Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom
Cégünk 2020. augusztus 6-7-én zárva tart. Ügyeletet nem tartunk, e-mailekre, telefonokra nem fogunk válaszolni. Augusztus 10-én folytatjuk a munkát.

Kertfenntartási feladatok decemberben

Díszkert

gyepfelületen pl. ónos eső hatására kialakult jégréteget gereblyével törjük fel, illetve távolítsuk el. A jégréteg ugyanis elzárja a levegő útját, amely a fűcsomók szívlevél-rothadását idézheti elő, vagy fokozhatja a hópenész megjelenését.

 

lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

 

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet.

Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

 

Egész télen át előzzük meg a kerti tó befagyását, mivel az összefüggő jégréteg elzárja a levegőt a víztől, ezzel károsítva a víz alatt áttelelő növényeket és halakat. A jégréteg a vízben keletkező káros gázok távozását is akadályozza, amely szintén káros a vízi élővilágra. Jégmentesítésre alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, vagy a vízfelszín alatt 10-20 cm mélységben működtetett fúvóka nélküli jegesedés-gátló szivattyút.

 

A pincében tárolt hagymás és gumós szaporítóanyagot időnként vizsgáljuk át, és ha penészesedést tapasztalunk, a helyiséget kénezzük le. A virágos növények (dália, gladiólusz, begónia) gumói a közepesen száraz, szellős, fagymentes helyen telelnek jól. Túl száraz körülmények között fonnyadnak, túl sok nedvesség esetén rothadásnak indulhatnak. Szükség szerint szellőztessük és öntözzük be hetente egyszer a tároló-homokot.

Haszonkert

Novemberben érdemes megkezdeni a gyümölcsfák törzsének és vastagabb ágainak kéregkaparással történő tisztogatását. A fatisztogatási munkálatok elvégzésével megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A munkálatok előtt érdemes egy ponyvát teríteni a fa alá, hogy a lehulló fertőzött részeket könnyebben összegyűjthessük. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről. A moníliás gyümölcsmúmiákat, hernyófészkeket, taplógombákat, vértetves vesszőket, gyűrűspille tojáscsomókat szintén távolítsuk el. Az összegyűjtött fertőzött részeket a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

 

Amennyiben a gyümölcstárolóban a tél folyamán a gyümölcsök rothadását tapasztaljuk, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi okozhatja a tüneteket. Ebben lehetnek segítségünkre a következő sorok.

A tárolóban kialakuló rothadásos tünetek a nyári permetezések hiányosságaira vezethetők vissza. A jonatánalmán kialakuló jonatánfoltosság (vagy lenticella-foltosság, vagy taplófoltosság) nevű megbetegedés a kálciumhiány következtében alakul ki. Főleg jonatánalmán még a szedés előtt megjelennek, és a tárolóban továbbterjednek a 2-3 mm átmérőjű, kerek, határozott szegélyű, enyhén bemélyedő, sötétbarna foltok. A meleg helyen való tárolás, kevés szellőztetés kedvez a foltosodás terjedésének. Ez a betegség gyakoribb a nagy gyümölcsökön, mint a kisebb méretűeken. A megfigyelések szerint a szüret után azonnal alacsonyabb hőmérsékletű tárolóban elhelyezett termés kevésbé károsodik. Még a tél folyamán érdemes beszerezni kálcium tartalmú műtrágyát, mellyel a fakadás után célszerű elkezdeni a permetezést, és a termő időszak alatt kéthetes időközönként legalább háromszor meg kell ismételni.

Érés előtt fertőződik meg az alma és a körte a glöospóriumos rothadást okozó gombával. A fertőzött fáról szedett gyümölcsök egészségesnek látszanak, a tünetek a szállítás és az átmeneti tárolás idején alakulnak ki. A gyümölcs héján éles határral belapuló, barna színű, fénytelen foltok jelennek meg, melyeken a gomba sárgásbarna, majd később rózsaszínre változó nyálkás lepedéket képez. A gyümölcs a tárolóban összetöpped és a magház körül üreges lesz. Ha a tárolt gyümölcseinken ilyen rothadás jelenik meg, tavasszal a rezes lemosó kezelést kell először alkalmaznunk, mivel a kórokozó nemcsak a termésben, hanem a termőnyársakban is áttelelhet. Metszés idején a fertőzés forrását képező mumifikálódott gyümölcsök és a száradó termőnyársak eltávolításával védekezhetünk a megbetegedés ellen.

Az almatermésűeken a moníliás rothadás jelenti az egyik legnagyobb veszteséget a téli tárolás során. A barna, rothadó foltok az egyéb rothadást okozó kórokozók tüneteivel ellentétben sohasem süppednek be. Ősszel a fán lévő almán a fertőzés helye körül szabályos, koncentrikus körök mentén kezdetben fehér, majd sárga színű penészpárnák fejlődnek. A zárt kamrában elmarad a penészkivirágzás, és a rothadó termés megfeketedik, állománya rugalmas, gumiszerű, héja sima, bőrszerű és fényes lesz. A tárolóban megfeketedett alma azt jelzi, hogy a virágzáskor elmaradt a monília elleni permetezés. A sebzéseken át támadó kórokozó terjedését nyáron a molyok elleni védekezésekkel nagymértékben gátolhatjuk. A kertben télen a beteg gyümölcsöket szedjük össze, és forgassuk a talajba.

Gyakran előforduló tárolási betegség az alternáriás rothadás is. A kialakuló feketésbarna foltok nagyjából kör alakúak, enyhén besüppedők. A gyümölcshúsban félkör alakú, sötétbarna rothadás, a magházban sötétszürke penészgyep látható. A betegséget megfékezhetjük a termő időszakban a varasodás ellen is hatásos permetezésekkel. Párás tárolóban terjed a botritiszes rothadás. Csapadékos időben történő szedéskor a talajon lévő, elhalt növényi részekből fertőződnek a kocsányon keresztül a gyümölcsök, a lomb viszont nem károsodik. A fán megbetegedett almák a tárolóban tovább rothadnak, a hepehupás felületű termés húsa barnára színeződik, az egészséges és a beteg rész határa elmosódik.

hasznos énekesmadarak táplálásához akasszunk ki a gyümölcsfákra madárodúkat, vagy madáretetőket. A madarak fontos szerepet töltenek be a rovarkártevők elleni biológiai védekezésben. Az etetőbe rakott napraforgómaggal, kendermaggal, kukoricadarával könnyen odacsalogatjuk a madarakat kertünkbe. A fákra kihelyezett odúkban áttelelő cinkék nagymértékben csökkentik például az almamoly kártételét. A madáretetést praktikus kialakítású ún. önetetőkkel tehetjük folyamatossá.

Amennyiben a fagyok előtt vastag lombréteget terítünk az ágyás felületére, a téli időszakban is hozzájuthatunk friss zöldségfélékhez, például csicsókához (Helianthus tuberosus, lásd a képen) és petrezselyemhez.

 

nyúlrágás ellen érdemes bekötözni a fiatal fák törzsét. Kötöző anyagnak legalkalmasabb a többrétegű újságpapír, vagy a törzs szellőzését biztosító, átlyuggatott fólia. Ne használjunk erre a célra az egerek számára búvóhelyet biztosító kukoricaszárat vagy szalmát.
Különösen az érzékeny kajszibarackfák törzsét érdemes télire bemeszelni. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, a törzs nappal nem melegszik fel, így mérséklet a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, így kevesebb fagyseb képződik.

 

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO