemes egy szakembert megbízni, hogy a beültetére kerülő növényeket tervezze meg, így biztosan nem fordulhat elő, hogy egy növény túlnövi a helyét, vagy éppen nem bírja a körülményeket, amelyek közé szántuk.

 

A lombos fák a kert meghatározó elemei. Nagy szerepük van a kerti tér kialakításában, természetes, függőleges térfalat alkotnak, valamint háttérül szolgálnak az eléjük telepített növényzetnek. Állhatnak magányosan, szoliterként, melyek egyedi habitusukkal, színükkel hívják fel magukra a figyelmet, szoborszerűen megjelenő csoportban, vagy fasort is alkothatnak. Kérgük, leveleik időről-időre új arcukat mutatják, így a fajok megfelelő összeválogatásával az év minden szakaszában színes lehet a kertünk.

A növényeket földlabdásan szállítjuk megrendelőnk kertjébe, mely egy gyökerekkel átszőtt, a növény fejlettségével arányos nagyságú földtömeg, mely elültetéskor szétesés nélkül a gyökérzeten marad. A szétesés és a kiszáradás ellen a földlabdát körülvevő jutazsák véd, amely a földben lebomlik. A fákat fagymentes időben, kora tavasszal vagy késő ősszel telepítjük. A szállítási méret a megrendelő igényeitől függ, általános esetben 12/14cm, vagy 14/16 cm törzskörméretű lombos fákat szállítunk. A kisebbeket 80x80x80 cm-es, a nagyobbakat 100x100x100 cm-es gödörbe telepítjük. Az ültetőgödör földanyagát szerves szarvasmarhatrágyával keverjük be, az öntözés megkönnyítése érdekében igény esetén dréncsövezzük a fát, földtányért készítünk a törzs körül, valamint a fákat a szélkárok elkerülése érdekében karózzuk és kötözzük.

A kisebb méretű cserjék esetében általában konténeres, a nagyobbak esetében földlabdás növényeket szállítunk. A kertépítési gyakorlatban a cserjeültető gödrök mérete kisebb cserjék és jó minőségű talaj esetén 40x40x40 cm, nagyobb cserjék és rossz minőségű, tömör talaj esetén 60x60x60 cm. A négyzetméterre eső darabszám általános esetben fajtól/fajtától függően 5-6 db, a szélesebbre növő cserjékből 1-4 darab a telepítési sűrűség. A telepítés során az ültetőgödör földanyagát szerves szarvasmarhatrágyával keverjük be. A cserjék végleges méretüket 2-5 év alatt érik el.

Az évelő növények nem a teljes vegetációs időszakban, hanem az év egy bizonyos szakaszában kb. 2-4 hétig virágoznak, ezért alkalmasak az évszakok váltakozásának jelzésére is. Az évelő fajok között örökzöld fajok is léteznek, melyek levelükkel egész évben díszítenek.

Az évelő növényeknek számtalan alkalmazási lehetőségük van, képezhetünk napos vagy félárnyékos, valamint árnyéki ágyásokat is, melyeket díszfüvekkel vagy fűszernövényekkel kiegészítve tehetünk még dekoratívabbá. Az évelőágy felépítése akkor válik élővé és változatossá, ha a különböző magasságú növények dinamikusan váltakoznak. A méretbeli kontraszthatás tovább fokozható a kontrasztos színek összeválogatásával, de a színek harmonikusan összehangolva is jól hatnak. Kerüljük az utak menti keskeny, szalagszerű kiültetést. Az évelőágyba mindig több növényfajt ültessünk, mérettől függően 0,5-2 m²-es foltokban.

A gyakorlatban napos fekvésűnek nevezzük a teljesen nyílt, beárnyékolatlan területek tekinthetőek, ahol a növényállománynak tűző napot és hőséget kell kibírnia. Erre alkalmas fajok pl.: a cickafark (Achillea), pereszlény (Calamintha), menyecskeszem (Coreopsis), kasvirág (Echinacea), gyertyavirág (Gaura), írisz (Iris), levendula (Lavandula), citromfű (Melissa), menta (Mentha), macskamenta (Nepeta), sudárzsálya (Perovskia), rozmaring (Rosmarinus), kúpvirág (Rudbeckia), zsálya (Salvia), kakukkfű (Thymus), stb.

Félárnyéki az a terület, amelyet a nap napi 4-5 órán át süt. Ide évelők széles választéka ültethető. Néhány a legszebbek közül a palástfű (Alchemilla), szellőrózsa (Anemone), őszirózsa (Aster), zergevirág (Doronicum), a bőrlevél (Bergenia), a nefelejcs (Brunnera), hanga (Erica), tűzeső (Heuchera), árnyékliliom (Hosta), keserűfű (Persicaria), bazsarózsa (Paeonia), lángvirág (Phlox), stb.

Az állandó árnyékba telepíthető évelők csoportját alkotják a páfrányok, amelyek közé az alábbi fontosabb fajok tartoznak: ínfű (Ajuga), gyöngyvirág (Convallaria), tündérvirág (Epimedium), sárga árvacsalán (Galeobdolon), erdei pajzsika (Dryopteris), édesgyökerű páfrány (Polypodium), meténg (Vinca), waldstein pimpó (Waldsteinia).

Az évelő díszfüveket igen sokféle célra használhatjuk fel: a magas termetű virágosnád (Miscanthus) határozott, függőleges vonalaival például kiválóan alkalmasak térhatárolásra. A kerti tavak mellett a sás (Carex) vízpart imitátorként funkcionál. A vegyes évelőágyban a középmagas és alacsony virágfoltokkal váltogatva mozgalmasságot kölcsönöz a sédbúza (Deschamsia). Szoliterként keskeny, felálló lombjával az olasznád (Arundo), akkor díszít a leginkább, ha magányosan, vagy hármas csoportokban telepítjük őket.

A hagymás és gumós növények jellemzői, hogy a számukra kedvezőtlen időszakot egy tápanyag-raktározásra módosult, földalatti szerv segítségével vészelik át. Ilyen például a hagyma (Allium), kikerics (Colchicum), a sáfrány (Crocus), a jácint (Hyacinthus), a gyöngyike (Muscari), a nárcisz (Narciccus), a tulipán (Tulipa), stb. A hagymások ültetésénél ügyelni kell az ültetés időpontjára, mélységére, valamint a szükséges tőtávolságra. A növények összeválogatásánál figyelembe kell venni azt, hogy mely fajok télállóak, s melyek nem.

A hagymás virágoknak számos alkalmazási területe ismert. A kétnyári virágágyakba történő ültetés a tavaszi hagymás növények leggyakoribb alkalmazási módja. Ilyenkor a virágágy díszét tavasszal az előző év őszén kiültetett hagymások és a közéjük ültetett kétnyári virágok adják. A későn fakadó fák kopár ágrendszere alatti hagymás virágszőnyeg megkapó látványt nyújt. Az évelőágyba a hagymásokat a későn zöldülő növények közé –mint annak helyettesítése – ajánlott ültetni.

A sokféle színben pompázó egy- és kétnyári virágokkal beültetett virágágyakat a kert vagy park központi, gyakran látogatott részében érdemes létesíteni, mivel ezek az egész vegetációs időszakban díszítenek. Az ágyásokat lehetőleg napos helyen létesítsünk, mivel igen kevés az árnyéktűrő növényfaj. Az egynyári virágok nyáron, a kétnyáriak pedig ősszel és tavasszal díszítenek, így érhető el a kora tavasztól késő őszig tartó virágpompa. Az egynyári virágokat májusban ültetjük ki, fajtól függően 16 vagy 25 db/m² tősűrűséggel. A virágokat október elején szedjük ki a talajból, és szerves tápanyag beforgatása után ültetjük a helyükre a kétnyári virágpalántákat és a hagymásokat.

A legnépszerűbb egynyári virágfajok a következők: begónia (Begonia), pistikevirág (Impatiens), petúnia (Petunia), bársonyvirág vagy büdöske (Tagetes), kakastaréj (Celosia), dália (Dahlia), vasfű (Verbena), körömvirág (Calendula). A legnépszerűbb kétnyáriak pedig az árvácska (Viola), százszorszép (Bellis), nefelejcs (Myosotis), szakállas szegfű (Dianthus).

Rézsűs felületek  beültetése előtt érdemes ún. kókuszpaplant teríteni a talajra, mely egyesíti a gyom-és erózió védelmet, majd pár év múlva, mikor a növényállomány már remélhetőleg beállt, a kókuszrostok bomlásnak indulnak és egyedi módon táplálják a talajt.

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO