Cégünk
kertfenntartási
tevékenysége

Kertfenntartási
kondíciók

Referenciák

Kertkalendárium

Cégünk kertfenntartási tevékenysége

Cégünk az alábbi kertfenntartási tevékenységeket végzi: 

  • Gyepfelületek fenntartása
    • Fűnyírás, kaszálás
    • Gyepszellőztetés
    • Gyeptrágyázás, tápanyag-utánpótlás
    • Gyomirtás (vegyszeres, kézi)
  • Fák, fasorok fenntartása
    • Metszés, zöldmetszés
    • Fakivágás, ágvágás (alpin technikával is)
    • Tuskómarás, tuskó kiemelés
    • Sebkezelés
    • Permetezés
  • Cserjék, cserjefelületek fenntartása
    • Metszés
    • Sövénynyírás
    • Bozótirtás
    • Permetezés
    • Tápanyag-utánpótlás
    • Gyomtalanítás
    • Cserjefelületek mulcsozása (fakéreg borítás)
  • Évelők, évelőágyak ápolása
  • Egynyári és kétnyári virágok, virágágyak, hagymás növények ápolása
  • Kerti tavak kezelése
  • Öntözőrendszerek karbantartása (szervizelés, téli víztelenítés)
Kertfenntartási kondíciók

Cégünk két fő kondíció szerint végzi a kertfenntartási munkákat, az alábbiak szerint. Tevékenységi körünk területileg elsősorban Veszprém környékére, és a Balaton-felvidék településeire terjed ki. Kondíciók:

  • Átalánydíjas kertfenntartás
    Családi házak kertjei, ipari létesítmények zöldfelületei, rendszeres fenntartást igénylő zöldfelületek esetében javasoljuk ezt a kondíciót. A fenntartási tevékenység teljes körű, minden növénycsoportot (fa, cserje, évelő, egynyári, gyep) a megfelelő gyakorisággal ápolunk, előre megállapodott keretek között. A kondíció előnye, hogy a havi díjnak köszönhetően nem egyszerre, hanem 12 havi eloszlásban jelent kisebb mértékű költséget, és egész évben ápolt zöldfelületet eredményez.
    Az árajánlattétel, az átalánydíj megállapítása a helyszín megtekintését, a megrendelő igényeinek, elképzeléseinek megismerését követően történik.
  • Eseti kertfenntartás
    Ezt a kondíciót eseti, egyszeri kertfenntartási igény esetén javasoljuk. Legyen az ágvágás, fűnyírás, metszés, stb., bármilyen típusú és léptékű eseti kertfenntartásban segítségére lehetünk.
    Árajánlatot egyszerűbb esetben megtekintés nélkül, összetettebb kertfenntartási feladat esetén a helyszín és feladat megtekintését követően tudunk adni.
Referenciák

Tekintse meg kertfenntartási referenciáinkat az alábbi linkre kattintva:

Kertkalendárium

A hónapok nevére kattintva megtudhatja, hogy az adott hónapban milyen feladatokat szükséges elvégezni a dísz- és haszonkertekben.

március április május június július augusztus szeptember október december december január február

 

Kertfenntartási feladatok januárban

Januárban viszonylag kevés tennivaló akad a díszkertekben és a haszonkertekben, azonban mégis meghatározó ez az időszak, mivel az egészséges örökzöld növényekkel tarkított kertnek illetve a nyáron bő termést hozó gyümölcsfáknak az alapjait részben ekkor tehetjük le.

DÍSZKERT
Örökzöldek perzselés elleni védelme

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet. Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

A jeges gyepfelület ápolása

A gyepfelületen pl. ónos eső hatására kialakult jégréteget gereblyével törjük fel, illetve távolítsuk el. A jégréteg ugyanis elzárja a levegő útját, amely a fűcsomók szívlevél-rothadását idézheti elő, vagy fokozhatja a hópenész megjelenését.

Kerti tó befagyás elleni védelme

Előzzük meg a kerti tó befagyását, mivel az összefüggő jégréteg elzárja a levegőt a víztől, ezzel károsítva a víz alatt áttelelő növényeket és halakat. A jégréteg a vízben keletkező káros gázok távozását is akadályozza, amely szintén káros a vízi élővilágra. Jégmentesítésre alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, vagy a vízfelszín alatt 10-20 cm mélységben működtetett fúvóka nélküli jegesedés-gátló szivattyút.

Hagymák átvizsgálása

A pincében tárolt hagymás és gumós szaporítóanyagot időnként vizsgáljuk át, és ha penészesedést tapasztalunk, a helyiséget kénezzük le. A virágos növények (dália, gladiólusz, begónia) gumói a közepesen száraz, szellős, fagymentes helyen telelnek jól. Túl száraz körülmények között fonnyadnak, túl sok nedvesség esetén rothadásnak indulhatnak. Szükség szerint szellőztessük és öntözzük be hetente egyszer a tároló-homokot.

HASZONKERT
Gyümölcsfák kérgének tisztítása

A haszonkertben a legtöbb teendő januárban a gyümölcsfák körül adódik. A fatisztogatási munkálatok elvégzésével megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A munkálatok előtt érdemes egy ponyvát teríteni a fa alá, hogy a lehulló fertőzött részeket könnyebben összegyűjthessük. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről, és a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

Az ágyások ápolása

A zöldségeskert ágyásaiból télen is kerülhet az asztalra néhány saját termesztésű zöld finomság. Ide tartozik például a rukola, a zeller és a petrezselyem. Ha eddig nem tettük meg, a havas-fagyos idő beköszöntével mindenképpen takarjuk be a zöldség-ágyásokat a kertben összegyűjtött lombbal, ezáltal elkerülhető a tövek elfagyása.

Fiatal fák kérgének védelme

A nyúlrágás ellen érdemes bekötözni a fiatal fák törzsét. Kötöző anyagnak legalkalmasabb a többrétegű újságpapír, vagy a törzs szellőzését biztosító, átlyuggatott fólia. Ne használjunk erre a célra az egerek számára búvóhelyet biztosító kukoricaszárat vagy szalmát.

Különösen az érzékeny kajszibarackfák törzsét érdemes télire bemeszelni. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, a törzs nappal nem melegszik fel, így mérséklet a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, így kevesebb fagyseb képződik.

 

Kertfenntartási feladatok februárban

Februárban elsősorban metszési teendőink adódnak a dísz- és haszonkertekben.

DÍSZKERT
Cserjék ifjító metszése

A díszkertekben a túlburjánzott, sok évig elhanyagolt cserjék esetében ifjító metszésre van szükség. Az ifjítás során arra törekedjünk, hogy a fiatal, egy-két éves vesszők legyenek túlsúlyban a növényen. A cserje belsejében elhelyezkedő, idősebb, rossz irányban növő, fényhiány miatt felkopaszodott ágakat tőből távolítsuk el. A kora tavaszi ifjító metszés után a cserjén erőteljes hajtásnövekedés indul meg, így fél-egy év múlva sűrűbb ágrendszerű növényben gyönyörködhetünk.

Virágzó cserjék metszése

Virágzó cserjéink kora-tavaszi metszésének célja a növény erősebb hajtásnövekedésre, dúsabb virágzásra történő serkentése. Ügyeljünk arra, hogy februárban kizárólag a nyáron és ősszel virágzó cserjéinket (pl.: nyáriorgona, mályvacserje, pimpó) metsszük meg, mivel ezeknél a fajoknál a virágzásig elegendő idő áll rendelkezésre új hajtások és azokon nagyszámú virágrügyek kifejlődésére. A tél végén, tavasszal virágzó cserjék (pl.: téli jázmin, aranycserje, japánbirs) metszését az elvirágzást követő időszakra időzítsük. A tavaszi metszéssel ugyanis számos virágrügyet távolítanánk el, és ez szegényesebb virágzáshoz vezetne.

Sövények metszése

Hozzákezdhetünk a lombhullató sövények metszéséhez is, de számolnunk kell azzal, hogy hideg időben a vesszők sokkal törékenyebbek. A nyírott sövénynek ültetett növények (pl.: fagyal, gyertyán, mezei juhar) jól tűrik az erőteljes visszavágást.

A legtöbb díszfa rendszeres metszést ugyan nem igényel, de a felkopaszodott, egymást keresztező ágrészeket, a virág- és termés maradványokat távolítsuk el. Most van az ideje a túl magasra, és terebélyesre nőtt fák ifjító metszésének is. A vastagabb ágak eltávolításakor – a hegszövet képződés elősegítése érdekében – a nagyméretű, nyílt metszlapokat speciális sebkezelő anyaggal (Fabalzsam, Fagél, Fadoktor) kezeljük.

Facsemeték kötözésének ellenőrzése

Ellenőrizzük a frissen telepített fák kötözését, hogy a kötöző-zsinór nehogy a kéregbe metsszen. A „kinőtt”, illetve károsodott kötelékeket érdemes kicserélni.

Örökzöldek perzselés elleni védelme

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet. Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

Kétnyári virágok ápolása

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően februárban már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

Hagymák átvizsgálása

A pincében tárolt hagymás és gumós szaporítóanyagot időnként vizsgáljuk át, és ha penészesedést tapasztalunk, a helyiséget kénezzük le. A virágos növények (dália, gladiólusz, begónia) gumói a közepesen száraz, szellős, fagymentes helyen telelnek jól. Túl száraz körülmények között fonnyadnak, túl sok nedvesség esetén rothadásnak indulhatnak. Szükség szerint szellőztessük és öntözzük be hetente egyszer a tároló-homokot.

HASZONKERT
Gyümölcsfák ritkító metszése

A haszonkertekgyümölcsfái esetében a február közepi - március eleji metszés terjedt el, mivel ezt követően komolyabb fagyokra már nem kell számítanunk. A korona februári ritkító metszésének célja az ágrendszer lazítása, levegősebbé tétele, amellyel megakadályozhatjuk a felkopaszodást, optimalizálhatjuk a fák lombkoronájának méretét és alakját, valamint elősegíthetjük a gyümölcsképződést, és a hatékonyabb növényvédelmet. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, csupán az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. A vastag ágakat úgy fűrészeljük le, hogy feltétlenül maradjon erős és egészséges vessző a csonkokon. A sebfelületet vágjuk le simára, és kenjük be sebkezelő anyaggal (pl. Fadoktor, Fagél). Gondoskodjunk a szemmel láthatóan beteg és száraz ágak eltávolításáról. A kártevők könnyen észlelhető áttelelő képleteit (pl.: monília –> megkeményedett gyümölcsmúmiák, galagonyapille -> hernyófészkek, csonthéjasok kártevői -> mézgakiválás), valamint a károsítóknak búvóhelyül szolgáló korhadt, elhalt kérget távolítsuk el. Lehetőség szerint gondoskodjunk a beteg részek elégetéséről is, mert azok később ismételt fertőzések forrásai lehetnek.

Gyümölcsfák tápanyagutánpótlása

A februári enyhébb napokon, amikor kienged a fagyott föld, lássunk hozzá az ősszel félbe maradt ásás és trágyázás befejezéséhez. A gyümölcsfák törzse körüli két méter sugarú körben ássuk fel a talajt, és forgassunk bele szerves trágyát, komposztot. A gyümölcsös mélyebben fekvő részein tócsákban összegyűlt vizet kis árkok segítségével vezessük el, mert akadályozza a gyökerek légzését, késlelteti a talaj felmelegedését.

Gyümölcsfák rügyvizsgálata

Februárban érdemes megvizsgálni, hogyan teleltek át a gyümölcsfák rügyei. A levágott egészséges vesszőket meleg helyen állítsuk vízbe. A néhány nap múlva duzzadni kezdő rügyekből virágok nyílnak ki. A hajtatás tapasztalatait később jól hasznosíthatjuk a metszés során.

Szőlőtőkék kibontása, szőlő metszése

Ha elmúlt a fagy, elkezdhetjük a szőlő nyitását, és egyúttal elvégezhetjük a szőlő tápanyagutánpótlását is (lásd következő link). Minél előbb kezdjük a szőlőtőkék kibontását, annál hamarabb éri a tőkefejet, a tőkenyakat és a gyökérnyak felső részét a napfény, és ezáltal könnyebben indul meg a nedvkeringés. Ha késünk ezzel a művelettel, szőlőnk lassabban hajt ki, és a májusi fagyok nagyobb pusztítást végezhetnek a gyenge hajtásokon. A szőlő metszését fagymentes napokon szintén megkezdhetjük. A kettévágott szőlő-rügyek színéből tájékozódhatunk az esetleges fagykárról. A fagyott rügyek belseje ugyanis fekete, míg az egészséges rügy színe zöld.

Szőlő tápanyagutánpótlása

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

Hidegtűrő zöldségfélék magjainak vetése

A haszonkerti ágyásokban a talajmunkát csak a hó elolvadását követően, szikkadt állapotú, +5 °C feletti talajhőmérséklet esetén kezdjük meg. A hidegtűrő zöldségek (zöldborsó, hónapos retek, saláta, sárgarépa, sóska) magjait a felszáradt talajba már elvethetjük

Fiatal fák kérgének védelme

A nyúlrágás ellen érdemes bekötözni a fiatal fák törzsét. Kötöző anyagnak legalkalmasabb a többrétegű újságpapír, vagy a törzs szellőzését biztosító, átlyuggatott fólia. Ne használjunk erre a célra az egerek számára búvóhelyet biztosító kukoricaszárat vagy szalmát.
Különösen az érzékeny kajszibarackfák törzsét érdemes télire bemeszelni. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, a törzs nappal nem melegszik fel, így mérséklet a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, így kevesebb fagyseb képződik.

 

Kertfenntartási feladatok márciusban

Márciusban folytathatjuk a februárból áthúzódó cserje- és fametszési feladatokat, permetezési munkákat, valamint az intenzív gyepfelületek fenntartását meg kell kezdenünk.

DÍSZKERT
Rózsák metszése

A nyári hosszan tartó és dús virágpompa érdekében a cserjék közül különös figyelmet kell fordítanunk a rózsák metszésére. A rózsákat évente kétszer kell metszeni, először kora tavasszal, másodszor pedig a virágzás alatt. A kora tavaszi metszés február végére - március elejére essen, ennél később ne metszünk, mivel azzal már sok duzzadt rügyet távolítanánk el.  A fagyvédelem céljából tél elején földdel vagy mulccsal felkupacolt bokrokat bontsuk ki, és földtányér készítésével biztosítsuk, hogy a csapadék a gyökérzethez jusson. A száraz ágakat, és az esetlegesen lisztharmattal fertőzött hajtásrészeket még a metszés előtt távolítsuk el.

A bokorrózsák (floribunda, polianta, tea rózsák) nagy gondossággal történő metszést igényelnek. Először a bokor vesszőinek ritkítását kell elvégezni, a keresztben álló és befelé növő vesszők eltávolításával. Ezt követően végezzük el a metszést: a tőből kihajtó, ún. sima vesszőket 6-8, a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza. A metszésnél egyeljünk arra, hogy a vesszők legfelső rügyei kifelé álljanak, mert a hajtások csak így tudnak akadálytalanul növekedni és virágozni.

A futórózsákat, rózsalugasokat is szabadítsuk meg a száraz, elöregedett karoktól, a megmaradókon pedig hagyjunk 15-20 cm-enként egy rövidre metszett csapot, amiből a virágot viselő hajtás tör majd elő. A termetes, nagy bokrokat képező parkrózsák nem igényelnek metszést, csupán ritkítást. Célszerű a tavaszi metszések során a vadhajtásokat tőből eltávolítani.

Évelők tőosztása

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

Kétnyári virágok ápolása

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően február végén – március elején már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

Gyepszellőztetés

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

Intenzív gyepek tápanyagutánpótlása

A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A télen is igénybevett gyepfelületek (pl. futballpálya, sportpálya), márciusban igénylik az első trágyázást, amellyel a fűszálak regenerációját segítjük elő (Házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.)

A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.

Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.

Cserje- és évelőfelületek mulcsozása

Cserje- és évelőfelületek mulcsozását, illetve mulcsréteg utánpótlását márciusban célszerű elvégezni, a növények lombozatának kifejlődése előtt. A borító réteg vastagsága 5-7 cm legyen, mivel ez a vastagság már elegendő ahhoz, hogy a növényfelületen a gyomok kifejlődését megakadályozza. A mulcs segíti a talajnedvesség megtartását, tápanyagot juttat ki, gátolja a gyomosodást, elősegíti a jó vízelvezető képességet, szigeteli a talajt télen, nyáron pedig hűti, tápanyagot juttat a talajlakó élőlényeknek, és javítja a talaj szerkezetét. A mulcs anyagát tekintve igen sokféle lehet: fakéreg, kavics, fűnyesedék, stb. Ezek közül leggyakrabban a fakéreg zúzalékot használják, mivel ez eredményezi a leginkább természetszerű megjelenést. Ügyeljünk arra, hogy a tavaszi hagymások (hóvirág, krókusz, tulipán, nárcisz, stb.) kibújásának várható helyét ne borítsa, vagy csak 1-2 cm vastag mulcsréteg borítsa, mivel a takaróréteg nehezíti és késlelteti a hagymás virágok kifejlődését.

HASZONKERT
Gyümölcsfák kérgének tisztítása

Amennyiben azt január-februárban még nem tettük meg, a tavaszi metszések és permetezések előtt mindenképpen célszerű elvégezni a fakéreg tisztítási munkálatokat, amellyel megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről, és a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

Gyümölcsfák ritkító metszése

A fakorona tél végi ritkító metszésének célja az ágrendszer lazítása, levegősebbé tétele, amellyel megakadályozhatjuk a felkopaszodást, optimalizálhatjuk a fák lombkoronájának méretét és alakját, valamint elősegíthetjük a gyümölcsképződést, és a hatékonyabb növényvédelmet. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, csupán az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. Gondoskodjunk a szemmel láthatóan beteg és száraz ágak eltávolításáról. A kártevők könnyen észlelhető áttelelő képleteit (pl.: monília –> megkeményedett gyümölcsmúmiák, galagonyapille -> hernyófészkek, csonthéjasok kártevői -> mézgakiválás), valamint a károsítóknak búvóhelyül szolgáló korhadt, elhalt kérget távolítsuk el. Lehetőség szerint gondoskodjunk a beteg részek elégetéséről is, mert azok később ismételt fertőzések forrásai lehetnek.

Gyümölcsfák lemosó permetezése

A kora tavaszi tennivalók között az egyik legfontosabb a télvégi lemosó permetezés, amellyel elpusztíthatjuk a különböző rovarkártevők (atkák, pajzstetvek, levéltetvek, molyok) áttelelő alakjait, valamint a gombakártevők szaporító képleteit. A lemosó permetezést a téli fagyok elmúltával, közvetlenül a rügyfakadás előtt ajánlatos elvégezni, mivel a károsítók ekkor kezdik meg élettevékenységüket, és a meglazult rügypikkelyek alá könnyebben behatolnak a növényvédő készítmények. A szersodródás elkerülése végett száraz, szélcsendes időben permetezzünk, ezzel is növelve a permetszer megtapadásának esélyét. A lemosást nagy lémennyiséggel, áztatásszerűen kell elvégezni. Néhány szernél ügyelni kell a rügypattanás utáni növénykárosító hatásra (pl. őszibarack: rügyfakadás után réz-érzékeny). A lemosó permetezést évente ajánlatos megismételni. Mivel a permetszerek mérgezőek, ezért a permetezés során védőfelszerelés használata ajánlott.

A gyümölcstermő növények gyümölcsfaolaj-tartalmú szerrel végzett lemosó permetezését az almafákon és ribiszkén végezzük el. Csonthéjas fáinkon azonban ilyen készítményt ne használjunk, helyette a ként és vazelinolajat tartalmazó lemosószer javasolható.

Szőlőtőkék kibontása, szőlő metszése, permetezése

Ha elmúlt a fagy, elkezdhetjük a szőlő nyitását, és egyúttal elvégezhetjük a szőlő tápanyagutánpótlását is (lásd következő link). Minél előbb kezdjük a szőlőtőkék kibontását, annál hamarabb éri a tőkefejet, a tőkenyakat és a gyökérnyak felső részét a napfény, és ezáltal könnyebben indul meg a nedvkeringés. Ha késünk ezzel a művelettel, szőlőnk lassabban hajt ki, és a májusi fagyok nagyobb pusztítást végezhetnek a gyenge hajtásokon. A szőlő metszését fagymentes napokon szintén megkezdhetjük. A kettévágott szőlő-rügyek színéből tájékozódhatunk az esetleges fagykárról. A fagyott rügyek belseje ugyanis fekete, míg az egészséges rügy színe zöld. A kordonkarokat egészen az élő részig vágjuk vissza, a levágott részeket hordjuk ki, és égessük el, mert a fás részekből gombák, szúbogarak terjedhetnek át a friss hajtásokra. A beteg tőkéken végzett csonkolást követően a betegségek továbbterjedésének megakadályozása érdekében a metszőollót hipós oldattal fertőtlenítsük le. A szőlőben a rügyfakadás megindulása előtt rezes lemosó permetezéssel gyéríthetjük a fás elhalást okozó gombák és peronoszpóra áttelelő képleteit.

Magvetés a veteményeskertben

Március a haszonkerti veteményezés időszaka. A munkák megkezdése előtt ássuk fel az ágyás talaját, majd rostált komposztföldet terítsünk el az ágyás felületén, és sekélyen gereblyézzük be. A zeller, retek, saláta, póréhagyma, spenót, sóska magja folyamatosan vethető. A veteményes tervezésénél ügyeljünk arra, hogy míg az egyes növény-szomszédságok kedvezőtlenek, addig mások kifejezetten kedvezőek lehetnek. Egymás mellé célszerű elvetni például a saláta és a hónapos retek, a borsó és a zeller, a paradicsom és a petrezselyem, valamint a paradicsom és a póréhagyma magját.

 

Kertfenntartási feladatok áprilisban

Április a kert újjáéledésének időszaka. Amennyiben szépen virágzó növényeket és egészséges gyepet szeretnénk, alapozzuk meg kertünk szépségét a szükséges fenntartási feladatok elvégzésével.

DÍSZKERT
Gyepszellőztetés

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

Gyep tápanyagutánpótlása

A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.

A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.

Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.

Gyep első nyírása

A gyep első nyírását az évben megfelelő időjárás esetén áprilisban végezzük. Ügyeljünk a fűnyíró vágásmagasságának beállítására, mert a tél után életre kelő gyep könnyen károsodhat, ha túl alacsonyra nyírjuk. A fűnyíróasztal vágómagasságát ilyenkor 6-7 cm-re célszerű beállítani.

Tavasszal virágzó cserjék metszése

Az előző nyáron és ősszel fejlesztett vesszőkőn tavasszal virágzó cserjék (pl. aranycserje - Forsythia, babarózsa - Prunus triloba, téli jázmin - Jasminum nudiflorum) áprilisban már elvirágoztak, így ekkor már hozzáláthatunk metszésükhöz.

Nyár végén virágzó, gyorsnövésű cserjék metszése

A tavasszal kinőtt új hajtásokon nyáron virágzó, gyors növésű cserjéket áprilisban erőteljesen metsszük vissza (pl. nyáriorgona - Buddleia davidii, himalájai rózsalonc - Leycesteria formosa). A tömegesen telepített, színes téli vesszőikért értékes somok (Cornus) és fűzek (Salix) visszavágása szintén ekkor esedékes, a felszíntől kb. 30 cm-re metsszük vissza őket. Más olyan cserjéket, amelyek meghálálva az erős metszést sok fiatal hajtást, és színesebb, nagyobb leveleket hoznak, szintén áprilisban vágjunk vissza (pl.: sárgalevelű bodza - Sambucus nigra ’Aurea’, vérmogyoró - Corylus maxima ’Purpurea’).

Cserjék és fák tápanyagutánpótlása

A cserjék és fák tápanyagutánpótlása áprilisban esedékes. A növények tövének környékére szórjunk általános műtrágyát vagy komposztot, majd öntözzük meg a felszínt. Ezt követheti – a növényfelület gyomosodásának elkerülése érdekében - egy réteg fakéreg mulcs terítése.

Cserje- és évelőfelületek mulcsozása

Cserje- és évelőfelületek mulcsozását, illetve mulcsréteg utánpótlását márciusban célszerű elvégezni, a növények lombozatának kifejlődése előtt. A borító réteg vastagsága 5-7 cm legyen, mivel ez a vastagság már elegendő ahhoz, hogy a növényfelületen a gyomok kifejlődését megakadályozza. A mulcs segíti a talajnedvesség megtartását, tápanyagot juttat ki, gátolja a gyomosodást, elősegíti a jó vízelvezető képességet, szigeteli a talajt télen, nyáron pedig hűti, tápanyagot juttat a talajlakó élőlényeknek, és javítja a talaj szerkezetét. A mulcs anyagát tekintve igen sokféle lehet: fakéreg, kavics, fűnyesedék, stb. Ezek közül leggyakrabban a fakéreg zúzalékot használják, mivel ez eredményezi a leginkább természetszerű megjelenést. Ügyeljünk arra, hogy a tavaszi hagymások (hóvirág, krókusz, tulipán, nárcisz, stb.) kibújásának várható helyét ne borítsa, vagy csak 1-2 cm vastag mulcsréteg borítsa, mivel a takaróréteg nehezíti és késlelteti a hagymás virágok kifejlődését.

Beltéren átteleltetett dézsás növények kihelyezése a szabadba

Az éjszakai fagyok elmúltával fokozatos szoktatás után kihozhatjuk az átteleltetett növényeinket, virágainkat (pl.: gránátalma, leander, kékliliom). Nagyon fontos, hogy ezeket a növényeket az első időkben óvjuk a közvetlen napfénytől, mert könnyen megégetheti a leveleiket. Amennyiben növényeink kinőtték a cserepeiket, akkor ez a legjobb időszak az átültetésre. Az új cserép 2-3 számmal legyen csak nagyobb méretű, hogy a gyökér teljesen átszője a földet. Az átültetéskor mindig jó minőségű, és az adott növény igényeinek megfelelő virágföldet használjunk. A téli pihenőidőszak után távolítsuk el az elszáradt leveleket, és alaposan vegyük szemügyre, hogy nem támadta-e meg őket valami károsító. A rendszeres öntözésre és a tápanyag-utánpótlásra az első időszakban fokozottan ügyeljünk, mert a megváltozott környezethez történő alkalmazkodás lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe.

Tavaszi hagymások ápolása

Távolítsuk el a tavaszi hagymások (pl. nárcisz – Narcissus, tulipán - Tulipa) elvirágzott virágfejeit, de a levélzetet hagyjuk érintetlenül. Az összetorlódott, és ezért kevésbé dúsan virágzó hagymacsoportokat jelöljük meg címkével: a címke ősszel a hagymák kiemelésekor emlékeztetni fog, hogy osszuk szét az összetorlódott hagymákat.

Nyáron virágzó hagymások kiültetése

Számos nyáron virágzó hagymás növényt áprilisban ültethetünk ki. Enyhe klímájú kertekben már március végén – április elején kiültethetők a dália gumók, 10 cm talajborítással. Hidegebb kertrészekben a kiültetést halasszuk késő áprilisra. A liliomokat telepítsük edénybe, így a kertbe bármikor kiültethetjük, ha a virágágyban valamilyen rés kitöltésére van szükség.

Kétnyári virágok ápolása

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően február végén – március elején már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

A kerti tó felkészítése a tavaszra

Amennyiben kerti dísztóval büszkélkedünk, akkor azt is fel kell készítenünk a tavaszra. A tóba ültetett növényekről (ha ezt még nem tettük meg) minél hamarabb távolítsuk el az elhalt részeket, mivel azok feleslegesen terhelik a vizet, és rontják annak minőségét. Amint azt az időjárás engedi, szereljük össze a tótechnikai eszközöket, melyek az oxigénellátás mellett a káros anyagok szűrését is biztosítják. Az év első hónapjaiban a szűrőket sűrűn tisztítsuk, hogy a tó fenekén télen felhalmozódott iszap és egyéb szennyező anyagok minél hamarabb eltávolításra kerüljenek. Különösen fontos a halak kondíciójának fenntartása. Ha már megoldott a víz keringetése, speciális, kerti tóban használható fertőtlenítőszerekkel pusztíthatjuk el a halainkra káros kórokozókat és a víz minőségét rontó algákat. Halaink etetését csak akkor kezdjük el, amikor azok már a mélyebb részekről előúsznak, aktivizálódnak, illetve a víz hőmérséklete 8 ˚C fölé emelkedett. Ez azért fontos, mert a vízbe dobott, el nem fogyasztott eleség bomlásnak indul, és a víz minőségét rontja.

Csigák és meztelen csigák elleni védelem

Készítsünk csiga-csapdát egy földbe mélyesztett cserépből vagy edényből, ráhelyezve egy lapos követ vagy burkolólapot. A csigákat a cserépbe helyezett grapefruit héjjalvagy az abba öntött sörrel csalogathatjuk a csapdába. Naponta gyűjtsük őket össze, és semmisítsük meg. Amennyiben nincs időnk csapdát készíteni, készen is vásárolhatunk műanyag csigacsapdákat.

Sziklakert ápolása

Áprilisban végezzük el a sziklakert rendbetételét. Távolítsuk el az elhalt, vagy túl nagyra nőtt növényeket, illetve növényrészeket. Javítsuk a sziklakert talaját újabb réteg kavics terítésével, amely javítja a vízelvezetést. Az új, kis növésű sziklakerti növények elültetése után terítsünk egy réteg kavicsot a növények köré.

Dísznövények vegyszeres növényvédelme

A díszkertekben évente megjelenő pajzstetvek, levéltetvek, atkák és tripszek ellen nehéz hatékonyan védekezni. A legveszélyesebbek az évente egy vagy több generációt kialakító, vagy több évig is fejlődő, a növényeken fehér bevonatot képező, különböző fajú pajzstetvek. Orgonán az eperpajzstetű, kecskerágón a kecskerágó-pajzstetű, páfrány illetve kaktuszféléken a kósza pajzstetvek károsítanak. Főleg a szabadba való kiültetést követően szaporodik fel a futómuskátlin a citrom- és narancs kártevőjeként ismert viaszos citrompajzstetű (a 3-6 milliméteres kártevő testét viaszporból álló váladék borítja). A tojásból kelő pajzstetű lárvák szívogatása során a levelek száradnak, lehullnak, a hajtások felkopaszodnak. A levelek színén és fonákán, valamint a levélhónaljakban fehér, vattaszerű telepek láthatók. Az ellenük való védekezésnél az acetamiprid hatóanyagú szerek használhatók.

A levéltetvek 3 milliméter nagyságot elérő, pajzs nélküli, elevenszüléssel szaporodó, tojás alakban telelő, lassú mozgású kártevők. A kerti rózsát tavasszal támadja meg a zöldes-barnás színű rózsalevéltetű. A hajtások hegyén, bimbóin lévő tetvek szívogatása torz növekedést eredményez, a virágok nem nyílnak ki. Ellenük pimetrozin hatóanyagú szer alkalmazható.

A szívogatással szaporodó kártevők közé tartoznak a tojásokkal szaporodó, négy pár lábú takácsatkák, amelyek hajtástorzulást okoznak. Védekezésül abamectin hatóanyagú szer permetezése javasolt.

Szívogatásukkal a virágok díszítőértékét csökkentik a nyúlánk, karcsú testű, két pár pillás szárnyú, egy milliméter nagyságú, a zöldtől a sötétig változó színű tripszek. A tojásokból kelő lárvák világos színűek és szárnyatlanok. A nőstények tojócsövük segítségével a növény szövetébe süllyesztik petéiket, ezért a tiametoxam hatóanyagú szerrel még a tojásrakás előtt kell ellenük permetezni. Főleg dálián, szegfűn, gerberán okoz súlyos deformálódást a több, mint másfél évtizeddel ezelőtt hazánkban is megjelent veszélyes faj, a nyugati virágtripsz. A károsított virágok sziromlevelei hervadnak, csökevényesek maradnak.

Dísznövények növényvédelme biológiai módszerekkel

A virágoskertet biológiai módszerekkel is művelhetjük. A zsálya, a kakukkfű és a levendula szegélyként ültetve sok kártevőt távol tart. Az ágyás területén elszórtan telepített bársonyvirág (büdöske) a mellette lévő virágok gyökerét védi a fonálférgektől. A macskagyökér fokozza a növények virágzókészségét. Egyes rózsafajtákat már kora tavasszal, a virágzás előtt károsítják a levéltetvek. A tövek alá ültetett zsázsa elriasztja a tetveket. A levéltetvek elleni védelemben hasznos segítőtársak a katicabogarak és a fátyolkák is.

HASZONKERT
Veteményeskerti munkák

A veteményeskertben elültethetjük a hidegtűrő zöldségfélék (pl.: karalábé, káposzta - lásd a képen) palántáit, vethetünk még újabb retek, rukola és saláta sorokat.

Növényvédelem a veteményeskertben

A káposzta palántákat nagymértékben károsító káposztapoloska kifejletten 7-10 mm hosszú, vörös- vagy sárgásvörös színű testét fémfényű, fekete rajzolat díszíti. A poloskák szúró-szívó szipókájukkal a növény sejtnedveit szívogatják, melynek hatására a leveleken sárga pontok keletkeznek, és idővel a külső levelek elhalnak. Tavasszal a még zsenge káposztapalántákon a kártétel következtében lankadás figyelhető meg, így ekkor célszerű a rovarölő szeres kezelés elvégzése.

A sárgarépa kártevői közül a házilégyre emlékeztető sárgarépalégy ellen szintén tavasszal érdemes védekezni rovarölő szeres kezeléssel. A permetezés elmaradása esetén nyár végére-ősz elejére a kártevő a répatestbe fekete járatokat vág.

Gyümölcsfák tápanyagutánpótlása

A bő termés érdekében áprilisban feltétlenül kerítsünk sort a gyümölcsfák és gyümölcscserjék tápanyagutánpótlására. A törzs körüli területet ássuk fel, terítsünk el 2-4 kg/m² szerves trágyát, majd gereblyézzük be a talajba.

Gyümölcsfák tányérozása

A fák megfelelő vízellátottsága érdekében készítsünk földtányért a fa törzse körül sugárirányban 50-70 cm-re. A talaj kiszáradásának megelőzése érdekében a földtányért célszerű lekaszált fűvel, vagy szalmával borítani.

Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

Gyümölcsfáinkat védjük a tavasszal fellépő károsító rovarok, gombák ellen. A kajszibarackot, cseresznyét, meggyet áprilisban megtámadhatják a különböző gombabetegségek (monília, levéllyukacsosodás, levélfoltosság), valamint rovarkártevők (barackmoly, sodrómoly), ezért a ditianon hatóanyagú gombaölő szer mellé keverjünk rovarölőt is a permetlébe. A szőlőt a hónap vége felé a pikkelylevelek alól előjövő levél- és gubacsatkák ellen permetezzünk fenazaquin hatóanyagú permetszerrel. Az almatermésű fák virágzása után az almamoly, valamint az aknázó- és sodrómolyok ellen is permetezzük a fákat lufenuron hatóanyagú szerrel. Az almatermésűeken nagy kárral fenyegető tűzelhalás kórokozója ellen a piros bimbós állapotig a rézkészítmények használhatók, a sziromhullás után viszont már csak a kasugamicin hatóanyagú szert lehet alkalmazni. A csonthéjas termésű fákon károsító gyümölcsmolyok, levéltetvek ellen jó védelmet adnak a dimetoát hatóanyagú készítmények. A gyümölcs-cserjék közül málnatöveket a didimellás vesszőfoltosság kórokozója ellen a fakadás után permetezzük le réztartalmú anyaggal. Acetamiprid hatóanyagú serrel áprilisban megelőzhető körtésekben a körtelevélbolha, cseresznyésekben és meggyesekben a cseresznyelégy, szamócásban a bimbólikasztó bogár, ribiszkében az üvegszárnyú ribiszkelepke és a levélpirosító ribiszke-levéltetű kártétele. A szamóca és málna szürkerothadása, a málna vesszőbetegsége, valamint a ribiszke és a köszméte lisztharmatos betegsége ellen a fővirágzásban és a virágzás végén tanácsos azoxistorbin hatóanyagú növényvédőszerrel permetezni.

A szőlőben és a különböző gyümölcsfajtákon (pl.: mogyoró, dió, fekete- és piros ribiszke, köszméte, szeder, körte) kifejlett alakban áttelelő gubacsatkák a rügypikkelyek alól április végén a kibomlott levelekre vándorolnak és megkezdik károsításukat a növények sejtnedveinek kiszívásával. Tömeges felszaporodásuk esetén ezek a hengeres testű, négylábú, szabad szemmel nem látható atkák igen nagy károkat képesek okozni. Ha a tüneteket felismerjük, már tavasszal elkezdhetjük a gubacsatkák elleni védekezést: április végén még a tojások lerakása előtt, majd két hét múlva a lárvák megjelenésekor tanácsos flufenzin vagy fenazaquin hatóanyagú szerekkel permetezni. A nektárt gyűjtő sokféle darázsfaj a virágok megporzásában csak jelentéktelen szerepet játszik, több kárt okoznak, mint hasznot. A kifejlett nőstény alakban áttelelő rovarok irtását már tavasszal meg kell kezdeni, mielőtt az anyadarazsak szaporodni kezdenének.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

 

Kertfenntartási feladatok májusban

Májusban ültethetők ki a gyönyörű nyári virágpompát nyújtó egynyári virágpalánták. A májusi melegebb napokon már a növények öntözésére is fokozottan oda kell figyelnünk. A gyümölcsfákat- és cserjéket ebben az időszakban igen sok kártevő támadja meg, így a permetezésről feltétlenül gondoskodnunk kell.

DÍSZKERT
Gyepszellőztetés

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

Gyep tápanyagutánpótlása

A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.

A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.

Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.

Cserjék és fák tápanyagutánpótlása

A cserjék és fák tápanyagutánpótlása áprilisban esedékes. A növények tövének környékére szórjunk általános műtrágyát vagy komposztot, majd öntözzük meg a felszínt. Ezt követheti – a növényfelület gyomosodásának elkerülése érdekében - egy réteg fakéreg mulcs terítése.

Tavasszal virágzó cserjék metszése

Az előző nyáron és ősszel fejlesztett vesszőkőn tavasszal virágzó cserjék (pl. aranycserje - Forsythia, babarózsa - Prunus triloba, téli jázmin - Jasminum nudiflorum) áprilisban már elvirágoztak, így ekkor már hozzáláthatunk metszésükhöz.

Nyáron virágzó hagymások kiültetése

Számos nyáron virágzó hagymás növényt májusban ültethetünk ki. Hidegebb kertrészekben a kiültetést halasszuk késő áprilisra – kora májusra. A liliomokat telepítsük edénybe, így a kertbe bármikor kiültethetjük, ha a virágágyban valamilyen rés kitöltésére van szükség. A kardvirágokból (lásd a képen) egy-egy csoportot kis időeltolódással ültessünk, így kiterjeszthetjük a virágzási időszakot.

Elvirágzott tavaszi hagymások ápolása

Az elvirágzott hagymások ápolása - Kertünkben a kora tavaszi hagymás növények már elvirágoznak, további gondozásukkal a következő évi gazdag virágzást segíthetjük elő. A tulipán, a nárcisz és a jácint virágokból fejlődő terméskezdeményeit vágjuk le, hogy a növényeink minden energiájukat a hagyma növekedésére fordítsák. A leveleket csak a hónap végén, vagy júniusban vágjuk vissza, amikor már élénkzöld színüket elveszítik. Ekkor már minden tápanyag a hagymában raktározódott, és a növények megkezdik nyári pihenésüket. A visszahúzódó hagymás növények közé egynyári virágokat is ültethetünk, de vigyázzunk, hogy a hagymákat ne sértsük meg. A hagymákat hagyhatjuk a talajban, vagy kiszedhetjük a talajból, ez utóbbi esetben hűvös, száraz helyen, forgács között tároljuk őket az őszi kiültetésig.

Egynyári virágpalánták kiültetése

Májusban lehet a legnagyobb választékban egynyári virágpalántákat és balkonnövényeket vásárolni a kertészeti árudákban, azonban ültetésükkor ne feledkezzünk meg arról, hogy Orbán nap (május 25.) a késő tavaszi fagyok utolsó időpontja, így a palánták kiültetését célszerű május végére időzíteni. Az elnyílt kétnyári növényeinket szedjük ki a talajból, és az ágyás felásását és tápanyagutánpótlását követően telepítsünk a helyükbe egynyári virágpalántákat. A virágágyás felületén megjelenő gyomokat – az erőteljes terjedés megelőzése érdekében – hetente történő kapálással távolítsuk el. Az nagyszámú egynyári virágfajból gyönyörű kompozíciókat állíthatunk össze balkonládákba is.

Csigák és meztelen csigák elleni védelem

Készítsünk csiga-csapdát egy földbe mélyesztett cserépből vagy edényből, ráhelyezve egy lapos követ vagy burkolólapot. A csigákat a cserépbe helyezett grapefruit héjjalvagy az abba öntött sörrel csalogathatjuk a csapdába. Naponta gyűjtsük őket össze, és semmisítsük meg. Amennyiben nincs időnk csapdát készíteni, készen is vásárolhatunk műanyag csigacsapdákat.

Dísznövények vegyszeres növényvédelme

A díszkertekben évente megjelenő pajzstetvek, levéltetvek, atkák és tripszek ellen nehéz hatékonyan védekezni. A legveszélyesebbek az évente egy vagy több generációt kialakító, vagy több évig is fejlődő, a növényeken fehér bevonatot képező, különböző fajú pajzstetvek. Orgonán az eperpajzstetű, kecskerágón a kecskerágó-pajzstetű, páfrány illetve kaktuszféléken a kósza pajzstetvek károsítanak. Főleg a szabadba való kiültetést követően szaporodik fel a futómuskátlin a citrom- és narancs kártevőjeként ismert viaszos citrompajzstetű (a 3-6 milliméteres kártevő testét viaszporból álló váladék borítja). A tojásból kelő pajzstetű lárvák szívogatása során a levelek száradnak, lehullnak, a hajtások felkopaszodnak. A levelek színén és fonákán, valamint a levélhónaljakban fehér, vattaszerű telepek láthatók. Az ellenük való védekezésnél az acetamiprid hatóanyagú szerek használhatók.

A levéltetvek 3 milliméter nagyságot elérő, pajzs nélküli, elevenszüléssel szaporodó, tojás alakban telelő, lassú mozgású kártevők. A kerti rózsát tavasszal támadja meg a zöldes-barnás színű rózsalevéltetű. A hajtások hegyén, bimbóin lévő tetvek szívogatása torz növekedést eredményez, a virágok nem nyílnak ki. Ellenük pimetrozin hatóanyagú szer alkalmazható.

A szívogatással szaporodó kártevők közé tartoznak a tojásokkal szaporodó, négy pár lábú takácsatkák, amelyek hajtástorzulást okoznak. Védekezésül abamectin hatóanyagú szer permetezése javasolt.

Szívogatásukkal a virágok díszítőértékét csökkentik a nyúlánk, karcsú testű, két pár pillás szárnyú, egy milliméter nagyságú, a zöldtől a sötétig változó színű tripszek. A tojásokból kelő lárvák világos színűek és szárnyatlanok. A nőstények tojócsövük segítségével a növény szövetébe süllyesztik petéiket, ezért a tiametoxam hatóanyagú szerrel még a tojásrakás előtt kell ellenük permetezni. Főleg dálián, szegfűn, gerberán okoz súlyos deformálódást a több, mint másfél évtizeddel ezelőtt hazánkban is megjelent veszélyes faj, a nyugati virágtripsz. A károsított virágok sziromlevelei hervadnak, csökevényesek maradnak.

A májusi cserebogarak rajzása idején a kora reggel még dermedt állapotban lévő kártevők a fák lombkoronájának 40-50 °C-os forró vizes permetezésével könnyen összegyűjthetők, és megsemmisíthetők, miután a fákról lepotyogtak. A magas hőmérsékletű víz a lombozatot csak átmenetileg lankasztja meg, a sejtek hamarosan visszanyerik rugalmasságukat.

Dísznövények növényvédelme biológiai módszerekkel

A virágoskertet biológiai módszerekkel is művelhetjük. A zsálya, a kakukkfű és a levendula szegélyként ültetve sok kártevőt távol tart. Az ágyás területén elszórtan telepített bársonyvirág (büdöske) a mellette lévő virágok gyökerét védi a fonálférgektől. A macskagyökér fokozza a növények virágzókészségét. Egyes rózsafajtákat már kora tavasszal, a virágzás előtt károsítják a levéltetvek. A tövek alá ültetett zsázsa elriasztja a tetveket. A levéltetvek elleni védelemben hasznos segítőtársak a katicabogarak és a fátyolkák is.

HASZONKERT
Veteményeskerti munkák

Május második felében már ki lehet ültetni az érzékeny zöldségfélék palántáit. A paradicsomot és a paprikát 50-60 cm sortávolságra és 20-40 cm tőtávolságra ültessük, az uborkánál 60-80 cm legyen a sortávolság és 10-20 cm a tőtávolság. A zeller kiültetése május végén aktuális, az egyes tövek között hagyjunk legalább 40 cm távolságot. A bokorbabot és karós babot is ebben a hónapban kell elvetni.

Növényvédelem a veteményeskertben

A káposzta palántákat nagymértékben károsító káposztapoloska kifejletten 7-10 mm hosszú, vörös- vagy sárgásvörös színű testét fémfényű, fekete rajzolat díszíti. A poloskák szúró-szívó szipókájukkal a növény sejtnedveit szívogatják, melynek hatására a leveleken sárga pontok keletkeznek, és idővel a külső levelek elhalnak. Tavasszal a még zsenge káposztapalántákon a kártétel következtében lankadás figyelhető meg, így ekkor célszerű a rovarölő szeres kezelés elvégzése.

A sárgarépa kártevői közül a házilégyre emlékeztető sárgarépalégy ellen szintén tavasszal érdemes védekezni rovarölő szeres kezeléssel. A permetezés elmaradása esetén nyár végére-ősz elejére a kártevő a répatestbe fekete járatokat vág.

Gyümölcsfák fagy elleni védelme

A pünkösd hétfőjén kezdődő fagyosszentek idején a hirtelen bekövetkező lehűlés miatt helyenként jelentősen károsodhatnak a gyümölcskezdemények. Fagyveszély jelzés esetén a vízvezetékkel ellátott kertekben a fagykár enyhítése céljából locsoljuk meg bőséges vízzel a fák koronáját. Ha mínusz fokra csökken a levegő hőmérséklete, a fákra fagyó víz nagy mennyiségű hőt szabadít fel, és ez megakadályozza a közvetlen környezet továbbhűlését, a vékony jégréteg pedig éjszaka megvédi a rügyeket az elfagyástól.

Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

Gyümölcsfáinkat védjük a tavasszal fellépő károsító rovarok, gombák ellen. A kajszibarackot, cseresznyét, meggyet áprilisban megtámadhatják a különböző gombabetegségek (monília, levéllyukacsosodás, levélfoltosság), valamint rovarkártevők (barackmoly, sodrómoly), ezért a ditianon hatóanyagú gombaölő szer mellé keverjünk rovarölőt is a permetlébe. A szőlőt a hónap vége felé a pikkelylevelek alól előjövő levél- és gubacsatkák ellen permetezzünk fenazaquin hatóanyagú permetszerrel. Az almatermésű fák virágzása után az almamoly, valamint az aknázó- és sodrómolyok ellen is permetezzük a fákat lufenuron hatóanyagú szerrel. Az almatermésűeken nagy kárral fenyegető tűzelhalás kórokozója ellen a piros bimbós állapotig a rézkészítmények használhatók, a sziromhullás után viszont már csak a kasugamicin hatóanyagú szert lehet alkalmazni. A csonthéjas termésű fákon károsító gyümölcsmolyok, levéltetvek ellen jó védelmet adnak a dimetoát hatóanyagú készítmények. A gyümölcs-cserjék közül málnatöveket a didimellás vesszőfoltosság kórokozója ellen a fakadás után permetezzük le réztartalmú anyaggal. Acetamiprid hatóanyagú serrel áprilisban megelőzhető körtésekben a körtelevélbolha, cseresznyésekben és meggyesekben a cseresznyelégy, szamócásban a bimbólikasztó bogár, ribiszkében az üvegszárnyú ribiszkelepke és a levélpirosító ribiszke-levéltetű kártétele. A szamóca és málna szürkerothadása, a málna vesszőbetegsége, valamint a ribiszke és a köszméte lisztharmatos betegsége ellen a fővirágzásban és a virágzás végén tanácsos azoxistorbin hatóanyagú növényvédőszerrel permetezni.

A héjas termésűek közül a diót támadja meg a legtöbb kórokozó és kártevő. A kórokozók közül tavasztól fertőz a baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság, amely esős időben a dió bármely részét megtámadhatja. A beteg levélen és a termésen először apró, szögletes, később összefolyó, feketésbarna foltok jelennek meg, majd a terméshéjról a feketedés a bélre is átterjedhet. A baktériumos betegség ellen csapadékos nyarakon többszöri rezes permetezéssel védekezhetünk. A diófákon májustól már jól láthatóvá válnak a gnomóniás betegség tünetei: a levélen kezdetben kicsi, majd 2-3 cm-re megnagyobbodó, kifehéredő közepű, kerek foltok jelzik a megbetegedést, az erősen fertőzött levél lehull. A gnomónia a magbélben nem okoz kárt. Egészen a lombhullásig lehet ellene védekezni réztartalmú permetszerekkel.

A szőlőben és a különböző gyümölcsfajtákon (pl.: mogyoró, dió, fekete- és piros ribiszke, köszméte, szeder, körte) kifejlett alakban áttelelő gubacsatkák a rügypikkelyek alól április végén a kibomlott levelekre vándorolnak és megkezdik károsításukat a növények sejtnedveinek kiszívásával. Tömeges felszaporodásuk esetén ezek a hengeres testű, négylábú, szabad szemmel nem látható atkák igen nagy károkat képesek okozni. Ha a tüneteket felismerjük, már tavasszal elkezdhetjük a gubacsatkák elleni védekezést: április végén még a tojások lerakása előtt, majd két hét múlva a lárvák megjelenésekor tanácsos flufenzin vagy fenazaquin hatóanyagú szerekkel permetezni.

A májusi cserebogarak rajzása idején a kora reggel még dermedt állapotban lévő kártevők a fák lombkoronájának 40-50 °C-os forró vizes permetezésével könnyen összegyűjthetők, és megsemmisíthetők, miután a fákról lepotyogtak. A magas hőmérsékletű víz a lombozatot csak átmenetileg lankasztja meg, a sejtek hamarosan visszanyerik rugalmasságukat.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Szőlő tápanyagutánpótlása lombtrágyázással

Amennyiben az őszi, tavaszi, termőtalajon keresztül történő trágyázást kihagytuk, a szőlő virágzásától (május vége - június) a zsendülésig lehetőségünk van lombtrágyázásra is. A lombtrágyázás előnye, hogy a folyadék a növényvédelmi permetszerekkel együtt kijuttatható, könnyen felszívódik, és aszályos időben is hatásos. A vastartalmú lombkészítményekkel gyorsan leküzdhető a levelek sárgulását előidéző vashiány, valamint a talajhoz erősen kötődő – és ezáltal a növény számára nehezen felvehető – réz is jobban hasznosul lombtrágya formájában. Egyes szakirodalmak szerint a lombtrágyázással kijuttatott tápanyagok hasznosulásának mértéke akár 95% is lehet. A lombtrágyázást fenntartó trágyázásként is elvégezhetjük, de egyes tünetek (pl. levélsárgulás) eseti kezelésére is alkalmazhatjuk. Lombtrágyaként a Fitohorm, Kelcare, Damisol nevű készítmények javasolhatók.

 

Kertfenntartási feladatok júniusban

Júniusban kertünkben már virítanak a tavasszal kiültetett egynyári virágok, amelyek folyamatos gondozást, rendszeres öntözést igényelnek. A haszonkertben a bő termés érdekében folytassuk a növényvédelmi munkálatokat.

DÍSZKERT
Fűnyírás

Júniusban már egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

Tavasszal virágzó évelők virágszárainak visszavágása

Az elvirágzott, magas növésű évelők (pl.: szarkaláb - Consolida, zergeboglár – Trollius -> lásd a képen) szárait az elvirágzást követően vágjuk vissza a föld felett 10 – 15 cm-re. Megfelelő gondozás mellett gyakran előfordul, hogy nyár végén másodvirágzással örvendeztetnek meg ezek a nyár elején virágzó növények.

Egynyári virágágyak, balkonládák ápolása

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

Elvirágzott tavaszi hagymások ápolása

Az elvirágzott hagymások ápolása - Kertünkben a kora tavaszi hagymás növények már elvirágoznak, további gondozásukkal a következő évi gazdag virágzást segíthetjük elő. A tulipán, a nárcisz és a jácint virágokból fejlődő terméskezdeményeit vágjuk le, hogy a növényeink minden energiájukat a hagyma növekedésére fordítsák. A leveleket csak a hónap végén, vagy júniusban vágjuk vissza, amikor már élénkzöld színüket elveszítik. Ekkor már minden tápanyag a hagymában raktározódott, és a növények megkezdik nyári pihenésüket. A visszahúzódó hagymás növények közé egynyári virágokat is ültethetünk, de vigyázzunk, hogy a hagymákat ne sértsük meg. A hagymákat hagyhatjuk a talajban, vagy kiszedhetjük a talajból, ez utóbbi esetben hűvös, száraz helyen, forgács között tároljuk őket az őszi kiültetésig.

A kerti tó kezelése

A „vízkedvelő” kertbarátok számára a nyári hónapokban nyújt a legtöbb örömöt a kerti dísztó. Május végén, június elején a tóban élő nagytestű díszhalak már befejezik ívásukat, sőt megjelennek az első kikelő ivadékok is. A kikelő kishalak számára biztosítanunk kell a megfelelő rejtekhelyeket (tavi növények, mészmentes szikladarabok), mivel nagytestű társaik könnyen eleségnek vélhetik őket kiskorukban. Ennek megfelelően méretes díszhalaink etetésére is oda kell figyelnünk. Nagyon fontos, hogy a haltápokat csak kellő mennyiségben juttassuk ki, mivel a halak által otthagyott eleség könnyen bomlásnak indul és ez „víz-virágzáshoz” vezethet. A hőmérséklet emelkedése miatt egyre jobban oda kell figyelnünk vizünk algásodására, mivel ez könnyen elcsúfíthatja dísztavunkat, továbbá felborítja a tó biológiai egyensúlyát. Ma már kiváló algásodás elleni szereket lehet vásárolni, melyek a halakra és a vízi élővilágra teljesen ártalmatlanok, de a vízben élő algákat kellő szűrés és vízforgatás mellett biztosan elpusztítják. A tavak karbantartására alkalmazott vegyszereken található használati utasítást mindig be kell tartani! Az algásodás ellen biológiai módszerrel a tóba telepített vízibolhákkal is védekezhetünk.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

HASZONKERT
Gyümölcsfák termésritkítása

A kajszi- és őszibarackfákon ollóval távolítsuk el a felesleges gyümölcsöket, mivel túlzott megterhelésnél nem lesz elegendő tápanyag a termés kineveléséhez, és a fának nem lesz elegendő ereje a következő évi termőrügyek fejlesztéséhez. A terméssel megterhelt kajszibarackfák lehajló ágait az ágtörés megakadályozása érdekében villás karóval támasszuk alá. Az alma- és körtefák termését is célszerű megritkítani: az egy csomóban növekvő apró gyümölcsökből csak a 2-3 legfejlettebbet hagyjuk tovább nőni.

Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

A kaliforniai pajzstetű fő gazdanövényeinek számító almán, körtén, birsen, cseresznyén permetezzünk a kártevő júniusban rajzó árvái ellen lambda cihalotrin hatóanyagú szerrel. Ugyanezt a szert fel lehet használni almásokban gyümölcsmolyok, aknázó- és sodrómolyok, valamint levéltetvek irtására is. Az almafák esetében az almamoly elleni mechanikai védekezés során vegyszert takaríthatunk meg, ha a fák törzsére rögzített, hullámpapírból készült hernyófogó övek hetenkénti cseréjével és elégetésével pusztítjuk az itt bábozódó hernyókat. A középkésőn és későn érő, a cseresznyelégy által leginkább veszélyeztetett cseresznye- és meggyfákat szintén kezeljük le ezzel a szerrel. A bogyóstermésű növényeken acetamiprid hatóanyagú szerrel védjük meg a termést a málna levéltetveinek és a ribiszke hajtásainak belsejében károsító üvegszárnyú ribiszkelepke hernyóinak kártételétől. A szőlő esetében az esős, meleg időjárás a peronoszpóra, míg a szárazabb periódus a lisztharmat terjedésének kedvez. A szőlő permetezésekor a permetlébe a peronoszpóra és lisztharmat ellen azoxistrobin, a szőlőmolyok ellen pedig acetamiprid hatóanyagú szereket keverjünk. A szilvafákon előforduló pajzstetvek és levéltetvek ellen a tavasszal elkezdett védekezést június táján továbbra is folytatni kell. A levéltetvek közül a rövid idő alatt tömeges elszaporodásra képes hamvas szilvalevéltetű okozza a legnagyobb kárt. A megtámadott fa zsenge leveleinek szívogatása következtében kialakuló tápanyagveszteség a fát jelentősen legyengíti, a hajtásnövekedés lelassul, később a gyümölcs egy része lehull. A fertőzött levelek begörbülnek. A levéltetvek anyagcsere-folyamatainak során bőségesen termelt ragacsos mézharmat bevonja a leveleket, megtelepszik rajta a korompenész, ezáltal a kár tovább fokozódik. Június elejétől a tetvek terjedését biztosító szárnyas egyedek nagyobb arányban jelennek meg, célszerű ezért még a szárnyasok megjelenése előtt védekezni ellenük. A hamvas szilvalevéltetűn kívül különösen fiatal ültetvényeket a sárga szilvalevéltetű is veszélyezteti. Ez a faj terjeszti a sharka-vírust. Kórtünete, hogy a levelek jobban besodródnak, és tömeges az idő előtti lombhullás. Mindkét levéltetű faj kártételét megakadályozhatjuk a tiametoxam hatóanyagú szerekkel. A levéltetvek mellett különösen erdő melletti szilvásokban, időnként veszélyes mértékben szaporodik fel a szilva-pajzstetű. A június közepén kikelő lárvák nem a leveleken, hanem a fás részeken szívogatnak. A fiatal lárvák ellen szintén a tiametoxam hatóanyagú szerek hatásosak.

A héjas termésűek közül a diót támadja meg a legtöbb kórokozó és kártevő. A kórokozók közül tavasztól fertőz a baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság, amely esős időben a dió bármely részét megtámadhatja. A beteg levélen és a termésen először apró, szögletes, később összefolyó, feketésbarna foltok jelennek meg, majd a terméshéjról a feketedés a bélre is átterjedhet. A baktériumos betegség ellen csapadékos nyarakon többszöri rezes permetezéssel védekezhetünk. A diófákon májustól már jól láthatóvá válnak a gnomóniás betegség tünetei: a levélen kezdetben kicsi, majd 2-3 cm-re megnagyobbodó, kifehéredő közepű, kerek foltok jelzik a megbetegedést, az erősen fertőzött levél lehull. A gnomónia a magbélben nem okoz kárt. Egészen a lombhullásig lehet ellene védekezni réztartalmú permetszerekkel.

A növényvédelemben kiválóan alkalmazhatók az olyan fizikai védekezési módszerek, mint az araszolólepkék nőstényei megfogására alkalmazott hernyóenyves övek alkalmazása, amelyet a következőképpen készíthetünk el: egy 8-12 cm széles, nehezen elázó pergamenszerű papír, vagy polietilén fóliacsíkkal körbevesszük a fa törzsét, műanyag spárgával rögzítjük, majd a papírcsík alsó- é felső részét szabadon hagyva bekenjük hidegben sem dermedő hernyóenyvvel. Az ősszel többször átnézett öveket időnként cserélhetjük, átkenhetjük. Az övtől lefelé eső törzsrészre rakott tojásokat még drótkefével is célszerű ledörzsölni. Az erősen szőrözött testű hernyók (pl.: amerikai fehér szövőlepke, gyapjaslepke) megfogására az ún. Zágoni-öveket alkalmazzuk: zsúpszalmából, len- vagy kenderszárból, illetve egyéb szálas anyagból készítjük el a hernyófogó övet, és azt erősen a fa törzsére rögzítjük. A bábozódni készülő hernyók előszeretettel bújnak a gubószövésre megfelelő helyet biztosító szálak közé. A gyapjaslepke hernyóinak megfogására júniustól augusztusig kihelyezett öveket október végén célszerű leszedni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Szőlő tápanyagutánpótlása lombtrágyázással

Amennyiben az őszi, tavaszi, termőtalajon keresztül történő trágyázást kihagytuk, a szőlő virágzásától (május vége - június) a zsendülésig lehetőségünk van lombtrágyázásra is. A lombtrágyázás előnye, hogy a folyadék a növényvédelmi permetszerekkel együtt kijuttatható, könnyen felszívódik, és aszályos időben is hatásos. A vastartalmú lombkészítményekkel gyorsan leküzdhető a levelek sárgulását előidéző vashiány, valamint a talajhoz erősen kötődő – és ezáltal a növény számára nehezen felvehető – réz is jobban hasznosul lombtrágya formájában. Egyes szakirodalmak szerint a lombtrágyázással kijuttatott tápanyagok hasznosulásának mértéke akár 95% is lehet. A lombtrágyázást fenntartó trágyázásként is elvégezhetjük, de egyes tünetek (pl. levélsárgulás) eseti kezelésére is alkalmazhatjuk. Lombtrágyaként a Fitohorm, Kelcare, Damisol nevű készítmények javasolhatók.

Szőlő kötözése

A kordonos szőlő első kötözésével megakadályozhatjuk a szélkárokat és a peronoszpóra terjedését. A szőlő kötözését úgy végezzük, hogy minden levél a fény felé álljon. A tőkék lelógó, kiszabadult hajtásait igazítsuk a drótok közé. Huzalos szőlőkben a szálvesszőkön, kordonkarokon nőtteket ne hagyjuk szabadon lógni, hanem kötözzük fel legyezőszerűen. A munka során drótot ne, csak rafiát, műanyag szálat vagy fóliacsíkot használjunk.

Karós szőlőben a 90 cm-re megnövő hajtásoknál már időszerű a második kötözés is. A nagyobb hajtásokat nem tanácsos eltávolítani, mert ezzel feleslegesen nagy tápanyagveszteség éri a tőkét. A levelek hónaljában képződött hajtásokat ne vágjuk le tőből, csak csípjük vissza. Ezek a csonkok ugyanis serkentik a zöld színtestek kialakulását, valamint az áttelelő rügyek és fürtök fejlődését.
A kötözés igen hosszú munkafolyamatát felgyorsíthatjuk, ha ún. kötözőpisztolyt (pl. Duratool) használunk (lásd a képen). Így egyik kezünkkel a hajtást foghatjuk oda a dróthoz, a másikkal pedig a kötözést el tudjuk végezni.

Szamóca szüretelése, új szamócaágyás kialakítása

A szamócatövek termését szüreteljük teljes érésben, mert a gyümölcs nem utóérő. Lehetőleg száraz időben végezzük a szedést, kocsányukkal együtt csípjük le a termést, ne tépjük le a tőről. Ne szüreteljünk eső után, mert a nedves szamóca gyorsan rothadni kezd.

A letermett, 3 évesnél idősebb szamócaágyásokat ássuk fel, a töveket hordjuk a komposztra, a talajba dolgozzuk be a talajfertőtlenítő szert a pajorok, drótférgek ellen. A szamóca ostorindák és a gyökeres palánták számára készítsünk félárnyékos helyen tápanyagban gazdag ágyásokat. A palántákat 25x10 centiméteres térállásban ültessük ki, és öntözzük rendszeresen.

Veteményeskerti munkák

A letermett korai zöldségfélék helyére ültessünk borsót, bokorbabot, ezek még beérnek októberig.

A burgonya növényvédelme

A burgonya legfontosabb betegsége, a burgonyavész megjelenése június végén, július elején, lombzáródás idején válik általánossá. Ha júliusban csapadékosabbra fordul az idő, és a sáros talaj miatt a permetezést nem lehet elvégezni, robbanásszerűen terjed a kórokozó. A megkésett védekezés a tövek több mint felének megbetegedését eredményezheti. A gomba a lombozaton a levélkék csúcsától vagy szélétől kiinduló barna foltok formájában károsít, melyek tartós esők után feketés-barnára színeződnek és rothadnak. Később a gumóba lehúzódó betegség száraz korhadást okoz. A héjon a gumó húsába 1 cm mélyen lehatoló, ólomszürke, kissé besüppedő foltok keletkeznek. A gomba fejlődéséhez mérsékelten hűvös (12-20°C), csapadékos időjárás szükséges. A spórák szárazság idején elvesztik csírázóképességüket, így aszályos nyarakon jelentéktelen betegséggé válik a burgonyavész. Permetezni akkor szükséges, ha a sorok záródása után legalább két napon keresztül nem süllyed 10°C alá a hőmérséklet, emellett párás-esős az idő. A védekezésnél fontos a megelőzés, mert a növényi szövetekbe behatoló gombát már nem lehet elpusztítani. Megfelelő megelőző védelmet ad a virágzás előtti réztartalmú permetezés. A levéltünetek megjelenése után, a burgonya fogékony szakaszában (főleg virágzás után) viszont a rézzel kombinált benalaxil és cimoxanil hatóanyagú, felszívódó készítmények hatásosak.

Elsősorban a lombon okoz kárt, de a gumón is megjelenhet nyáron az alternáriás levélfoltosság, amelynek kórtünete a leveleken megjelenő, 1 cm átmérőjű, kerek, barna, koncentrikus gyűrűket alkotó foltok kialakulása. A burgonyavésszel ellentétben ez a gomba inkább a szárazabb, melegebb nyarakon lép fel, és jóval kisebb veszélyt jelent. A burgonyavésznél alkalmazott vegyszerek ezen kórokozó esetében is hatásosak.

A fuzáriumos hervadást okozó gombák a talajból kerülnek a növényre, és nyár közepén, a meleg idő beköszönte után sebeken keresztül fertőznek. A betegség terjedése során a kívülről teljesen ép gumókban, valamint a tövek szárában is barna gyűrűk jelennek meg. A gomba fertőzésének terjedése megelőzhető egészséges vetőgumó felhasználásával, valamint három-négy évenkénti vetésváltással.

A burgonya egyéb, jelentős károkat okozó kártevője a burgonyabogár, amelynek júniusban az első nemzedéke károsít. A bogár 9-12 mm hosszú, erősen domború, alapszíne aranysárga, szárnyain 10 hosszanti fekete sáv látható. A talajban telelő bogarak május első napjaiban jönnek elő, és keresik fel a kelő burgonyanövényeket. A levelek fonákjára lerakott tojásokból egy hét alatt kikelő lárvák a bogarakkal együtt megkezdik a levelek rágását. A bogarak és lárvák elleni védekezésnek többféle módja lehetséges. A tábla szélére 2-3 sorba vetett korai burgonya csalogató hatást gyakorol, így néhány napig képesek feltartóztatni a vándorló bogarak jelentős részét. A kártétel mérséklésében a sorközök gabonaszalmával történő takarása nagyon előnyös lehet, mivel megnehezíti a talajon a bogár mozgását, emellett kedvező mikroklímát biztosít a burgonyabogár lárvákat szívesen fogyasztó futóbogaraknak. A sorközökbe vetett bab és fokhagyma riasztó hatása szintén segítséget nyújthat. A korai betelepedés mértékét mérsékelni lehet műanyag fóliával bélelt, 45 fokos dőlésszögű bogárfogó árok kialakításával, ahonnan a beleesett bogarak 90%-a képtelen kijutni. A kártevő távoltartására igen hatékony, azonban költséges a terület fátyolfóliás takarása. Hasznos parazitoidokat is bevethetünk a védekezésbe: a Bacillus thuringiensis baktériumtartalmú környezetbarát készítmény a bogarakat megbetegítve gyéríti azokat. Megtakaríthatjuk a rendszeres kezelés költségeit, ha rovarölőszerrel csávázott vetőgumót ültetünk el.

Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre burgonyát ültetni, ahol három éven belül paprikát vagy paradicsomot termesztettek.

A paprika növényvédelme

Az alternáriás betegség gombája főleg a paradicsom alakú paprikán jelenik meg. Kórtünete, hogy a levélnyeleken és a leveleken világosszürke, élesen körvonalazott, elhalt foltok jelennek meg. A termés csúcsán idővel barnásfekete, bársonyos penészgyep alakul ki. A fertőzött paprikák esős időben lehullnak, szárazságban összeaszalódnak. A gomba terjedése a virágzás után elvégzett réztartalmú permetezéssel megelőzhető.

A kétfoltos takácsatka és a szélesatka szintén a sejtnedvek kiszívásával gyengíti a növényt, és ezáltal a levelek sárgulását, száradását okozza. A megtámadott leveleken finom szövedék látható, a paprikacsövek torzulnak. A nyár folyamán még a tünetek megjelenése előtt atkaölő szerekkel célszerű lekezelni a töveket.
Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paprikát ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paradicsomot termesztettek.

A paradicsom növényvédelme

A paradicsom betegségekre fogékony zöldségnövény. Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paradicsomot ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paprikát termesztettek.

Az egyik legelterjedtebb kór, a paradicsomvész a növény valamennyi föld feletti részét megfertőzi. A talajból támadó gomba fertőzésének hatására a leveleken a csúcstól és a levélszéltől kiindulva szürkés, majd gyorsan barnuló foltok keletkeznek. Száraz időjárás esetén a levelek megbarnulva leszáradnak, eső esetén viszont feketén elrothadnak. Párás időben a levelek fonákján a beteg és az egészséges rész határán fehér penészvirág található.  A szárakon a barnás színű foltok besüppednek. Korai fertőzés esetén a virágzat elpusztul, nem kötődik meg. A termésen pedig kezdetben kemény, később meglágyuló, barna, rothadó foltok formájában jelenik meg a kór. A júliusi esők után megelőzésképpen permetezzünk rezes vagy mankoceb hatóanyagú szerrel.

A szeptóriumos levélfoltosság kórokozója a lehullott növényi részekből kiindulva fertőz, elsősorban esős időben. A spórák az esővízzel, rovarokkal gyorsan terjednek, és többnyire június közepétől kezdve a leveleken megjelennek az apró, kör alakú, élesen határolt, kifehéredő közepű foltok. A levelek fonákján tűhegynyi fekete pontok formájában láthatók a gomba termőtestei. A foltos levelek összezsugorodnak, leszáradnak. A termés általában nem betegszik meg. A rezes permetezés mellett a beteg növénymaradványok aláforgatásával a gombaképletek nagy része elpusztítható.

A varasodást okozó baktériumfaj szintén a beteg növényrészekben és a talajban telel át. A szél és az eső révén hamar terjed a betegség, amelynek kórtünete a nagy, zöld, érőfélben lévő bogyók varasodása. Az apró, zöld vagy barnás hólyagocskákon a héjszövet felreped, körülöttük a bogyó zöld marad. A leveleken illetve a szárrészeken kicsi, sötétzöld vagy szürke színű foltok jelennek meg. A baktérium 2-3 évig életképes marad a talajban, ezért a vetésforgót tartsuk be. A fertőzött termés elégetésével és rezes permetezéssel mérsékelhető a kártétel.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Kertfenntartási feladatok júliusban

Júliusban gyönyörű virágpompában gyönyörködhetünk. A virágágyások azonban akkor lesznek tartósan szépek, ha a gyomtalanítást folyamatosan elvégezzük, és rendszeresen öntözünk.

DÍSZKERT
Fűnyírás

Júliusban már egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

Egynyári virágágyak, balkonládák ápolása

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

A kerti tó kezelése

A „vízkedvelő” kertbarátok számára a nyári hónapokban nyújt a legtöbb örömöt a kerti dísztó. Május végén, június elején a tóban élő nagytestű díszhalak már befejezik ívásukat, sőt megjelennek az első kikelő ivadékok is. A kikelő kishalak számára biztosítanunk kell a megfelelő rejtekhelyeket (tavi növények, mészmentes szikladarabok), mivel nagytestű társaik könnyen eleségnek vélhetik őket kiskorukban. Ennek megfelelően méretes díszhalaink etetésére is oda kell figyelnünk. Nagyon fontos, hogy a haltápokat csak kellő mennyiségben juttassuk ki, mivel a halak által otthagyott eleség könnyen bomlásnak indul és ez „víz-virágzáshoz” vezethet. A hőmérséklet emelkedése miatt egyre jobban oda kell figyelnünk vizünk algásodására, mivel ez könnyen elcsúfíthatja dísztavunkat, továbbá felborítja a tó biológiai egyensúlyát. Ma már kiváló algásodás elleni szereket lehet vásárolni, melyek a halakra és a vízi élővilágra teljesen ártalmatlanok, de a vízben élő algákat kellő szűrés és vízforgatás mellett biztosan elpusztítják. A tavak karbantartására alkalmazott vegyszereken található használati utasítást mindig be kell tartani! Az algásodás ellen biológiai módszerrel a tóba telepített vízibolhákkal is védekezhetünk.

Sövény-nyírás

A kertekben található legtöbb sövény általában nyár közepén-végén is igényel nyírást. Ha ilyenkor szépen kialakítjuk sövényünk formáját, a fennmaradó hónapokban még sokáig élvezhetjük szépségét. A lombhullató cserjéket, illetve a tujákat, hamisciprusokat és borókákat a legegyszerűbb sövénynyíró ollóval, vagy géppel nyírni, de a nagy levelekkel rendelkező lomblevelű örökzöldeket (pl. babérmeggy – Prunus laurocerasus) lehetőleg óvatosan, metszőollóval nyessük, hogy ne maradjanak hátra csúnya, betépett szélű levelek. Egyenletesebben tudjuk a nyírást végezni, ha a metszés idejére a kívánt magasságban és szélességben zsinórt feszítünk ki a sövény mellé. Magasabb növésű sövényünk oldalát enyhén kúposan nyírjuk, hogy az alsó rész is kielégítő mennyiségű napfényhez jusson.

Hangyák elleni védelem

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjárás hatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, így kertünk dísznövényeit jelentősen károsíthatják. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezés esetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

HASZONKERT
Gyümölcsfák termésritkítása

A kajszi- és őszibarackfákon ollóval távolítsuk el a felesleges gyümölcsöket, mivel túlzott megterhelésnél nem lesz elegendő tápanyag a termés kineveléséhez, és a fának nem lesz elegendő ereje a következő évi termőrügyek fejlesztéséhez. A terméssel megterhelt kajszibarackfák lehajló ágait az ágtörés megakadályozása érdekében villás karóval támasszuk alá. Az alma- és körtefák termését is célszerű megritkítani: az egy csomóban növekvő apró gyümölcsökből csak a 2-3 legfejlettebbet hagyjuk tovább nőni.

Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

A kaliforniai pajzstetű fő gazdanövényeinek számító almán, körtén, birsen, cseresznyén permetezzünk a kártevő júniusban rajzó árvái ellen lambda cihalotrin hatóanyagú szerrel. Ugyanezt a szert fel lehet használni almásokban gyümölcsmolyok, aknázó- és sodrómolyok, valamint levéltetvek irtására is. Az almafák esetében az almamoly elleni mechanikai védekezés során vegyszert takaríthatunk meg, ha a fák törzsére rögzített, hullámpapírból készült hernyófogó övek hetenkénti cseréjével és elégetésével pusztítjuk az itt bábozódó hernyókat. A középkésőn és későn érő, a cseresznyelégy által leginkább veszélyeztetett cseresznye- és meggyfákat szintén kezeljük le ezzel a szerrel. A bogyóstermésű növényeken acetamiprid hatóanyagú szerrel védjük meg a termést a málna levéltetveinek és a ribiszke hajtásainak belsejében károsító üvegszárnyú ribiszkelepke hernyóinak kártételétől. A szőlő esetében az esős, meleg időjárás a peronoszpóra, míg a szárazabb periódus a lisztharmat terjedésének kedvez. A szőlő permetezésekor a permetlébe a peronoszpóra és lisztharmat ellen azoxistrobin, a szőlőmolyok ellen pedig acetamiprid hatóanyagú szereket keverjünk.

A héjas termésűek közül a diót támadja meg a legtöbb kórokozó és kártevő. A kórokozók közül tavasztól fertőz a baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság, amely esős időben a dió bármely részét megtámadhatja. A beteg levélen és a termésen először apró, szögletes, később összefolyó, feketésbarna foltok jelennek meg, majd a terméshéjról a feketedés a bélre is átterjedhet. A baktériumos betegség ellen csapadékos nyarakon többszöri rezes permetezéssel védekezhetünk. A diófákon májustól már jól láthatóvá válnak a gnomóniás betegség tünetei: a levélen kezdetben kicsi, majd 2-3 cm-re megnagyobbodó, kifehéredő közepű, kerek foltok jelzik a megbetegedést, az erősen fertőzött levél lehull. A gnomónia a magbélben nem okoz kárt. Egészen a lombhullásig lehet ellene védekezni réztartalmú permetszerekkel. A diót károsító rovarok közül legjelentősebb az almamoly kártétele. A kártevőnek csak a második nemzedéke támad július második felében és augusztusban. A kis hernyók a bibepontnál furakodnak a termésbe és rágják a dióbelet. A nyár közepén két alkalommal végzett rovarölőszeres kezeléssel általában megvédhetjük a termést.

A növényvédelemben kiválóan alkalmazhatók az olyan fizikai védekezési módszerek, mint az araszolólepkék nőstényei megfogására alkalmazott hernyóenyves övek alkalmazása, amelyet a következőképpen készíthetünk el: egy 8-12 cm széles, nehezen elázó pergamenszerű papír, vagy polietilén fóliacsíkkal körbevesszük a fa törzsét, műanyag spárgával rögzítjük, majd a papírcsík alsó- é felső részét szabadon hagyva bekenjük hidegben sem dermedő hernyóenyvvel. Az ősszel többször átnézett öveket időnként cserélhetjük, átkenhetjük. Az övtől lefelé eső törzsrészre rakott tojásokat még drótkefével is célszerű ledörzsölni. Az erősen szőrözött testű hernyók (pl.: amerikai fehér szövőlepke, gyapjaslepke) megfogására az ún. Zágoni-öveket alkalmazzuk: zsúpszalmából, len- vagy kenderszárból, illetve egyéb szálas anyagból készítjük el a hernyófogó övet, és azt erősen a fa törzsére rögzítjük. A bábozódni készülő hernyók előszeretettel bújnak a gubószövésre megfelelő helyet biztosító szálak közé. A gyapjaslepke hernyóinak megfogására júniustól augusztusig kihelyezett öveket október végén célszerű leszedni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Gyümölcsfák tápanyagutánpótlása lombtrágyázással

A tavaszi és őszi tápanyag-utánpótlás sok esetben nem elég a gyümölcstermő fák jó kondíciójának megőrzéséhez. A termő időszakban a levelekre permetezett lombtrágyákkal egészségesebbé tehetjük a növényeket. A lombtrágyázás előnye, hogy a folyadék a növényvédelmi permetszerekkel együtt kijuttatható, könnyen felszívódik, és aszályos időben is hatásos. Ettől ellenállóbban lesznek a betegségekkel és a környezet stresszhatásaival szemben. A három legfontosabb elemen (nitrogén, foszfor, kálium) kívül a mikroelemek is igen fontosak a növények egészséges fejlődéséhez. A réz fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, részt vesz a fehérjék és szénhidrátok felépítésében. Szemmel láthatóan zöldebb a növény, ha réztartalmú szerekkel kezelik. A réz a talajszemcsékhez erősen kötődik, a talajoldatból nehezen vehető fel, ezért legcélszerűbb lombtrágya formájában alkalmazni. A bór elősegíti a virág- és termésképzést, mert fontos szerepet játszik a virágpollen csírázásában. A bórtartalmú lombtrágyák virágzás előtti használatával azonban minden kultúrában termésnövekedést érünk el. Virágzás idején azonban a bórtrágya perzselést okozhat, ilyenkor célszerűbb a talajba adagolni. A földön egyik legnagyobb gyakorisággal előforduló elem, a kálcium igen nagy jelentőségű a növények életében is. A kálcium a sejtek felépítésében és a gyökérnövekedésben játszik szerepet. Mozgása a növényben viszonylag lassú, a talajból azonban könnyen felvehető. Hiányában a gyökereken szövetelhalás, barnulás, a leveleken kanalasodás és levélszéli elhalás következik be. A gyümölcsökön barnuló foltok jelennek meg, melyek a tárolás során tovább rothadnak. A nyári kálciumos lombpermetezéssel  ezen károsodásokat megelőzhetjük. A kén az aminosavak építőeleme, hiányában gyengébb a növekedés, a levélerek sárgulnak, csökken a termés. A cink szintén nélkülözhetetlen mikroelem, amely részt vesz a fehérje-anyagcserében, és a növények növekedésének szabályozásában. A talajban lévő cink a növények számára jól felvehető formában van jelen, de a cinkhiány megelőzésének, a közvetlen és gyors hatás elérésének fontos eszköze a levéltrágyázás. A lombtrágyázást fenntartó trágyázásként is elvégezhetjük, de egyes tünetek (pl. levélsárgulás) eseti kezelésére is alkalmazhatjuk. Lombtrágyaként a Fitohorm, Kelcare, Damisol nevű készítmények javasolhatók.

Szőlő tápanyagutánpótlása lombtrágyázással

Amennyiben az őszi, tavaszi, termőtalajon keresztül történő trágyázást kihagytuk, a szőlő virágzásától (május vége - június) a zsendülésig lehetőségünk van lombtrágyázásra is. A lombtrágyázás előnye, hogy a folyadék a növényvédelmi permetszerekkel együtt kijuttatható, könnyen felszívódik, és aszályos időben is hatásos. A vastartalmú lombkészítményekkel gyorsan leküzdhető a levelek sárgulását előidéző vashiány, valamint a talajhoz erősen kötődő – és ezáltal a növény számára nehezen felvehető – réz is jobban hasznosul lombtrágya formájában. Egyes szakirodalmak szerint a lombtrágyázással kijuttatott tápanyagok hasznosulásának mértéke akár 95% is lehet. A lombtrágyázást fenntartó trágyázásként is elvégezhetjük, de egyes tünetek (pl. levélsárgulás) eseti kezelésére is alkalmazhatjuk. Lombtrágyaként a Fitohorm, Kelcare, Damisol nevű készítmények javasolhatók.

Veteményeskerti munkák

A zöldségfélék egy része – retek, saláta, zöldborsó – már letermett. A helyükre másodveteményként még vethetünk téli retket, őszi brokkolit, mangoldot, vagy póréhagymát. Karózzuk ki a paradicsomot, és az oldalhajtásait csípjük ki. Meleg időjárás esetén ügyeljünk arra, hogy a veteményes sorközeit mulcsozzuk (pl. gyepnyesedékkel), ezzel mérsékelhetjük a talaj kiszáradását. A konyhakerti célszerű közvetlenül felhasználás előtt leszedni. A fűszernövények szárítva, üvegben tárolva hosszú ideig megőrzik aromájukat, de nejlonzacskóban a mélyhűtőbe téve is tárolhatók. A gyógynövények hatóanyagtartalmára a holdfázisok hatást gyakorolnak, így például teliholdkor a növény gyökerében van a legnagyobb gyógyerő, első negyedben pedig a virágban.

A burgonya növényvédelme

A burgonya legfontosabb betegsége, a burgonyavész megjelenése június végén, július elején, lombzáródás idején válik általánossá. Ha júliusban csapadékosabbra fordul az idő, és a sáros talaj miatt a permetezést nem lehet elvégezni, robbanásszerűen terjed a kórokozó. A megkésett védekezés a tövek több mint felének megbetegedését eredményezheti. A gomba a lombozaton a levélkék csúcsától vagy szélétől kiinduló barna foltok formájában károsít, melyek tartós esők után feketés-barnára színeződnek és rothadnak. Később a gumóba lehúzódó betegség száraz korhadást okoz. A héjon a gumó húsába 1 cm mélyen lehatoló, ólomszürke, kissé besüppedő foltok keletkeznek. A gomba fejlődéséhez mérsékelten hűvös (12-20°C), csapadékos időjárás szükséges. A spórák szárazság idején elvesztik csírázóképességüket, így aszályos nyarakon jelentéktelen betegséggé válik a burgonyavész. Permetezni akkor szükséges, ha a sorok záródása után legalább két napon keresztül nem süllyed 10°C alá a hőmérséklet, emellett párás-esős az idő. A védekezésnél fontos a megelőzés, mert a növényi szövetekbe behatoló gombát már nem lehet elpusztítani. Megfelelő megelőző védelmet ad a virágzás előtti réztartalmú permetezés. A levéltünetek megjelenése után, a burgonya fogékony szakaszában (főleg virágzás után) viszont a rézzel kombinált benalaxil és cimoxanil hatóanyagú, felszívódó készítmények hatásosak.

Elsősorban a lombon okoz kárt, de a gumón is megjelenhet nyáron az alternáriás levélfoltosság, amelynek kórtünete a leveleken megjelenő, 1 cm átmérőjű, kerek, barna, koncentrikus gyűrűket alkotó foltok kialakulása. A burgonyavésszel ellentétben ez a gomba inkább a szárazabb, melegebb nyarakon lép fel, és jóval kisebb veszélyt jelent. A burgonyavésznél alkalmazott vegyszerek ezen kórokozó esetében is hatásosak.

A fuzáriumos hervadást okozó gombák a talajból kerülnek a növényre, és nyár közepén, a meleg idő beköszönte után sebeken keresztül fertőznek. A betegség terjedése során a kívülről teljesen ép gumókban, valamint a tövek szárában is barna gyűrűk jelennek meg. A gomba fertőzésének terjedése megelőzhető egészséges vetőgumó felhasználásával, valamint három-négy évenkénti vetésváltással.

A burgonya egyéb, jelentős károkat okozó kártevője a burgonyabogár, amelynek júniusban az első nemzedéke károsít. A bogár 9-12 mm hosszú, erősen domború, alapszíne aranysárga, szárnyain 10 hosszanti fekete sáv látható. A talajban telelő bogarak május első napjaiban jönnek elő, és keresik fel a kelő burgonyanövényeket. A levelek fonákjára lerakott tojásokból egy hét alatt kikelő lárvák a bogarakkal együtt megkezdik a levelek rágását. A bogarak és lárvák elleni védekezésnek többféle módja lehetséges. A tábla szélére 2-3 sorba vetett korai burgonya csalogató hatást gyakorol, így néhány napig képesek feltartóztatni a vándorló bogarak jelentős részét. A kártétel mérséklésében a sorközök gabonaszalmával történő takarása nagyon előnyös lehet, mivel megnehezíti a talajon a bogár mozgását, emellett kedvező mikroklímát biztosít a burgonyabogár lárvákat szívesen fogyasztó futóbogaraknak. A sorközökbe vetett bab és fokhagyma riasztó hatása szintén segítséget nyújthat. A korai betelepedés mértékét mérsékelni lehet műanyag fóliával bélelt, 45 fokos dőlésszögű bogárfogó árok kialakításával, ahonnan a beleesett bogarak 90%-a képtelen kijutni. A kártevő távoltartására igen hatékony, azonban költséges a terület fátyolfóliás takarása. Hasznos parazitoidokat is bevethetünk a védekezésbe: a Bacillus thuringiensis baktériumtartalmú környezetbarát készítmény a bogarakat megbetegítve gyéríti azokat. Megtakaríthatjuk a rendszeres kezelés költségeit, ha rovarölőszerrel csávázott vetőgumót ültetünk el.

Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre burgonyát ültetni, ahol három éven belül paprikát vagy paradicsomot termesztettek.

A paprika növényvédelme

Az alternáriás betegség gombája főleg a paradicsom alakú paprikán jelenik meg. Kórtünete, hogy a levélnyeleken és a leveleken világosszürke, élesen körvonalazott, elhalt foltok jelennek meg. A termés csúcsán idővel barnásfekete, bársonyos penészgyep alakul ki. A fertőzött paprikák esős időben lehullnak, szárazságban összeaszalódnak. A gomba terjedése a virágzás után elvégzett réztartalmú permetezéssel megelőzhető.

A kétfoltos takácsatka és a szélesatka szintén a sejtnedvek kiszívásával gyengíti a növényt, és ezáltal a levelek sárgulását, száradását okozza. A megtámadott leveleken finom szövedék látható, a paprikacsövek torzulnak. A nyár folyamán még a tünetek megjelenése előtt atkaölő szerekkel célszerű lekezelni a töveket.
Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paprikát ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paradicsomot termesztettek.

A paradicsom növényvédelme

A paradicsom betegségekre fogékony zöldségnövény. Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paradicsomot ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paprikát termesztettek.

Az egyik legelterjedtebb kór, a paradicsomvész a növény valamennyi föld feletti részét megfertőzi. A talajból támadó gomba fertőzésének hatására a leveleken a csúcstól és a levélszéltől kiindulva szürkés, majd gyorsan barnuló foltok keletkeznek. Száraz időjárás esetén a levelek megbarnulva leszáradnak, eső esetén viszont feketén elrothadnak. Párás időben a levelek fonákján a beteg és az egészséges rész határán fehér penészvirág található.  A szárakon a barnás színű foltok besüppednek. Korai fertőzés esetén a virágzat elpusztul, nem kötődik meg. A termésen pedig kezdetben kemény, később meglágyuló, barna, rothadó foltok formájában jelenik meg a kór. A júliusi esők után megelőzésképpen permetezzünk rezes vagy mankoceb hatóanyagú szerrel.

Gyakori betegség az alternáriás foltosság, amely a bogyókat és leveleket egyaránt megfertőzi. A járvány a beteg gumókból és a talajban lévő növénymaradványokból indul ki. Általában július közepétől jelennek mega leveleken az erek által határolt, másfél centimétert is elérő méretű, fénytelen, sötétbarna, koncentrikus köröket alkotó foltok. Súlyos esetben a foltok összefolynak, a levelek leszáradnak, de nem hullnak le. A zöld bogyókon apró, besüppedő, rothadó foltok képződnek. A paradicsomvésszel ellentétben ez a gomba száraz, meleg nyarakon idéz elő teljes lombveszteséggel járó károsodást. Az ellene való védekezésnél szintén a réztartalmú szerek hatásosak.

A szeptóriumos levélfoltosság kórokozója a lehullott növényi részekből kiindulva fertőz, elsősorban esős időben. A spórák az esővízzel, rovarokkal gyorsan terjednek, és többnyire június közepétől kezdve a leveleken megjelennek az apró, kör alakú, élesen határolt, kifehéredő közepű foltok. A levelek fonákján tűhegynyi fekete pontok formájában láthatók a gomba termőtestei. A foltos levelek összezsugorodnak, leszáradnak. A termés általában nem betegszik meg. A rezes permetezés mellett a beteg növénymaradványok aláforgatásával a gombaképletek nagy része elpusztítható.

A varasodást okozó baktériumfaj szintén a beteg növényrészekben és a talajban telel át. A szél és az eső révén hamar terjed a betegség, amelynek kórtünete a nagy, zöld, érőfélben lévő bogyók varasodása. Az apró, zöld vagy barnás hólyagocskákon a héjszövet felreped, körülöttük a bogyó zöld marad. A leveleken illetve a szárrészeken kicsi, sötétzöld vagy szürke színű foltok jelennek meg. A baktérium 2-3 évig életképes marad a talajban, ezért a vetésforgót tartsuk be. A fertőzött termés elégetésével és rezes permetezéssel mérsékelhető a kártétel.

Hangyák elleni védelem

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjárás hatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, így kertünk dísznövényeit jelentősen károsíthatják. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezés esetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Kertfenntartási feladatok augusztusban

Az egynyári virágkiültetések nyár végére lesznek a legdúsabbak, legmutatósabbak. A virágpompa eléréséhez azonban gondos ápolásra van szükség. A haszonkertben a gyümölcsök folyamatos betakarítása mellett a növényvédelemről is gondoskodnunk kell.

DÍSZKERT
Fűnyírás

Augusztusban egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Száraz, forró időben hagyjuk magasabbra (5-6 cm) a füvet, mivel így kevésbé szárad ki a talaj, és ezáltal a gyep is élénkebb marad. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

Cserjék metszése

Egyes cserjék, így például a lilaakác nyári metszését augusztusban végezzük. A hosszú, vékony oldalhajtásokat a fő ágszerkezettől számítva 5-6 levélig vágjuk vissza. Távolítsuk el a levendula elvirágzott hajtásait, ügyelve arra, hogy ne vágjuk vissza túl erősen, a fás részt ne sértsük meg.

Sövény-nyírás

A kertekben található legtöbb sövény általában nyár közepén-végén is igényel nyírást. Ha ilyenkor szépen kialakítjuk sövényünk formáját, a fennmaradó hónapokban még sokáig élvezhetjük szépségét. A lombhullató cserjéket, illetve a tujákat, hamisciprusokat és borókákat a legegyszerűbb sövénynyíró ollóval, vagy géppel nyírni, de a nagy levelekkel rendelkező lomblevelű örökzöldeket (pl. babérmeggy – Prunus laurocerasus) lehetőleg óvatosan, metszőollóval nyessük, hogy ne maradjanak hátra csúnya, betépett szélű levelek. Egyenletesebben tudjuk a nyírást végezni, ha a metszés idejére a kívánt magasságban és szélességben zsinórt feszítünk ki a sövény mellé. Magasabb növésű sövényünk oldalát enyhén kúposan nyírjuk, hogy az alsó rész is kielégítő mennyiségű napfényhez jusson.

Cserjék öntözése

Augusztus a nyár legmelegebb hónapja. A nappalok ugyan fokozatosan rövidülnek és az éjszakák is hűvösebbek, de ahol kevés csapadék hullott, ott a növények még igénylik az öntözést. Ez alól kivételt képeznek a fagyokat kevésbé tűrő kerti fásszárú növények (pl. a selyemakác - Albizia julibrissin, illatos barátcserje - Vitex agnus-castus, levendula – Lavandula angustifolia stb.). Ezeket már nem kell öntözni, mert ha nyár végén sok vizet kapnak, a hajtások nem fásodnak meg kellőképpen, így az erősebb téli fagyok komoly károkat okozhatnak a növényekben, sőt akár az egész növény is kifagyhat. Nagyon fontos az öntözés megfelelő időpontjának megválasztása, tűző napon a lombos dísznövényeink levelei ugyanis megperzselődhetnek. Kerüljük a dél körüli órákban a víz kijuttatását, inkább hajnalban, vagy este öntözzünk. A napi öntözés kapcsán igen nagy terhet vesznek le a vállunkról az automata öntözőrendszerek.

Cserjék növényvédelme

Kerti növényeinken a levéltetvek (lásd a képen) elszaporodása okozhat gondot. Erős vízsugárral jelentősen ritkíthatjuk a tetveket. A tetvek ellen szúró-szívó kártevők elleni rovarölő permetszert alkalmazhatunk. Célszerű ebben az időszakban a rózsákat a lisztharmat és a rozsdásodás ellen is lepermetezni. A lisztharmatot okozó gomba ellen az első tünetek (fehér hálózatos bevonat a levélen) megjelenésekor, és ezt követően még legalább kétszer javasolt penkonazol hatóanyagú szerrel a permetezéseket elvégezni. A rózsarozsda gombás kártevő ellen kresoxim-metil hatóanyagú szerrel védekezhetünk, amely a lisztharmat ellen is hatásos. A rózsák fábreás levélfoltosságát, amely a leveleken lévő 5-20 mm átmérőjű, barnás-fekete színű, világos közepű foltokat okoz, mankocep hatóanyagú szerrel történő permetezéssel előzhetjük meg. A fagyalsövényeket augusztusban is károsíthatják a korai lombhullást okozó tripszek, amelyeket a levélfonákon lévő fekete ürülékcseppekről és az ezüstfehér, csillag alakú szívásfoltokról ismerhetünk fel. A tripszek ellen abamektin, vagy acetamiprid hatóanyagú készítményekkel védekezhetünk.

Hangyák elleni védelem

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjárás hatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, így kertünk dísznövényeit jelentősen károsíthatják. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezés esetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

Egynyári virágágyak, balkonládák ápolása

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

Tavaszi hagymások ültetése

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

A kerti tó kezelése

A dísztó tulajdonos kertbarátoknak az augusztusi nagy melegben a vízutánpótlásra, illetve az oxigénellátásra kell elsősorban odafigyelniük. Oxigénhiányra utal, amikor a halak a víz felületén „pipálni” kezdenek, ugyanis így próbálnak a levegőből oxigénhez jutni. Ez ellen legegyszerűbben friss, oxigénben dús víz utánpótlásával védekezhetünk, lehetőleg a víz felületének „felpezsdítésével”, vagy egy akváriumi légpumpához csatlakoztatott porlasztóval. A légpumpa bármelyik díszállat kereskedésben, vagy tótechnikai üzletben megvásárolható, használatakor azonban feltétlenül figyeljünk arra, hogy a légpumpa elektromos része mindenképpen víz és cseppmentes helyre kerüljön, nehogy áramütés veszélye álljon fenn.

HASZONKERT
Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

Augusztusban rajzik az amerikai szövőlepke második nemzedéke. A fák oldalsó ágain lévő hernyófészkeket a hernyók szétrajzása előtt vágjuk le és égessük el.
Késői őszibarackfajtáknál a még károsító barackmoly és keleti gyümölcsmoly harmadik nemzedékű lárvái ellen juttassunk ki rovarölő szereket. Amennyiben a levelek atkákkal fertőzöttek (szürkék, poros kinézetűek, sodrottak, deformáltak), keverjünk atkaölő szert is a permetlébe.

A szőlőt még utoljára kötözzük meg, és a túl sűrű hajtások megritkításával juttassuk több napfényhez a fürtöket. Amint a korai csemegeszőlők héja vékonyodni kezd, számítani lehet a darazsak támadására. Ha a fürtökre gézből zacskót húzunk, megvédhetjük a termést. A csemegeszőlő védelmére használt permetszereket úgy válasszuk meg, hogy betartható legyen azok élelmezés-egészségügyi várakozási ideje. A késői érésű fajtákat, borszőlőket a szőlőmolyok és a gyapottok-bagolylepke ellen piretroid hatóanyagú permetszerekkel kezelhetjük. A nyár végi esőzések előidézhetik a fiatal hónaljhajtásokon a peronoszpóra megjelenését. A termést a gomba már nem veszélyezteti, de az áttelelés megakadályozására szükséges a rezes kezelés. A lisztharmat viszont megtelepedhet még a fürtökön, ezért a kéntartalmú záró permetezés javasolt. Jelöljük ki a sárguló, vashiányban szenvedő tőkéket, ezeket tavasszal vastartalmú készítménnyel egyedileg meg lehet gyógyítani.

Az almatermésű fákat, a kajszit, mandulát, cseresznyét és meggyet a kaliforniai pajzstetű második nemzedéke ellen kezeljük le dimetoát hatóanyagú szerrel.
Málnásokban a didimellás vesszőfoltosság és a vesszőszúnyog jövő évi kártételének megelőzése érdekében réztartalmú és dimetoát hatóanyagú szerrel permetezzünk. A réztartalmú szerek a szamócatöveken előforduló levélfoltosságok ellen is hatásosak.

A héjas termésűek közül a diót támadja meg a legtöbb kórokozó és kártevő. A kórokozók közül tavasztól fertőz a baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság, amely esős időben a dió bármely részét megtámadhatja. A beteg levélen és a termésen először apró, szögletes, később összefolyó, feketésbarna foltok jelennek meg, majd a terméshéjról a feketedés a bélre is átterjedhet. A baktériumos betegség ellen csapadékos nyarakon többszöri rezes permetezéssel védekezhetünk. A diófákon májustól már jól láthatóvá válnak a gnomóniás betegség tünetei: a levélen kezdetben kicsi, majd 2-3 cm-re megnagyobbodó, kifehéredő közepű, kerek foltok jelzik a megbetegedést, az erősen fertőzött levél lehull. A gnomónia a magbélben nem okoz kárt. Egészen a lombhullásig lehet ellene védekezni réztartalmú permetszerekkel. A diót károsító rovarok közül legjelentősebb az almamoly kártétele. A kártevőnek csak a második nemzedéke támad július második felében és augusztusban. A kis hernyók a bibepontnál furakodnak a termésbe és rágják a dióbelet. A nyár közepén két alkalommal végzett rovarölőszeres kezeléssel általában megvédhetjük a termést.

A körte legveszélyesebb, leggyakoribb betegsége, a körtevarasodás gombája nemcsak a levelekben, hanem a vesszőkön, ágakon, rügyekben is áttelelhet. A varasodás a leveleken kívül a termést is jelentősen károsítja. A leveleken áttelelt spórák tavasszal érnek be, a varasodás tünetei tavasszal már megjelenhetnek a kis leveleken: az olajosan áttetsző levélfoltok fonáki oldalán bársonyos felületű, porzó, élesen körülhatárolt penészgyep található. Az itt képződő szövedékből a még kifejletlen gyümölcsök is megbetegednek. A termések deformálódnak, megrepedeznek, egy részük a földre hull. Az egyik oldalát beborító sötétbarna olajfoltok miatt gyakran féloldalasan fejlődik a gyümölcs. Az elsőéves zöld hajtásokon a nyár folyamán kör, vagy ovális alakú, felrepedezett hólyagosodás tapasztalható. Később a hajtások öregesedésével elkérgesednek, elfekélyesednek és barnára színeződnek a foltok. A varasodás a következő évek terméseredményére, valamint a termőhajtások elhalásán keresztül a fa egész életére kihatással van. A védelem szempontjából rendkívül fontos a fák őszi tisztogatása, a fertőzött hajtások levágása és elégetése. Erős fertőzés esetén mindenképpen végezzük el a gomba áttelelését megakadályozó rezes lemosó kezelést a szüret utáni, de még a lombhullás előtti időszakban. A lombhullás során lehullott leveleket célszerű mélyen elásni.

A növényvédelemben kiválóan alkalmazhatók az olyan fizikai védekezési módszerek, mint az araszolólepkék nőstényei megfogására alkalmazott hernyóenyves övek alkalmazása, amelyet a következőképpen készíthetünk el: egy 8-12 cm széles, nehezen elázó pergamenszerű papír, vagy polietilén fóliacsíkkal körbevesszük a fa törzsét, műanyag spárgával rögzítjük, majd a papírcsík alsó- és felső részét szabadon hagyva bekenjük hidegben sem dermedő hernyóenyvvel. Az ősszel többször átnézett öveket időnként cserélhetjük, átkenhetjük. Az övtől lefelé eső törzsrészre rakott tojásokat még drótkefével is célszerű ledörzsölni. Az erősen szőrözött testű hernyók (pl.: amerikai fehér szövőlepke, gyapjaslepke) megfogására az ún. Zágoni-öveket alkalmazzuk: zsúpszalmából, len- vagy kenderszárból, illetve egyéb szálas anyagból készítjük el a hernyófogó övet, és azt erősen a fa törzsére rögzítjük. A bábozódni készülő hernyók előszeretettel bújnak a gubószövésre megfelelő helyet biztosító szálak közé. A gyapjaslepke hernyóinak megfogására júniustól augusztusig kihelyezett öveket október végén célszerű leszedni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Gyümölcsfák ágainak alátámasztása

A bő termésű gyümölcsfáknak gyakran földig hajolnak az ágaik. Az ágtörés elkerülése érdekében korábban levágott, villás elágazású ágakkal támasszuk alá a roskadozó ágakat. Jó megoldás továbbá a lehajló ágaknak a vastagabb vezérágakhoz való kötözése.

Gyümölcsfák zöldmetszése

A gyümölcsfák esetében a tavaszi fás metszés jó kiegészítője a késő nyári zöldmetszés, melynek során a letermett félfás hajtásokat, száraz nyársakat tőből eltávolítjuk. A sűrűn álló hajtások ritkításával levegősebbé tehetjük a koronát.

Veteményeskerti munkák

A veteményeskertben a póréhagyma (lásd a képen) földdel való feltöltése augusztusban időszerű: a hagymaszárakra félig felhúzott föld alatt fehéres, zsenge lesz a szár.

A paprika növényvédelme

A paprika károsítói közül a termés kialakulása után gyakran lép fel a bogyókötéstől az érésig a baktériumos lágyrothadás. Nagyobb esőzések és 20-25°C-os hőmérséklet mellett többnyire augusztusban, nyár végén, ősz elején, főleg az étkezési paprikán észlelhető. A kórokozó a talajból fertőz, majd az esőcseppek és az öntözővíz segítségével a sérüléseken keresztül, vagy az ép csészelevél alatt jut be a szövetekbe. A növény levelein, szárán szabálytalan kör, vagy csillag alakú sötétzöld, barna szegélyű, puha foltok formájában jelenik meg, melyek folyamatosan kiszáradnak, közepük kifehéredik. Száraz időben a termés bőre pergamenszerűen összeaszalódik, nedves időben viszont a rothadás ráterjed a magházra, szárra is, így a termés leesik a földre és szétloccsan. A hajtások a leveleiket lehullatják, elhalnak. A már kialakult betegséget gyógyítani nem lehet, de a talajból történő fertőzés miatt a 3-4 éves vetésforgót célszerű betartani. Esős idő után megelőző jelleggel vegyszeres beavatkozást végezhetünk rezes, illetve kasugamicin tartalmú szerekkel.

Egy ritkábban előforduló betegség, a paprikalisztharmat ellen kéntartalmú permetszerekkel lehet védekezni. Ennek kórtünetei a következők: a leveleken 3-5 mm átmérőjű, idővel megnagyobbodó, erekkel határolt, szögletes, gyakran összeolvadó sárga foltok jelennek meg. Lisztharmatos fehér bevonat csak a levelek fonákán jelenik meg, de itt sem feltűnő mértékben. A beteg levelek korán lehullnak, a tövek felkopaszodnak.

Az alternáriás betegség gombája főleg a paradicsom alakú paprikán jelenik meg. Kórtünete, hogy a levélnyeleken és a leveleken világosszürke, élesen körvonalazott, elhalt foltok jelennek meg. A termés csúcsán idővel barnásfekete, bársonyos penészgyep alakul ki. A fertőzött paprikák esős időben lehullnak, szárazságban összeaszalódnak. A gomba terjedése a virágzás után elvégzett réztartalmú permetezéssel megelőzhető.

Az állati kártevők közül a paprika legveszélyesebb támadói az évente több nemzedéket alkotó levéltetvek, amelyek ellen augusztusban levéltetűirtó szeres védekezés javasolható. A tetvek egyrészt szívogatásukkal okoznak jelentős károkat, másrészt a vírusok terjesztésében is közreműködnek.

A kétfoltos takácsatka és a szélesatka szintén a sejtnedvek kiszívásával gyengíti a növényt, és ezáltal a levelek sárgulását, száradását okozza. A megtámadott leveleken finom szövedék látható, a paprikacsövek torzulnak. A nyár folyamán még a tünetek megjelenése előtt atkaölő szerekkel célszerű lekezelni a töveket.

A bagolylepkék közül az utóbbi időben főleg a gyapottok-bagolylepke szőrös, szürke hernyói okoznak kárt a paprika szárának, leveleinek, valamint termésének rágásával. Az ősszel bevándorló lepkék tojásrakása idején, augusztus végén tanácsos ellenük rovarölő szeres kezelést végezni.

Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paprikát ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paradicsomot termesztettek.

Hangyák elleni védelem

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjárás hatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, nem kerülik ki a kultúrnövényeket sem. Előnyben részesítik a dinnyét, paradicsomot, uborkát, hagymát, paprikát. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezés esetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Kertfenntartási feladatok szeptemberben

Az egynyári virágkiültetések nyár végére lesznek a legdúsabbak, legmutatósabbak. A virágpompa eléréséhez azonban gondos ápolásra van szükség. A haszonkertben a gyümölcsök folyamatos betakarítása mellett a növényvédelemről is gondoskodnunk kell.

DÍSZKERT
Fűnyírás

Augusztusban egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Száraz, forró időben hagyjuk magasabbra (5-6 cm) a füvet, mivel így kevésbé szárad ki a talaj, és ezáltal a gyep is élénkebb marad. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

Gyepszellőztetés

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

Gyepfelület tápanyagutánpótlása

A csekély igénybevételnek kitett házikerti gyepfelületek szeptember elején kapják az utolsó trágyázásukat (a télen is igénybevett gyepfelületeken, pl. sportpályákon októberben végezzük az év utolsó műtrágyázását). Szeptember végétől N-tartalmú trágyával ne trágyázzunk, mivel ezáltal a téli nyugalom előtt álló füvet erős növekedésre késztetnénk. Ennek következtében csökkenne a gyep betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Az őszi trágyázásnál a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumot tartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

Cserjék és fák növényvédelme

Kerti növényeinken a levéltetvek (lásd a képen) elszaporodása okozhat gondot. Erős vízsugárral jelentősen ritkíthatjuk a tetveket. A tetvek ellen szúró-szívó kártevők elleni rovarölő permetszert alkalmazhatunk. Célszerű ebben az időszakban a rózsákat a lisztharmat és a rozsdásodás ellen is lepermetezni. A lisztharmatot okozó gomba ellen az első tünetek (fehér hálózatos bevonat a levélen) megjelenésekor, és ezt követően még legalább kétszer javasolt penkonazol hatóanyagú szerrel a permetezéseket elvégezni. A rózsarozsda gombás kártevő ellen kresoxim-metil hatóanyagú szerrel védekezhetünk, amely a lisztharmat ellen is hatásos. A rózsák fábreás levélfoltosságát, amely a leveleken lévő 5-20 mm átmérőjű, barnás-fekete színű, világos közepű foltokat okoz, mankocep hatóanyagú szerrel történő permetezéssel előzhetjük meg. Távolítsuk el a rózsák elvirágzott virágfejeit, de hagyjunk meg néhányat, hogy késő ősszel csipkebogyóvá fejlődve élénk színű terméssel díszítse kertünket.

A háromnemzedékes vadgesztenye-aknázómoly lárvái – amelyek a két levéllemez között készített aknában táplálkoznak – őszre helyenként teljesen leszárítják a leveleket (lásd a képen). Ezért folyamatosan égetni kell a vadgesztenyefa alatt összegyűlő avart, amelyben a kártevő bábjai telelnek át. A platánfákon megfigyelhető platán-csipkéspoloskák kártétele a levelek kifakulásában, sárgulásában mutatkozik. Az augusztusban kikelt lárvák szeptemberben kezdenek behúzódni a fák kérge alá. Elpusztításukra egy bevált mechanikai módszer a kártevőt gyérítő őszi kéregkaparás.

A tuja-féléken a szeptember elején is szívogató pajzstetvek ellen végzett utolsó rovarölőszeres kezeléssel a jövő tavaszi fertőzés mértéke lecsökkenthető.

Évelők tőosztása

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

Egynyári virágágyak, balkonládák ápolása

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

Tavaszi hagymások ültetése

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

A kerti tó kezelése

A dísztó tulajdonos kertbarátoknak a szeptember eleji időszakban a vízutánpótlásra, illetve az oxigénellátásra kell elsősorban odafigyelniük. Oxigénhiányra utal, amikor a halak a víz felületén „pipálni” kezdenek, ugyanis így próbálnak a levegőből oxigénhez jutni. Ez ellen legegyszerűbben friss, oxigénben dús víz utánpótlásával védekezhetünk, lehetőleg a víz felületének „felpezsdítésével”, vagy egy akváriumi légpumpához csatlakoztatott porlasztóval. A légpumpa bármelyik díszállat kereskedésben, vagy tótechnikai üzletben megvásárolható, használatakor azonban feltétlenül figyeljünk arra, hogy a légpumpa elektromos része mindenképpen víz és cseppmentes helyre kerüljön, nehogy áramütés veszélye álljon fenn.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

HASZONKERT
Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

Szeptemberben se feledkezzünk el a nyár végén leszüretelt alma- és körtefák védelméről. Ilyenkor még ki vannak téve a varasodásnak és a rajzó kaliforniai pajzstetű károsításának (lásd a képen). Ezek ellen rovar- és gombaölőszer kombinálásával készített vegyszerekkel védekezhetünk. Az késői érésű őszbarackfákat permetezzük le az utolsó nemzedéket létrehozó keleti gyümölcsmoly hernyóinak gyümölcskártétele ellen diflubenzuron hatóanyagú szerrel. A ribiszke növényvédelmi munkáit szeptemberben egy mechanikai eljárással szükséges kiegészíteni. A vesszők belsejében ekkor károsító üvegszárnyú ribiszkelepke fiatal hernyóinak kárképe a vesszők felületén látható lyukról, rágcsálékról könnyen felismerhető. A kártevő a fertőzött részek kivágásával és elégetésével vegyszer nélkül elpusztítható. A szőlőben a szőlőmoly harmadik nemzedéke által károsított késői érésű szőlőfajtáknál érdemes rövid várakozási idejű, piretroid hatóanyagú rovarölőszerrel védekezni. A nektárt gyűjtő sokféle darázsfaj a virágok megporzásában csak jelentéktelen szerepet játszik, több kárt okoznak, mint hasznot. A kifejlett nőstény alakban áttelelő rovarok irtását már tavasszal meg kell kezdeni, mielőtt az anyadarazsak szaporodni kezdenének. A szőlőt és egyéb gyümölcsöket dézsmáló darazsak ellen a sorok közé helyezzünk ki egy átlyukasztott zsírpapírral lekötött befőttes üveget, amelyet töltsünk meg félig ecetes-cukros lével (mézet ne használjunk csalétekként, mert az a hasznos méheket is odavonzaná a csapdába). A csapdába bejutó darázs a zsírpapíron át kijutni nem képes. A darazsakkal ellentétben a kertben tevékenykedő poszméhek nem okoznak kárt, hanem termesztett növényeink legjobb megporzói közé tartoznak, ezért nem szabad pusztítani őket. A szintén hasznos mézelő méhek teste karcsú, hossza 10-15 mm, kitinpáncélját ritkás szőr borítja. A termelőknek be kell tartani a növényvédelmi munkákat szabályozó rendeletetek méhek védelmére vonatkozó előírásait, amelyek közül egy fontos előírás, hogy a rovarkártevők elleni permetezést a méhek elvonulását követő, csillagászati napnyugta után végezzük.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Gyümölcsfák tápanyagutánpótlása

A gyümölcsfák- és cserjék vashiány okozta sárgulása (klorózis) meszes talajokon a nyár folyamán gyakran kialakul. A vas a növények zöld színanyagának képzéséhez elengedhetetlenül fontos elem. A vas gyakorlatilag nem mozog a növényi szervezetben, vagyis az idősebb levelektől nem szállítódik a fiatalabbak felé. Így a vashiány tünetei legelőször a hosszú hajtások legfiatalabb csúcsi levelein jelenik meg. Kezdetben a klorózis csak az erek közötti területre terjed ki, de az erek, ill. az erek közötti keskeny sávok zöldek maradnak. Súlyosabb esetben a levelek teljesen kifehérednek, és széleiken barna, szabálytalan, elhalt foltok keletkeznek. A vashiány tüneteinek megjelenését elősegíti az időszakos magas talajvízállás, a túlöntözés, a sok csapadék, valamint az erős talajtömörödés. A vashiányra legérzékenyebb az alma, körte, birs, cseresznye, őszibarack, szilva és a szamóca. A vashiány megszüntetésére vastartalmú műtrágyákkal történő permetezés célszerű, 4-5 alkalommal, 8-10 napos időközönként kijuttatva a permetszert. Ez esetben a permet a lomon keresztül szívódik fel. A permetezés mellett a klorózis leküzdésénél a vasfelvételt megakadályozó tényezők (túlöntözés, talajtömörödés) megszüntetésével léphetünk fel.

Gyümölcsfák ágainak alátámasztása

A bő termésű gyümölcsfáknak gyakran földig hajolnak az ágaik. Az ágtörés elkerülése érdekében korábban levágott, villás elágazású ágakkal támasszuk alá a roskadozó ágakat. Jó megoldás továbbá a lehajló ágaknak a vastagabb vezérágakhoz való kötözése.

Szőlő tápanyagutánpótlása

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

Veteményeskerti munkák

A fűszerkertben levágott illatos hajtásokat szárítás után szellős zacskóban tároljuk, vagy mélyhűtőbe téve őrizzük meg aromájukat. A folyamatos termés betakarítás mellett még mindig elvethetjük a hónapos retket, vagy az átteleltethető sóskát is. A téli sarjadékhagyma szárán fejlődött sarjhagymák elültetéséből tavaszra zsenge zöldhagymánk lesz. A kiürített ágyásokat terítsük be érett komposzttal, hogy tavaszra megfelelő tápanyag-ellátottságú talajunk legyen.

Növényvédelem a veteményeskertben

A késői káposztaféléket összefurkáló és ürülékével beszennyező káposzta-bagolylepke hernyóinak elpusztítása céljából alkalmazott lambda cihalotrin hatóanyagú készítménnyel megőrizhetjük a káposztafejek és karfiolrózsák épségét, és elejét vehetjük a tárolóban meginduló rothadási folyamatoknak. A másik jelentős káposzta-kártevő, a káposztapoloska következő tavaszi károsításának megelőzése céljából célszerű a szeptemberi rovarölő szeres permetezés.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Kertfenntartási feladatok októberben
DÍSZKERT
Gyepfelület tápanyagutánpótlása

A télen is igénybevett gyepfelületek esetében(pl. gyepes sportpálya) október végétől juttassuk ki a késő őszi trágyát. A késő őszi trágyázás előtt végezzük el az év utolsó fűnyírását, és a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumot tartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

Évelők visszavágása

Vágjuk vissza az elvirágzott évelők virágszárait, távolítsuk el az elsárgult, beteg leveleket. így könnyebben felkészülnek növényeink a télre. A visszavágást 15-25 cm hosszúságúra célszerű végezni. A díszfüvek elszáradt virágzatának visszavágását ősz helyett hagyjuk inkább tavaszra. A pampafű lombját kössük össze, ha igazán biztosra akarunk menni, akkor náddal vagy kukoricacsuhéval takargassuk be.

Évelők tőosztása

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

Tavaszi hagymások ültetése

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

Nyári hagymák kiszedése

A nem fagytűrő gumókat, hagymákat (kannavirág, kardvirág, dália, gladiólusz, gumós begónia) szedjük fel. A hagymákat, gumókat a rájuk tapadt földtől meg kell tisztítani és lehetőleg papírzacskóban, vagy dobozban (faforgács közt) száraz, hűvös helyen kell őket átteleltetni.

Kétnyári virágok ültetése

A kétnyári virágpalántákat szeptember végén, október elején ültethetjük ki. Az árvácska és a százszorszép már az ültetés évében virágozni fog, a többi kétnyári növény díszére a következő év tavaszáig kell várnunk. A kétnyári dísznövények csoportját a tenyészidejük időtartama alapján két részre osztjuk. A rövid tenyészidejű kétnyári virágokat leginkább parkok beültetésére, illetve házikerti virágágyak beültetésére használják, míg a hosszú tenyészidejűeket elsősorban vágott virágként.

Falevelek összegyűjtése

A lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

Dézsás növények felkészítése a télre

A fagyérzékeny dézsás növényeket  tisztítsuk meg, és ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik, vigyük őket telelőhelyükre. A teleltetést megelőző időszakban ne metsszük meg, és ne ültessük át a növényeket. Beteg növény ne kerüljön a teleltetőbe, a tetves, fertőzött növényeket le kell kezelni a megfelelő permetszerekkel. Helyben történő teleltetés esetén célszerű csak közvetlenül a fagyveszély előtt bemenekíteni védett helyre a cserepes növényeket. Ha nem helyben teleltetünk, hanem távolabbra kell vigyük a cserepes növényeket, akkor október végén, de legkésőbb november elején vigyük át a dézsákat a telelőhelyre.

A kerti tó téliesítése

A kerti dísztó tulajdonosoknak a vízhőmérséklet csökkenésének függvényében kell halaikat takarmányozni, mivel ilyenkor a halak már lényegesen kevesebb táplálékot fogyasztanak. Arra figyeljünk, hogy halaink kb. fél óra alatt fogyasszák el a kijuttatott táplálékot. Az őszi hónapokramindenképpen érdemes jó minőségű, a vízben nehezen bomló haltápot vásárolni, mivel ezek nem terhelik meg annyira a víz minőségét. A vízhőmérséklet csökkenésére érzékeny halaink számára el kell kezdenünk a teleltetési körülmények kialakítását, továbbá az első fagyok megjelenésekor a tavi szűrőrendszert ajánlatos tisztítva, fagymentes helyen eltárolnunk. Ez a hónap a legalkalmasabb arra (ha van tavunkban „felesleges” szaporulat), hogy az évben született növendékhalakat lehalásszuk és esetleg értékesítsük. Nagyon fontos, hogy a fóliatavak széleit nagyon alacsony hőmérsékletnél ne terheljük, mozgassuk, hiszen a nyári hónapokban oly kitűnően alakítható tófólia ilyenkor könnyen megtörik.

A kerti tó téliesítését akkor célszerű elvégezni, amikor a vízhőmérséklet tartósan 10ºC alá esik.
A munkát a vízfelszínre hullott falevelek és egyéb szennyeződések eltávolításával kezdjük. A vízben maradó szerves anyag melegebb időben bomlásnak indul, és oxigént von el a tó élővilágától, valamint mérgező bomlástermékekkel telíti a vizet. Ez veszélyezteti a halakat, és táplálékot nyújt az algáknak. Ne csak a vízfelszínt, hanem a mélyebb rétegeket is söpörjük végig tóhálóval. Használhatunk erre a célra iszapporszívót is. Fedjük le a tavat fóliával, vagy hálóval, amellyel megakadályozhatjuk, hogy további levelek hulljanak a tóba. A takaróanyagot később, amikor a fák már teljesen lehullatták leveleiket, szedjük fel. 10ºC alatti vízhőmérséklet esetén a halak már a vízfenékre húzódnak, mozgásuk lelassul, így az etetésüket is abba kell hagyni.

Vízinövények teleltetése
A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a kijuttatott tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízparti flórából származó évelők (békatutaj, nyílfű, mocsári boglárka, nád, gyékény- és sásfajok) jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád és a gyékény termésbugái télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, és a békalencsét is megtizedeli a fagy. A rucaöröm vízipáfrány is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán a telet a tó fenekére húzódva tölti.
Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növényről. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ültetőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5ºC-os, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

HASZONKERT
Gyümölcs szüret és tárolás

A különböző időben érő alma- és körtefák gyümölcsei érettségi fokuk szerint szakaszosan szedhetők. A gyümölcsök raktározására szolgáló tárolót kénlapok elégetésével (1 db kénlap / 10 köbméter légtér) fertőtlenítsük. A gombás fertőzések terjedése miatt ne kerüljön nedves gyümölcs a kamrába, ezért a szüretet csak a harmat felszáradása után kezdjük meg. A gyümölcstároló rekeszeket, ládákat trisós vízzel súroljuk ki, a szennyezett rekeszekben ugyanis könnyen megfertőződik és rothadásnak indul utóérés közben a gyümölcs. A rekeszekbe gyűjtött sérülésmentes termést ne hagyjuk a napon, az almák héja ugyanis gyorsan megperzselődik.

A szőlő az almával és körtével ellentétben nem utóérő, így csak a szépen beérett fürtöket szabad leszedni. A beteg, rothadt szemeket se dobjuk a szeméttelepre, hanem ássuk el. Mielőtt a szedéshez hozzáfognánk, végezzünk próbaszüretet: a szőlő akkor érett, ha többszöri mérés alkalmával sem tapasztaljuk a cukorfok újabb növekedését. A szüret előtt 3-4 héttel be kell fejezni a kéntartalmú növényvédő szerek használatát a bor kénhidrogénes szagának elkerülése érdekében. A szüreti előkészületekhez hozzátartozik a pince kitakarítása, meszelése, a hordók és edények kimosása, kénezése. Idejében szerezzük be a fajélesztőt, amellyel biztosíthatjuk a must jó tulajdonságú élesztőgombák által történő erjesztését. A tárolásra szánt fürtök közül válogassuk ki a sérült héjú, repedezett bogyókat, hogy a raktározás idején a kórokozók a sebzéseken át ne juthassanak be a bogyók belsejébe.

Termés-betakarítás utáni teendők

A gyümölcsfák termésének betakarítása után szedjük fel és semmisítsük meg a lehullott gyümölcsöket. A fertőzött, rothadó gyümölcsöt ne tegyük a komposzt-halomra, mert ezzel elősegítenénk a rajta megtelepedett károsítók áttelelését. A diószüret idején a fák ágairól óvatosan verjük le a termést, hogy vele együtt nehogy lehulljanak a jövő évi termőrügyek. A mandulát az első gyümölcsök lepotyogását követően, és a külső burok megrepedése idején kezdhetjük el leverni a fákról. A szőlő szüretelése után szedjük össze a kórokozókkal fertőzött, földre hullott, rothadó fürtrészeket, leveleket, bogyókat.

Gyümölcsfák növényvédelme

A gyümölcsfákra korábban felhelyezett hernyófogó öveket (lásd a képen) szedjük le és égessük el, és helyébe tegyünk egy új hernyóenyves övet a kis-és nagy téli araszolólepkék kora tavaszi kártételének megelőzésére. A 15-20 cm széles vízhatlan papírcsík középső sávját kenjük be hernyóenyvvel, amelybe beleragadnak, és elpusztulnak a korona szintje felé igyekvő szárnyatlan nőstények. Az enyvréteget időnként újítsuk fel, és hagyjuk a fákon november végéig, majd égessük el.
A varasodással (lásd a képen) fertőzött fákat érdemes a szüret befejezése után a gomba őszi szaporodásának megakadályozása céljából réztartalmú szerrel lepermetezni. 
A késői szüretelésű alma- és körtefáknál a szüret előtt két héttel még permetezhetünk pajzstetű ellen acetamiprid hatóanyagú szerrel.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Gyümölcsfák tápanyagutánpótlása

Az idős fák alá szórjunk foszfát- és kálium tartalmú műtrágyákat, és ássuk be a talajba. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a műtrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

Gyepes sorközök kezelése gyümölcsösökben

Gyepesített gyümölcsösökben még egyszer kaszáljuk le a füvet, ezzel megakadályozhatjuk a téli időszakban gyakori kiritkulást és kipállást.

Szőlő tápanyagutánpótlása

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

Veteményeskerti munkák

A veteményeskert üres ágyásait terítsük be átrostált komposztfölddel. A téli sarjhagymát és fokhagymát ekkor még elültethetjük. Ha néhány tő petrezselymet a helyén hagyunk és lombbal betakarjuk, télen is lesz friss petrezselymünk. A terméseket lehetőleg még a fagyok előtt szedjük le, vigyük hűvös, fagymentes helyre, pincébe, ahol néhány hétig még károsodás nélkül tárolhatjuk. A cukkinit akár januárig is tarthatjuk hűvös helyen.

Meztelen csigák elleni védelem

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Kertfenntartási feladatok novemberben
DÍSZKERT
A jeges gyepfelület ápolása

A gyepfelületen pl. ónos eső hatására kialakult jégréteget gereblyével törjük fel, illetve távolítsuk el. A jégréteg ugyanis elzárja a levegő útját, amely a fűcsomók szívlevél-rothadását idézheti elő, vagy fokozhatja a hópenész megjelenését.

Évelők visszavágása

Vágjuk vissza az elvirágzott évelők virágszárait, távolítsuk el az elsárgult, beteg leveleket. így könnyebben felkészülnek növényeink a télre. A visszavágást 15-25 cm hosszúságúra célszerű végezni. A díszfüvek elszáradt virágzatának visszavágását ősz helyett hagyjuk inkább tavaszra. A pampafű lombját kössük össze, ha igazán biztosra akarunk menni, akkor náddal vagy kukoricacsuhéval takargassuk be.

Tavaszi hagymások ültetése

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

Nyári hagymák kiszedése

A nem fagytűrő gumókat, hagymákat (kannavirág, kardvirág, dália, gladiólusz, gumós begónia) szedjük fel. A hagymákat, gumókat a rájuk tapadt földtől meg kell tisztítani és lehetőleg papírzacskóban, vagy dobozban (faforgács közt) száraz, hűvös helyen kell őket átteleltetni.

Növények fagy elleni védelme

A fagyérzékeny cserjék és évelők tövét (pl.: szellőrózsa, fáklyaliliom) takarjuk be mulccsal. Mulcsként használhatunk fűnyesedéket, szalmát, aprított fakérget, lombot, vagy örökzöld gallyakat is. A rózsák téli fagy elleni védelme különös figyelmet igényel. Az első hidegebb éjszakák után a rózsa levelei megbarnulnak, ekkor kell visszavágni a bokorrózsák töveit 35-40 centiméteresre. Legkésőbb decemberben távolítsuk el a töveken maradt leveleket, ezzel is csökkenthetjük a kórokozók és kártevők túlélését. Ezután készíthetjük el a hideg elleni takarót: keverjünk össze érett komposztot és homokot 50-50%-ban, és ebből a keverékből tegyük a rózsatőre egy annyit, hogy teljesen elfedje. A kupacot beboríthatjuk lehullott levelekkel is, ezzel még egy hőszigetelő réteget képezve. A rózsatakarót célszerű dróthálóval rögzíteni, hiszen szeles időben a dombunk könnyen romba dőlhet. A törzses rózsáknál fagyzugos helyen érdemes a hajlékony törzset a földre hajtani és a koronát befedni földdel. Fából vagy fémből készült kampóval rögzítsük le a földhöz. Idősebb, vastagabb törzs esetén, az ágak közti résekbe tömködjünk szalmát. Tavasszal a fagy elleni takaró eltávolítható, a kupacot terítsük el a növény töve körül, így javítva a talaj szervesanyag-tartalmát, szerkezetét és vízáteresztő képességét.

Falevelek összegyűjtése

A lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

Dézsás növények felkészítése a télre

A fagyérzékeny dézsás növényeket  tisztítsuk meg, és ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik, vigyük őket telelőhelyükre. A teleltetést megelőző időszakban ne metsszük meg, és ne ültessük át a növényeket. Beteg növény ne kerüljön a teleltetőbe, a tetves, fertőzött növényeket le kell kezelni a megfelelő permetszerekkel. Helyben történő teleltetés esetén célszerű csak közvetlenül a fagyveszély előtt bemenekíteni védett helyre a cserepes növényeket. Ha nem helyben teleltetünk, hanem távolabbra kell vigyük a cserepes növényeket, akkor legkésőbb november elején vigyük át a dézsákat a telelőhelyre.

Örökzöldek perzselés elleni védelme

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet.

Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

A kerti tó téliesítése

A kerti dísztó tulajdonosoknak a vízhőmérséklet csökkenésének függvényében kell halaikat takarmányozni, mivel ilyenkor a halak már lényegesen kevesebb táplálékot fogyasztanak. Arra figyeljünk, hogy halaink kb. fél óra alatt fogyasszák el a kijuttatott táplálékot. Az őszi hónapokra mindenképpen érdemes jó minőségű, a vízben nehezen bomló haltápot vásárolni, mivel ezek nem terhelik meg annyira a víz minőségét. A vízhőmérséklet csökkenésére érzékeny halaink számára el kell kezdenünk a teleltetési körülmények kialakítását, továbbá az első fagyok megjelenésekor a tavi szűrőrendszert ajánlatos tisztítva, fagymentes helyen eltárolnunk. Ez a hónap a legalkalmasabb arra (ha van tavunkban „felesleges” szaporulat), hogy az évben született növendékhalakat lehalásszuk és esetleg értékesítsük. Nagyon fontos, hogy a fóliatavak széleit nagyon alacsony hőmérsékletnél ne terheljük, mozgassuk, hiszen a nyári hónapokban oly kitűnően alakítható tófólia ilyenkor könnyen megtörik.

A kerti tó téliesítését akkor célszerű elvégezni, amikor a vízhőmérséklet tartósan 10ºC alá esik.

A munkát a vízfelszínre hullott falevelek és egyéb szennyeződések eltávolításával kezdjük. A vízben maradó szerves anyag melegebb időben bomlásnak indul, és oxigént von el a tó élővilágától, valamint mérgező bomlástermékekkel telíti a vizet. Ez veszélyezteti a halakat, és táplálékot nyújt az algáknak. Ne csak a vízfelszínt, hanem a mélyebb rétegeket is söpörjük végig tóhálóval. Használhatunk erre a célra iszapporszívót is. Fedjük le a tavat fóliával, vagy hálóval, amellyel megakadályozhatjuk, hogy további levelek hulljanak a tóba. A takaróanyagot később, amikor a fák már teljesen lehullatták leveleiket, szedjük fel. 10ºC alatti vízhőmérséklet esetén a halak már a vízfenékre húzódnak, mozgásuk lelassul, így az etetésüket is abba kell hagyni.

Egész télen át előzzük meg a kerti tó befagyását, mivel az összefüggő jégréteg elzárja a levegőt a víztől, ezzel károsítva a víz alatt áttelelő növényeket és halakat. A jégréteg a vízben keletkező káros gázok távozását is akadályozza, amely szintén káros a vízi élővilágra. Jégmentesítésre alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, vagy a vízfelszín alatt 10-20 cm mélységben működtetett fúvóka nélküli jegesedés-gátló szivattyút.

Vízinövények teleltetése
A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a kijuttatott tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízparti flórából származó évelők (békatutaj, nyílfű, mocsári boglárka, nád, gyékény- és sásfajok) jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád és a gyékény termésbugái télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, és a békalencsét is megtizedeli a fagy. A rucaöröm vízipáfrány is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán a telet a tó fenekére húzódva tölti.
Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növényről. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ültetőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5ºC-os, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.

HASZONKERT
Gyümölcs-cserjék ritkító metszése

A novemberi ápolási munkálatokat a bogyós termésű növényeknél kezdhetjük meg. A lombjukat vesztett ribiszke- és köszméte bokrok ritkító metszésekor csonkot ne hagyjunk vissza, mert azon taplógombák telepedhetnek meg. A folyton termő málnatövek letermett vesszőit vágjuk ki tőből, a másfél méternél hosszabbra nőtt egyéves vesszők hegyét kurtítsuk meg. A birsbokrok ritkítása közben felfedezett erős sarjakat hagyjuk meg a bokor későbbi felújítására.

Gyümölcsfák és cserjék növényvédelme

A lehullott, és esetlegesen fertőzött falevelek talajba forgatásával, vagy réztartalmú szerrel történő permetezésével elpusztíthatjuk a fák és cserjék kórokozóit. A rovarok közül ezzel a módszerrel az almaleveleken lévő almalevél-aknázómoly bábjai, a pajzstetvek, az alma-, szilva-, barackmoly, a keleti gyümölcsmoly, a vértetű, a körte-levélbolha, a gyapjaslepke és a különböző atkafajok áttelelő alakjai gyéríthetők. Ha a mandula- és őszibarackfákat megbetegítő klaszterospóriumos levélfoltosság (lásd a képen) hatására ezen fajok esetében korai levélhullást tapasztaltunk, a kórokozó továbbszaporodásának megelőzése céljából novemberben még érdemes rezes lemosó permetezést végezni.

A gyümölcsfákra korábban felhelyezett hernyófogó öveket hagyjuk a fákon november végéig, majd égessük el. A védekezésnek fontos részét képezi a kéregrepedésekben és a lehullott levelek alatt áttelelt, kifejlett egyedek irtása a lomb elégetésével és a kéreg letisztogatásával.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Gyümölcsfák kérgének tisztítása

Novemberben érdemes megkezdeni a gyümölcsfák törzsének és vastagabb ágainak kéregkaparással történő tisztogatását. A fatisztogatási munkálatok elvégzésével megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A munkálatok előtt érdemes egy ponyvát teríteni a fa alá, hogy a lehulló fertőzött részeket könnyebben összegyűjthessük. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről. A moníliás gyümölcsmúmiákat, hernyófészkeket, taplógombákat, vértetves vesszőket, gyűrűspille tojáscsomókat szintén távolítsuk el. Az összegyűjtött fertőzött részeket a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

Szőlő tápanyagutánpótlása

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

Újonnan telepített tövek fagy elleni védelme

A téli hidegek ellen védjük felkupacolással az újonnan telepített oltványokat, töveket. A szamócaágyás sorközeinek talaját fedjük be komposzttal vagy szalmás istállótrágyával.

Veteményeskerti munkák

A télen is helyén maradó póréhagyma körül töltsük fel a földet. Ültessük el novemberben a fokhagymát és a téli sarjadékhagymát, így már a következő év kora tavaszán lesz friss hagymánk. A veteményeskert kiürült részeit ássuk fel, szórjuk meg szerves- vagy műtrágyával. 

 

Kertfenntartási feladatok decemberben
DÍSZKERT
A jeges gyepfelület ápolása

A gyepfelületen pl. ónos eső hatására kialakult jégréteget gereblyével törjük fel, illetve távolítsuk el. A jégréteg ugyanis elzárja a levegő útját, amely a fűcsomók szívlevél-rothadását idézheti elő, vagy fokozhatja a hópenész megjelenését.

Falevelek összegyűjtése

A lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

Örökzöldek perzselés elleni védelme

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet.

Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

A kerti tó téliesítése

Egész télen át előzzük meg a kerti tó befagyását, mivel az összefüggő jégréteg elzárja a levegőt a víztől, ezzel károsítva a víz alatt áttelelő növényeket és halakat. A jégréteg a vízben keletkező káros gázok távozását is akadályozza, amely szintén káros a vízi élővilágra. Jégmentesítésre alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, vagy a vízfelszín alatt 10-20 cm mélységben működtetett fúvóka nélküli jegesedés-gátló szivattyút.

Hagymák átvizsgálása

A pincében tárolt hagymás és gumós szaporítóanyagot időnként vizsgáljuk át, és ha penészesedést tapasztalunk, a helyiséget kénezzük le. A virágos növények (dália, gladiólusz, begónia) gumói a közepesen száraz, szellős, fagymentes helyen telelnek jól. Túl száraz körülmények között fonnyadnak, túl sok nedvesség esetén rothadásnak indulhatnak. Szükség szerint szellőztessük és öntözzük be hetente egyszer a tároló-homokot.

HASZONKERT
Gyümölcsfák kérgének tisztítása

Novemberben érdemes megkezdeni a gyümölcsfák törzsének és vastagabb ágainak kéregkaparással történő tisztogatását. A fatisztogatási munkálatok elvégzésével megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A munkálatok előtt érdemes egy ponyvát teríteni a fa alá, hogy a lehulló fertőzött részeket könnyebben összegyűjthessük. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről. A moníliás gyümölcsmúmiákat, hernyófészkeket, taplógombákat, vértetves vesszőket, gyűrűspille tojáscsomókat szintén távolítsuk el. Az összegyűjtött fertőzött részeket a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

Gyümölcsök tárolása, gyümölcsrothadás okai

Amennyiben a gyümölcstárolóban a tél folyamán a gyümölcsök rothadását tapasztaljuk, elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi okozhatja a tüneteket. Ebben lehetnek segítségünkre a következő sorok.

A tárolóban kialakuló rothadásos tünetek a nyári permetezések hiányosságaira vezethetők vissza. A jonatánalmán kialakuló jonatánfoltosság (vagy lenticella-foltosság, vagy taplófoltosság) nevű megbetegedés a kálciumhiány következtében alakul ki. Főleg jonatánalmán még a szedés előtt megjelennek, és a tárolóban továbbterjednek a 2-3 mm átmérőjű, kerek, határozott szegélyű, enyhén bemélyedő, sötétbarna foltok. A meleg helyen való tárolás, kevés szellőztetés kedvez a foltosodás terjedésének. Ez a betegség gyakoribb a nagy gyümölcsökön, mint a kisebb méretűeken. A megfigyelések szerint a szüret után azonnal alacsonyabb hőmérsékletű tárolóban elhelyezett termés kevésbé károsodik. Még a tél folyamán érdemes beszerezni kálcium tartalmú műtrágyát, mellyel a fakadás után célszerű elkezdeni a permetezést, és a termő időszak alatt kéthetes időközönként legalább háromszor meg kell ismételni.

Érés előtt fertőződik meg az alma és a körte a glöospóriumos rothadást okozó gombával. A fertőzött fáról szedett gyümölcsök egészségesnek látszanak, a tünetek a szállítás és az átmeneti tárolás idején alakulnak ki. A gyümölcs héján éles határral belapuló, barna színű, fénytelen foltok jelennek meg, melyeken a gomba sárgásbarna, majd később rózsaszínre változó nyálkás lepedéket képez. A gyümölcs a tárolóban összetöpped és a magház körül üreges lesz. Ha a tárolt gyümölcseinken ilyen rothadás jelenik meg, tavasszal a rezes lemosó kezelést kell először alkalmaznunk, mivel a kórokozó nemcsak a termésben, hanem a termőnyársakban is áttelelhet. Metszés idején a fertőzés forrását képező mumifikálódott gyümölcsök és a száradó termőnyársak eltávolításával védekezhetünk a megbetegedés ellen.

Az almatermésűeken a moníliás rothadás jelenti az egyik legnagyobb veszteséget a téli tárolás során. A barna, rothadó foltok az egyéb rothadást okozó kórokozók tüneteivel ellentétben sohasem süppednek be. Ősszel a fán lévő almán a fertőzés helye körül szabályos, koncentrikus körök mentén kezdetben fehér, majd sárga színű penészpárnák fejlődnek. A zárt kamrában elmarad a penészkivirágzás, és a rothadó termés megfeketedik, állománya rugalmas, gumiszerű, héja sima, bőrszerű és fényes lesz. A tárolóban megfeketedett alma azt jelzi, hogy a virágzáskor elmaradt a monília elleni permetezés. A sebzéseken át támadó kórokozó terjedését nyáron a molyok elleni védekezésekkel nagymértékben gátolhatjuk. A kertben télen a beteg gyümölcsöket szedjük össze, és forgassuk a talajba.

Gyakran előforduló tárolási betegség az alternáriás rothadás is. A kialakuló feketésbarna foltok nagyjából kör alakúak, enyhén besüppedők. A gyümölcshúsban félkör alakú, sötétbarna rothadás, a magházban sötétszürke penészgyep látható. A betegséget megfékezhetjük a termő időszakban a varasodás ellen is hatásos permetezésekkel. Párás tárolóban terjed a botritiszes rothadás. Csapadékos időben történő szedéskor a talajon lévő, elhalt növényi részekből fertőződnek a kocsányon keresztül a gyümölcsök, a lomb viszont nem károsodik. A fán megbetegedett almák a tárolóban tovább rothadnak, a hepehupás felületű termés húsa barnára színeződik, az egészséges és a beteg rész határa elmosódik.

Madárodúk és etetők kihelyezése

A hasznos énekesmadarak táplálásához akasszunk ki a gyümölcsfákra madárodúkat, vagy madáretetőket. A madarak fontos szerepet töltenek be a rovarkártevők elleni biológiai védekezésben. Az etetőbe rakott napraforgómaggal, kendermaggal, kukoricadarával könnyen odacsalogatjuk a madarakat kertünkbe. A fákra kihelyezett odúkban áttelelő cinkék nagymértékben csökkentik például az almamoly kártételét. A madáretetést praktikus kialakítású ún. önetetőkkel tehetjük folyamatossá.

Veteményeskerti munkák

Amennyiben a fagyok előtt vastag lombréteget terítünk az ágyás felületére, a téli időszakban is hozzájuthatunk friss zöldségfélékhez, például csicsókához (Helianthus tuberosus, lásd a képen) és petrezselyemhez.

Fiatal fák kérgének védelme

A nyúlrágás ellen érdemes bekötözni a fiatal fák törzsét. Kötöző anyagnak legalkalmasabb a többrétegű újságpapír, vagy a törzs szellőzését biztosító, átlyuggatott fólia. Ne használjunk erre a célra az egerek számára búvóhelyet biztosító kukoricaszárat vagy szalmát.
Különösen az érzékeny kajszibarackfák törzsét érdemes télire bemeszelni. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, a törzs nappal nem melegszik fel, így mérséklet a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, így kevesebb fagyseb képződik.

RoyalKert.hu
Szücs Alexandra
Kertészeti üzletágvezető
06 20/524-1652
Tanusítványok:
Az A tanúsítványra a magyar piacon csupán a cégek 7,44 %-a jogosult. Velük az üzleti kapcsolat kialakításának pénzügyi kockázata alacsony.
Keresés
Keresés
»
Keresendő kifejezés:
Aktuális munkáink:
»
Elkezdtük...
»
Legfrissebb hírek:
Érdekességek: