Támfalak építése

Kerti támfal építése lejtős területeken

A kerti támfalak feladata a különböző terepszintek közötti magasságkülönbségek áthidalása. Szerkezetük megtartja a mögöttük elhelyezkedő földtömeget, és megakadályozza a talaj lecsúszását vagy erózióját.

A támfal azonban nemcsak műszaki szerepet tölt be. Megfelelő tervezéssel izgalmasabbá, tagoltabbá és változatosabbá teheti a kertet. Segítségével jól használható teraszok, pihenőhelyek, növényágyások és más kerti funkciók alakíthatók ki.

Mikor szükséges támfalat építeni?

A támfal építése elsősorban erősen lejtős kertekben válhat szükségessé. A támfalak segítségével a meredek területeken enyhébb lejtésű vagy akár teljesen vízszintes teraszokat lehet kialakítani.

Az így létrejött felületek használati értéke jelentősen megnő. Elhelyezhető rajtuk például:

• burkolt pihenőhely,
• kerti terasz,
• virágágyás,
• gyermekjátszó,
• kerti sütő,
• gyepfelület,
• vagy akár kerti tó.

A terepszintek közötti különbség rézsű kialakításával is áthidalható. A rézsű azonban a támfalhoz képest lényegesen nagyobb területet foglal el a kertből.

Amennyiben a tervezett rézsű túl meredek lenne, állékonysága bizonytalanná válna, vagy fenntartása nehézséget okozna, célszerűbb támfal kialakításában gondolkodni.

A támfal vonalvezetése

A támfal a rézsűvel szemben keskeny, vonalszerű létesítmény, ezért a kert hasznos területéből viszonylag kis helyet foglal el.

A támfal vonalvezetése lehet:

• egyenes,
• íves,
• megtört,
• lépcsőzetes,
• vagy szabadon formált.

A kialakítás jelentősen meghatározza a kert arculatát. Épületek közelében általában az egyenesebb, szabályosabb vonalvezetés illeszkedik harmonikusan a környezethez. Az épülettől távolabb természetesebb, oldottabb és ívesebb támfalak is kialakíthatók.

A támfal formáját minden esetben a kert stílusához, a terepviszonyokhoz és a környező építészeti elemekhez célszerű igazítani.

A támfal megfelelő magassága

A kerti támfalak magassága az áthidalandó szintkülönbségtől és a tervezett funkciótól függően változik.

Az alacsony, körülbelül 40–50 centiméter magas támfalak akár ülőfalként is használhatók. Nagyobb terepszintkülönbség esetén ennél lényegesen magasabb támfal kialakítására is szükség lehet.

Esztétikai szempontból célszerű a támfal magasságát lehetőség szerint az átlagos emberi szemmagasság, körülbelül 1,3–1,4 méter alatt tartani. Nagyobb szintkülönbségnél egyetlen magas falsík helyett gyakran kedvezőbb több, egymás felett elhelyezkedő alacsonyabb támfalat építeni.

A támfalak közötti területek növényesítésével barátságosabb, természetesebb térhatás alakítható ki.

A támfal építésének engedélyezési vagy bejelentési feltételeit minden esetben az aktuális országos és helyi építési szabályok alapján szükséges ellenőrizni. Magasabb vagy összetettebb támfal esetében statikai tervezésre és szakember bevonására is szükség lehet.

A támfal anyagának kiválasztása

A támfal anyagának megválasztásakor figyelembe kell venni a telken, az épületen és a kertben már megtalálható burkolatok, falak és egyéb épített elemek anyagát.

A harmonikus kertkép érdekében érdemes olyan támfalat választani, amely:

• anyagában,
• színében,
• felületében,
• formájában,
• valamint rakási módjában

illeszkedik az épülethez és a kert stílusához.

Kerti támfal készülhet többek között:

• fából,
• terméskőből,
• téglából,
• betonból,
• előre gyártott támfalelemekből,
• növényhézagos beton támfalelemekből,
• vagy ezek kombinációjából.

Fa támfal építése

A fa támfalak természetes megjelenésüknek köszönhetően harmonikusan illeszkednek a növényekkel gazdagon beültetett kertekbe.

Fa támfal készülhet:

• függőleges vagy vízszintes rönkfából,
• gerendából,
• pallóból,
• cölöpökből,
• illetve vastagabb deszkaelemekből.

Tartósság szempontjából az akácfa az egyik legkedvezőbb választás, mivel megfelelő körülmények között jól ellenáll az időjárásnak és a talajnedvességnek.

Fenyőből, tölgyből vagy más fafajból is készíthető támfal, azonban ezeknél különösen fontos a megfelelő favédelem, telítés és gombaölő kezelés.

A talajba helyezett függőleges faelemek megfelelő mélységű rögzítést igényelnek. A szükséges mélységet a támfal magassága, a talaj állapota, a szerkezet kialakítása és a várható terhelés alapján kell meghatározni.

Betonalapba rögzített szerkezet esetén is biztosítani kell a megfelelő stabilitást és a faanyag víztől való védelmét.

A fa támfal talajjal érintkező hátsó oldalát célszerű vízelvezető és elválasztó réteggel védeni. Erre alkalmas lehet például megfelelő szigetelőlemez vagy drénlemez. Ez csökkenti a faanyag folyamatos átnedvesedését, és növelheti a szerkezet élettartamát.

Kő támfal kialakítása

A kő támfal jól illeszkedik természetközeli, vidéki vagy mediterrán hangulatú kertekbe. Különösen jó választás lehet, ha a környéken természetes módon is előfordul az adott kőfajta, vagy az épület burkolatain már megjelenik hasonló anyag.

A kőtámfal épülhet:

• szárazon rakott kövekből, kötőanyag nélkül,
• habarcsba ágyazott terméskőből,
• vagy beton támfal kőburkolataként.

A kövek elhelyezésekor természetes, szabálytalan, ugyanakkor stabil rakásmód kialakítására kell törekedni. Támfal építéséhez és burkolásához kizárólag jó minőségű, megfelelő szilárdságú és fagyálló követ célszerű használni.

A szárazon rakott kőtámfal hézagaiba megfelelő növények is telepíthetők, amelyek tovább erősítik a természetes megjelenést.

Fedkő alkalmazása támfalakon

A támfal felső síkját, különösen tégla-, beton- és kőtámfalak esetében, célszerű fedkővel lezárni.

A fedkő esztétikai szerepe mellett megvédi a fal felső részét:

• a csapadéktól,
• a folyamatos átnedvesedéstől,
• a víz beszivárgásától,
• valamint a fagyás és olvadás okozta károsodásoktól.

A fedkő készülhet a támfal saját anyagából, természetes kőből, betonból vagy műkőből.

Fontos, hogy a fedkő valamennyire túlnyúljon a támfal függőleges síkján. Az alsó oldalán kialakított vízorros megoldás megakadályozza, hogy a lecsorgó csapadékvíz közvetlenül a fal felületén folyjon végig.

Támfal vízelvezetése és drénezése

A támfalak tartósságának egyik legfontosabb feltétele a megfelelő vízelvezetés.

A támfal mögött összegyűlő csapadék- és talajvíz jelentős nyomást gyakorolhat a szerkezetre. Ez hosszabb távon a támfal elmozdulásához, repedéséhez vagy akár károsodásához is vezethet.

Nagyobb lejtésű területeken célszerű a támfal mögött kavicsos vagy zúzottköves szivárgóréteget kialakítani. A drénréteg aljába elhelyezett perforált dréncső összegyűjti és biztonságos helyre vezeti a felhalmozódó vizet.

A megfelelő támfal mögötti rétegrend általában tartalmazhat:

• szűrő geotextíliát,
• kavicsos vagy zúzottköves drénréteget,
• dréncsövet,
• valamint szükség esetén vízszigetelő vagy drénlemezt.

A vízelvezetést úgy kell megtervezni, hogy a kivezetett víz ne okozzon eróziót, vízmegállást vagy kárt a kert más területein.

Növényhézagos támfalak

Egyre népszerűbbek az előre gyártott, különböző méretű és formájú növényhézagos támfalelemek.

Ezeket virágvályús, florakosaras vagy ültetőkosaras támfalelemeknek is nevezik. A betonelemek belső üregeibe termőföld és növényzet helyezhető, így a támfal idővel részben vagy teljesen zöld felületté válhat.

A növényhézagos támfalak építése megfelelő alapozás esetén viszonylag egyszerű lehet, azonban a hosszú távú, esztétikus eredményhez fontos:

• a megfelelő termőközeg,
• az öntözés biztosítása,
• a növényfajok szakszerű kiválasztása,
• valamint a rendszeres fenntartás.

A növényválasztásnál figyelembe kell venni a támfal tájolását, a napsütéses órák számát, a vízellátást és az elemekben rendelkezésre álló gyökérteret.

Támfal növényesítése

A nagyobb, függőleges támfalfelületek megjelenése növények telepítésével lágyítható.

A támfal aljához kapaszkodó vagy kúszó növényeket lehet ültetni, amelyek idővel részben befutják a falat. Erre alkalmas lehet például:

• borostyán,
• vadszőlő,
• trombitafolyondár,
• kúszó kecskerágó.

A támfal felső részére lecsüngő hajtásrendszerű növények telepíthetők, például:

• fűzlevelű madárbirs,
• téli jázmin,
• talajtakaró rózsák,
• lecsüngő évelők.

A jól megválasztott növényzet természetesebb megjelenést ad a támfalnak, oldja az összefüggő falsíkokat, és segít a kert egységes növényi rendszerébe illeszteni az épített elemet.

Szakszerű támfaltervezés és kivitelezés

A tartós és biztonságos támfal kialakításához nem elegendő csupán az esztétikai szempontokat figyelembe venni.

A tervezés során számolni kell többek között:

• a megtartandó földtömeg nagyságával,
• a talaj szerkezetével,
• a terep lejtésével,
• a támfal magasságával,
• a fal mögötti víznyomással,
• a megfelelő alapozással,
• a fagyhatárral,
• valamint a környezetében jelentkező terhelésekkel.

Nagyobb támfalaknál, épületek vagy közlekedési felületek közelében, illetve bizonytalan talajviszonyok esetén statikus és megfelelő szakági tervező bevonása indokolt.

A szakszerűen megtervezett és kivitelezett kerti támfal nemcsak biztonságosan megtartja a földtömeget, hanem hosszú távon is esztétikus és jól használható részévé válik a kertnek.