Kiemelt jelentőséggel bírt számunkra, hogy jelen legyünk az eseményen, hiszen a zöldfelületek nemcsak esztétikai vagy ökológiai szempontból fontosak, hanem gyógyító erővel is bírhatnak.
A programot a Diversitás Alapítvány szervezte, és olyan neves nemzetközi partnerek vettek benne részt, mint a Milánói Egyetem vagy az osztrák Hochschule. A projekt célja egy olyan egyetemi képzés kidolgozása volt, amely a terápiás kertészkedést, mint szakmát oktatja. – Külföldön már több helyen is elindultak hasonló kezdeményezések.
Magyarországon a terápiás kertművelés egyelőre nem minősül hivatalos szakmának, de az előrelépés már elindult. A program részeként kézikönyv és egy 120 órás curriculum is kidolgozásra került, illetve több hazai intézmény köztük a Pető Intézet is részt vett egy próbaképzésen.
Az előadások inkább a kertészkedésre, mintsem a kerttervezésre fókuszáltak. Az elméleti háttér különösen izgalmas volt számunkra tájépítészként, például a biophilia hipotézis, amely szerint genetikailag „előhuzalozva” vagyunk a természethez, vagy az Egy Egészség (One Health) koncepció, amely az emberek, állatok és ökoszisztémák egészségét összefüggésben vizsgálja.
Beszéltünk Mohai Katalinnal, illetve a Pető Intézet igazgatójával is és úgy látjuk, a projekt még kezdeti fázisban van, konkrét eredményekkel egyelőre csak kis lépésekben rendelkeznek. Ugyanakkor egyértelmű a cél évente elindítani egy egyetemi szintű képzést, és a terápiás kertészkedést szélesebb körben alkalmazni.
A bemutatott jó gyakorlatok között szerepeltek:
- kórházkertek (pl. a Szent János Kórházban)
- szociális farmok
- city farmok (pl az Augarten-ben)
- közösségi kertek (pl. Tahitótfalun vagy Zágrábban)
- Norvég példa, ahol receptre írják fel a terápiás kertészkedést
Különösen érdekes volt számunkra a célcsoport-specifikus kerttervezés témája, mert más típusú kertet és tevékenységet igényel egy óvodás, egy idősebb ember vagy egy autizmussal élő. A foglalkozások során például a gyermekek türelmet tanulnak, az idősek a régi kiskerti növényekkel nosztalgiáznak, míg az autizmussal élő személyek gyakran a fizikai tevékenységeket (pl. talicskázás) kedvelik.
A „befogadó kertek” koncepciója is megjelent, ezek olyan zöldfelületek, amelyeket nemcsak a lakók, hanem az ott dolgozók és a látogatók is használhatnak, akár eltérő módokon. Ez a holisztikus szemlélet a tájépítészetben is egyre fontosabb.
Összességében hasznos és inspiráló nap volt, amely megerősítette bennünk, hogy a zöldfelületeknek nemcsak esztétikai, de lélektani és egészségügyi szerepe is van – és ebben a tájépítészeknek is egyre nagyobb felelősségük lehet.
