A kerítések és térhatároló építmények a mai városi telekméretek mellett fontos részei a kertnek. A kerítések a védelem, lehatárolás, míg a térelválasztók elsősorban a vizuális lezárás, illetve az elválasztás-tagolás funkcióit töltik be. Anyagukban, méretükben nagyon különbözőek lehetnek.
A kerítéseknek fontos, meghatározandó paramétere a magasságuk, anyaguk, szerkezetük, áttörtségi fokuk. A kerítés megtervezésekor törekedni kell arra, hogy az minél jobban harmonizáljon a meglévő épített környezet arányaival, anyagaival, stílusával.
A térelválasztók, térrácsok kerti térrendszerbe iktatott telepítésének elsődleges funkciója, hogy a különböző rendeltetésű kerti terek elválasztását, osztását, tagolását határozott kontúrú és rajzolatú felületeikkel elősegítsék, illetve megvalósítsák. Alkalmasak továbbá a kerti képnek olyan előnytelen, zavaró hatású részeinek kitakarására, amelyet nem kívánunk a látogató számára megmutatni. A térrácsok formai kialakításánál, anyagminőségének megválasztásánál törekedni kell az építészeti környezettel, stílussal, hangulattal való harmónia megteremtésére. A különböző magasságú, áttörtségű elemek kiválóan kombinálhatók, így változatos térfalak kialakítására van lehetőség. A térrácsok magassági méretének megválasztásánál célszerű figyelembe venni, hogy a kertben/teraszon ülve tartózkodók, vagy a sétálók számára kívánjuk-e a teret osztani vagy tagolni. Ennek megfelelően az ülő ember horizontszintje (kb. 1,15 m) fölé, illetve az álló ember horizontmagasságát (kb. 1,6 m) meghaladóan kell a fal magasságát megválasztani. Ezt a paramétert a terep domborzati, lejtési viszonyaiból adódó átlátási körülmények is befolyásolhatják.
A kerítések, térelvélasztók szerkezete három részegységre bontható: lábazat, tartóoszlop vagy pillér, kerítésmező.
A lábazat anyaga többnyire terméskő, beton, műkő, vagy tégla. A lábazatot C6 (B100) minőségű betonból készítik fagyhatárig (80 cm mélységig) történő alapozással, a kerítés szerkezetét C8 (B140) minőségű betonból építik fel. A tartóoszlopok vagy pillérek szerkezeti funkciója a közöttük elhelyezett kerítésmezők állékonyságának biztosítása. A szabadon álló tartóoszlopok rögzítése 35x35x80 cm-es C4 (B70) minőségű beton pontalapba történik. A tartóoszlopok és pillérek egymástól - a kerítésmezők méretétől függően - 2-4 m távolságban helyezkednek el. Az építés megkezdése előtt az oszlopok helyét vízszintes és magassági értelemben pontosan ki kell tűzni. A kerítésmezők anyaga lehet fa, fém, terméskő, fa-műanyag kompozit (WPC) stb. Napjainkban elsősorban a fából készült térelválasztók, paravánok, apácarácsok, vadászkerítések terjedtek el - nem véletlenül, hiszen megjelenésükkel, természetes anyagukkal ezek illeszkednek leginkább a kerti környezetbe. A faanyag azonban rendszeres ápolásra szorul, ezért ezt gyakran helyettesítik fa-műanyag kompozit anyaggal, vagy corten acéllal, ami megjelenésében inkább modern, viszont az időjárásnak ellenálló, kezelést nem igénylő anyag.
Léteznek természetes megoldások is a telkek és az egyes kerti terek elválasztására, mely alatt nemcsak a gyorsan összenövő szil (Ulmus) és gyertyán (Carpinus) sövény telepítése értendő.
A legújabb trend a modern kertépítészetben az úgynevezett sövénykerítés, amely azonnali hatást nyújt a belátás megakadályozására. Telepítése megegyezik a táblás kerítések építésével, csak a kerítésmezők már eleve át vannak szőve a kúszónövénnyel. A borostyán a legelterjedtebb sövénynövény az ilyen típusú megoldásoknál, ezért szokták borostyánkerítésnek is nevezni ezt a terméket.
