Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom
Cégünk 2020. augusztus 6-7-én zárva tart. Ügyeletet nem tartunk, e-mailekre, telefonokra nem fogunk válaszolni. Augusztus 10-én folytatjuk a munkát.

Kertfenntartási feladatok augusztusban

Az egynyári virágkiültetések nyár végére lesznek a legdúsabbak, legmutatósabbak. A virágpompa eléréséhez azonban gondos ápolásra van szükség. A haszonkertben a gyümölcsök folyamatos betakarítása mellett a növényvédelemről is gondoskodnunk kell.

Díszkert

Augusztusban egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Száraz, forró időben hagyjuk magasabbra (5-6 cm) a füvet, mivel így kevésbé szárad ki a talaj, és ezáltal a gyep is élénkebb marad. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

 

Egyes cserjék, így például a lilaakác nyári metszését augusztusban végezzük. A hosszú, vékony oldalhajtásokat a fő ágszerkezettől számítva 5-6 levélig vágjuk vissza. Távolítsuk el a levendula elvirágzott hajtásait, ügyelve arra, hogy ne vágjuk vissza túl erősen, a fás részt ne sértsük meg.

 

A kertekben található legtöbb sövény általában nyár közepén-végén is igényel nyírást. Ha ilyenkor szépen kialakítjuk sövényünk formáját, a fennmaradó hónapokban még sokáig élvezhetjük szépségét. A lombhullató cserjéket, illetve a tujákat, hamisciprusokat és borókákat a legegyszerűbb sövénynyíró ollóval, vagy géppel nyírni, de a nagy levelekkel rendelkező lomblevelű örökzöldeket (pl. babérmeggy – Prunus laurocerasus) lehetőleg óvatosan, metszőollóval nyessük, hogy ne maradjanak hátra csúnya, betépett szélű levelek. Egyenletesebben tudjuk a nyírást végezni, ha a metszés idejére a kívánt magasságban és szélességben zsinórt feszítünk ki a sövény mellé. Magasabb növésű sövényünk oldalát enyhén kúposan nyírjuk, hogy az alsó rész is kielégítő mennyiségű napfényhez jusson.

 

Augusztus a nyár legmelegebb hónapja. A nappalok ugyan fokozatosan rövidülnek és az éjszakák is hűvösebbek, de ahol kevés csapadék hullott, ott a növények még igénylik az öntözést. Ez alól kivételt képeznek a fagyokat kevésbé tűrő kerti fásszárú növények (pl. a selyemakác - Albizia julibrissin, illatos barátcserje - Vitex agnus-castus, levendula – Lavandula angustifolia stb.). Ezeket már nem kell öntözni, mert ha nyár végén sok vizet kapnak, a hajtások nem fásodnak meg kellőképpen, így az erősebb téli fagyok komoly károkat okozhatnak a növényekben, sőt akár az egész növény is kifagyhat. Nagyon fontos az öntözés megfelelő időpontjának megválasztása, tűző napon a lombos dísznövényeink levelei ugyanis megperzselődhetnek. Kerüljük a dél körüli órákban a víz kijuttatását, inkább hajnalban, vagy este öntözzünk. A napi öntözés kapcsán igen nagy terhet vesznek le a vállunkról az automata öntözőrendszerek.

 

Kerti növényeinken a levéltetvek (lásd a képen) elszaporodása okozhat gondot. Erős vízsugárral jelentősen ritkíthatjuk a tetveket. A tetvek ellen szúró-szívó kártevők elleni rovarölő permetszert alkalmazhatunk. Célszerű ebben az időszakban a rózsákat a lisztharmat és a rozsdásodás ellen is lepermetezni. A lisztharmatot okozó gomba ellen az első tünetek (fehér hálózatos bevonat a levélen) megjelenésekor, és ezt követően még legalább kétszer javasolt penkonazol hatóanyagú szerrel a permetezéseket elvégezni. A rózsarozsda gombás kártevő ellen kresoxim-metil hatóanyagú szerrel védekezhetünk, amely a lisztharmat ellen is hatásos. A rózsák fábreás levélfoltosságát, amely a leveleken lévő 5-20 mm átmérőjű, barnás-fekete színű, világos közepű foltokat okoz, mankocep hatóanyagú szerrel történő permetezéssel előzhetjük meg. A fagyalsövényeket augusztusban is károsíthatják a korai lombhullást okozó tripszek, amelyeket a levélfonákon lévő fekete ürülékcseppekről és az ezüstfehér, csillag alakú szívásfoltokról ismerhetünk fel. A tripszek ellen abamektin, vagy acetamiprid hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

 

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjáráshatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, így kertünk dísznövényeit jelentősen károsíthatják. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezésesetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

 

spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

 

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

 

A dísztó tulajdonos kertbarátoknak az augusztusi nagy melegben a vízutánpótlásra, illetve az oxigénellátásra kell elsősorban odafigyelniük. Oxigénhiányra utal, amikor a halak a víz felületén „pipálni” kezdenek, ugyanis így próbálnak a levegőből oxigénhez jutni. Ez ellen legegyszerűbben friss, oxigénben dús víz utánpótlásával védekezhetünk, lehetőleg a víz felületének „felpezsdítésével”, vagy egy akváriumi légpumpához csatlakoztatott porlasztóval. A légpumpa bármelyik díszállat kereskedésben, vagy tótechnikai üzletben megvásárolható, használatakor azonban feltétlenül figyeljünk arra, hogy a légpumpa elektromos része mindenképpen víz és cseppmentes helyre kerüljön, nehogy áramütés veszélye álljon fenn.

 

Haszonkert

Augusztusban rajzik az amerikai szövőlepke második nemzedéke. A fák oldalsó ágain lévő hernyófészkeket a hernyók szétrajzása előtt vágjuk le és égessük el. 
Késői őszibarackfajtáknál a még károsító barackmoly és keleti gyümölcsmoly harmadik nemzedékű lárvái ellen juttassunk ki rovarölő szereket. Amennyiben a levelek atkákkal fertőzöttek (szürkék, poros kinézetűek, sodrottak, deformáltak), keverjünk atkaölő szert is a permetlébe.

szőlőt még utoljára kötözzük meg, és a túl sűrű hajtások megritkításával juttassuk több napfényhez a fürtöket. Amint a korai csemegeszőlők héja vékonyodni kezd, számítani lehet a darazsak támadására. Ha a fürtökre gézből zacskót húzunk, megvédhetjük a termést. A csemegeszőlő védelmére használt permetszereket úgy válasszuk meg, hogy betartható legyen azok élelmezés-egészségügyi várakozási ideje. A késői érésű fajtákat, borszőlőket a szőlőmolyok és a gyapottok-bagolylepke ellen piretroid hatóanyagú permetszerekkel kezelhetjük. A nyár végi esőzések előidézhetik a fiatal hónaljhajtásokon a peronoszpóra megjelenését. A termést a gomba már nem veszélyezteti, de az áttelelés megakadályozására szükséges a rezes kezelés. A lisztharmat viszont megtelepedhet még a fürtökön, ezért a kéntartalmú záró permetezés javasolt. Jelöljük ki a sárguló, vashiányban szenvedő tőkéket, ezeket tavasszal vastartalmú készítménnyel egyedileg meg lehet gyógyítani.

Az almatermésű fákata kajszit, mandulát, cseresznyét és meggyet a kaliforniai pajzstetű második nemzedéke ellen kezeljük le dimetoát hatóanyagú szerrel. 
Málnásokban a didimellás vesszőfoltosság és a vesszőszúnyog jövő évi kártételének megelőzése érdekében réztartalmú és dimetoát hatóanyagú szerrel permetezzünk. A réztartalmú szerek a szamócatöveken előforduló levélfoltosságok ellen is hatásosak.

A héjas termésűek közül a diót támadja meg a legtöbb kórokozó és kártevő. A kórokozók közül tavasztól fertőz a baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság, amely esős időben a dió bármely részét megtámadhatja. A beteg levélen és a termésen először apró, szögletes, később összefolyó, feketésbarna foltok jelennek meg, majd a terméshéjról a feketedés a bélre is átterjedhet. A baktériumos betegség ellen csapadékos nyarakon többszöri rezes permetezéssel védekezhetünk. A diófákon májustól már jól láthatóvá válnak a gnomóniás betegség tünetei: a levélen kezdetben kicsi, majd 2-3 cm-re megnagyobbodó, kifehéredő közepű, kerek foltok jelzik a megbetegedést, az erősen fertőzött levél lehull. A gnomónia a magbélben nem okoz kárt. Egészen a lombhullásig lehet ellene védekezni réztartalmú permetszerekkel. A diót károsító rovarok közül legjelentősebb az almamoly kártétele. A kártevőnek csak a második nemzedéke támad július második felében és augusztusban. A kis hernyók a bibepontnál furakodnak a termésbe és rágják a dióbelet. A nyár közepén két alkalommal végzett rovarölőszeres kezeléssel általában megvédhetjük a termést.

körte legveszélyesebb, leggyakoribb betegsége, a körtevarasodásgombája nemcsak a levelekben, hanem a vesszőkön, ágakon, rügyekben is áttelelhet. A varasodás a leveleken kívül a termést is jelentősen károsítja. A leveleken áttelelt spórák tavasszal érnek be, a varasodás tünetei tavasszal már megjelenhetnek a kis leveleken: az olajosan áttetsző levélfoltok fonáki oldalán bársonyos felületű, porzó, élesen körülhatárolt penészgyep található. Az itt képződő szövedékből a még kifejletlen gyümölcsök is megbetegednek. A termések deformálódnak, megrepedeznek, egy részük a földre hull. Az egyik oldalát beborító sötétbarna olajfoltok miatt gyakran féloldalasan fejlődik a gyümölcs. Az elsőéves zöld hajtásokon a nyár folyamán kör, vagy ovális alakú, felrepedezett hólyagosodás tapasztalható. Később a hajtások öregesedésével elkérgesednek, elfekélyesednek és barnára színeződnek a foltok. A varasodás a következő évek terméseredményére, valamint a termőhajtások elhalásán keresztül a fa egész életére kihatással van. A védelem szempontjából rendkívül fontos a fák őszi tisztogatása, a fertőzött hajtások levágása és elégetése. Erős fertőzés esetén mindenképpen végezzük el a gomba áttelelését megakadályozó rezes lemosó kezelést a szüret utáni, de még a lombhullás előtti időszakban. A lombhullás során lehullott leveleket célszerű mélyen elásni.

A növényvédelemben kiválóan alkalmazhatók az olyan fizikai védekezési módszerek, mint az araszolólepkék nőstényei megfogására alkalmazott hernyóenyves övek alkalmazása, amelyet a következőképpen készíthetünk el: egy 8-12 cm széles, nehezen elázó pergamenszerű papír, vagy polietilén fóliacsíkkal körbevesszük a fa törzsét, műanyag spárgával rögzítjük, majd a papírcsík alsó- és felső részét szabadon hagyva bekenjük hidegben sem dermedő hernyóenyvvel. Az ősszel többször átnézett öveket időnként cserélhetjük, átkenhetjük. Az övtől lefelé eső törzsrészre rakott tojásokat még drótkefével is célszerű ledörzsölni. Az erősen szőrözött testű hernyók (pl.: amerikai fehér szövőlepke, gyapjaslepke) megfogására az ún. Zágoni-öveketalkalmazzuk: zsúpszalmából, len- vagy kenderszárból, illetve egyéb szálas anyagból készítjük el a hernyófogó övet, és azt erősen a fa törzsére rögzítjük. A bábozódni készülő hernyók előszeretettel bújnak a gubószövésre megfelelő helyet biztosító szálak közé. A gyapjaslepke hernyóinak megfogására júniustól augusztusig kihelyezett öveket október végén célszerű leszedni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. 

A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírusmegbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

 

A bő termésű gyümölcsfáknak gyakran földig hajolnak az ágaik. Az ágtörés elkerülése érdekében korábban levágott, villás elágazású ágakkal támasszuk alá a roskadozó ágakat. Jó megoldás továbbá a lehajló ágaknak a vastagabb vezérágakhoz való kötözése.

 

A gyümölcsfák esetében a tavaszi fás metszés jó kiegészítője a késő nyári zöldmetszés, melynek során a letermett félfás hajtásokat, száraz nyársakat tőből eltávolítjuk. A sűrűn álló hajtások ritkításával levegősebbé tehetjük a koronát.

A veteményeskertben a póréhagyma (lásd a képen) földdel való feltöltése augusztusban időszerű: a hagymaszárakra félig felhúzott föld alatt fehéres, zsenge lesz a szár.

 

A paprika károsítói közül a termés kialakulása után gyakran lép fel a bogyókötéstől az érésig a baktériumos lágyrothadás. Nagyobb esőzések és 20-25°C-os hőmérséklet mellett többnyire augusztusban, nyár végén, ősz elején, főleg az étkezési paprikán észlelhető. A kórokozó a talajból fertőz, majd az esőcseppek és az öntözővíz segítségével a sérüléseken keresztül, vagy az ép csészelevél alatt jut be a szövetekbe. A növény levelein, szárán szabálytalan kör, vagy csillag alakú sötétzöld, barna szegélyű, puha foltok formájában jelenik meg, melyek folyamatosan kiszáradnak, közepük kifehéredik. Száraz időben a termés bőre pergamenszerűen összeaszalódik, nedves időben viszont a rothadás ráterjed a magházra, szárra is, így a termés leesik a földre és szétloccsan. A hajtások a leveleiket lehullatják, elhalnak. A már kialakult betegséget gyógyítani nem lehet, de a talajból történő fertőzés miatt a 3-4 éves vetésforgót célszerű betartani. Esős idő után megelőző jelleggel vegyszeres beavatkozást végezhetünk rezes, illetve kasugamicin tartalmú szerekkel.

A paprika károsítói közül a termés kialakulása után gyakran lép fel a bogyókötéstől az érésig a baktériumos lágyrothadás. Nagyobb esőzések és 20-25°C-os hőmérséklet mellett többnyire augusztusban, nyár végén, ősz elején, főleg az étkezési paprikán észlelhető. A kórokozó a talajból fertőz, majd az esőcseppek és az öntözővíz segítségével a sérüléseken keresztül, vagy az ép csészelevél alatt jut be a szövetekbe. A növény levelein, szárán szabálytalan kör, vagy csillag alakú sötétzöld, barna szegélyű, puha foltok formájában jelenik meg, melyek folyamatosan kiszáradnak, közepük kifehéredik. Száraz időben a termés bőre pergamenszerűen összeaszalódik, nedves időben viszont a rothadás ráterjed a magházra, szárra is, így a termés leesik a földre és szétloccsan. A hajtások a leveleiket lehullatják, elhalnak. A már kialakult betegséget gyógyítani nem lehet, de a talajból történő fertőzés miatt a 3-4 éves vetésforgót célszerű betartani. Esős idő után megelőző jelleggel vegyszeres beavatkozást végezhetünk rezes, illetve kasugamicin tartalmú szerekkel.

Az alternáriás betegséggombája főleg a paradicsom alakú paprikán jelenik meg. Kórtünete, hogy a levélnyeleken és a leveleken világosszürke, élesen körvonalazott, elhalt foltok jelennek meg. A termés csúcsán idővel barnásfekete, bársonyos penészgyep alakul ki. A fertőzött paprikák esős időben lehullnak, szárazságban összeaszalódnak. A gomba terjedése a virágzás után elvégzett réztartalmú permetezéssel megelőzhető.

Az állati kártevők közül a paprika legveszélyesebb támadói az évente több nemzedéket alkotó levéltetvek, amelyek ellen augusztusban levéltetűirtó szeres védekezés javasolható. A tetvek egyrészt szívogatásukkal okoznak jelentős károkat, másrészt a vírusok terjesztésében is közreműködnek.

kétfoltos takácsatka és a szélesatka szintén a sejtnedvek kiszívásával gyengíti a növényt, és ezáltal a levelek sárgulását, száradását okozza. A megtámadott leveleken finom szövedék látható, a paprikacsövek torzulnak. A nyár folyamán még a tünetek megjelenése előtt atkaölő szerekkel célszerű lekezelni a töveket.

A bagolylepkék közül az utóbbi időben főleg a gyapottok-bagolylepke szőrös, szürke hernyói okoznak kárt a paprika szárának, leveleinek, valamint termésének rágásával. Az ősszel bevándorló lepkék tojásrakása idején, augusztus végén tanácsos ellenük rovarölő szeres kezelést végezni.

Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paprikát ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paradicsomot termesztettek.

 

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjáráshatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, nem kerülik ki a kultúrnövényeket sem. Előnyben részesítik a dinnyét, paradicsomot, uborkát, hagymát, paprikát. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezés esetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

 

spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO