Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom
Cégünk 2020. augusztus 6-7-én zárva tart. Ügyeletet nem tartunk, e-mailekre, telefonokra nem fogunk válaszolni. Augusztus 10-én folytatjuk a munkát.

Kertfenntartási feladatok szeptemberben

Az egynyári virágkiültetések nyár végére lesznek a legdúsabbak, legmutatósabbak. A virágpompa eléréséhez azonban gondos ápolásra van szükség. A haszonkertben a gyümölcsök folyamatos betakarítása mellett a növényvédelemről is gondoskodnunk kell.

Díszkért

Augusztusban egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Száraz, forró időben hagyjuk magasabbra (5-6 cm) a füvet, mivel így kevésbé szárad ki a talaj, és ezáltal a gyep is élénkebb marad. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

 

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

 

A csekély igénybevételnek kitett házikerti gyepfelületek szeptember elejénkapják az utolsó trágyázásukat (a télen is igénybevett gyepfelületeken, pl. sportpályákon októberben végezzük az év utolsó műtrágyázását). Szeptember végétől N-tartalmú trágyával ne trágyázzunk, mivel ezáltal a téli nyugalom előtt álló füvet erős növekedésre késztetnénk. Ennek következtében csökkenne a gyep betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Az őszi trágyázásnál a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumot tartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

 

Kerti növényeinken a levéltetvek (lásd a képen) elszaporodása okozhat gondot. Erős vízsugárral jelentősen ritkíthatjuk a tetveket. A tetvek ellen szúró-szívó kártevők elleni rovarölő permetszert alkalmazhatunk. Célszerű ebben az időszakban a rózsákat a lisztharmat és a rozsdásodás ellen is lepermetezni. A lisztharmatot okozó gomba ellen az első tünetek (fehér hálózatos bevonat a levélen) megjelenésekor, és ezt követően még legalább kétszer javasolt penkonazol hatóanyagú szerrel a permetezéseket elvégezni. A rózsarozsda gombás kártevő ellen kresoxim-metil hatóanyagú szerrel védekezhetünk, amely a lisztharmat ellen is hatásos. A rózsák fábreás levélfoltosságát, amely a leveleken lévő 5-20 mm átmérőjű, barnás-fekete színű, világos közepű foltokat okoz, mankocep hatóanyagú szerrel történő permetezéssel előzhetjük meg. Távolítsuk el a rózsák elvirágzott virágfejeit, de hagyjunk meg néhányat, hogy késő ősszel csipkebogyóvá fejlődve élénk színű terméssel díszítse kertünket.

A háromnemzedékes vadgesztenye-aknázómoly lárvái – amelyek a két levéllemez között készített aknában táplálkoznak – őszre helyenként teljesen leszárítják a leveleket (lásd a képen). Ezért folyamatosan égetni kell a vadgesztenyefa alatt összegyűlő avart, amelyben a kártevő bábjai telelnek át. A platánfákon megfigyelhető platán-csipkéspoloskák kártétele a levelek kifakulásában, sárgulásában mutatkozik. Az augusztusban kikelt lárvák szeptemberben kezdenek behúzódni a fák kérge alá. Elpusztításukra egy bevált mechanikai módszer a kártevőt gyérítő őszi kéregkaparás.

tuja-féléken a szeptember elején is szívogató pajzstetvek ellen végzett utolsó rovarölőszeres kezeléssel a jövő tavaszi fertőzés mértéke lecsökkenthető.

 

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

 

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

 

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

 

A dísztó tulajdonos kertbarátoknak a szeptember eleji időszakban a vízutánpótlásra, illetve az oxigénellátásra kell elsősorban odafigyelniük. Oxigénhiányra utal, amikor a halak a víz felületén „pipálni” kezdenek, ugyanis így próbálnak a levegőből oxigénhez jutni. Ez ellen legegyszerűbben friss, oxigénben dús víz utánpótlásával védekezhetünk, lehetőleg a víz felületének „felpezsdítésével”, vagy egy akváriumi légpumpához csatlakoztatott porlasztóval. A légpumpa bármelyik díszállat kereskedésben, vagy tótechnikai üzletben megvásárolható, használatakor azonban feltétlenül figyeljünk arra, hogy a légpumpa elektromos része mindenképpen víz és cseppmentes helyre kerüljön, nehogy áramütés veszélye álljon fenn.

 

spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Haszonkert

Szeptemberben se feledkezzünk el a nyár végén leszüretelt alma- és körtefákvédelméről. Ilyenkor még ki vannak téve a varasodásnak és a rajzó kaliforniai pajzstetű károsításának (lásd a képen). Ezek ellen rovar- és gombaölőszer kombinálásával készített vegyszerekkel védekezhetünk. Az késői érésű őszbarackfákat permetezzük le az utolsó nemzedéket létrehozó keleti gyümölcsmoly hernyóinak gyümölcskártétele ellen diflubenzuron hatóanyagú szerrel. A ribiszke növényvédelmi munkáit szeptemberben egy mechanikai eljárással szükséges kiegészíteni. A vesszők belsejében ekkor károsító üvegszárnyú ribiszkelepke fiatal hernyóinak kárképe a vesszők felületén látható lyukról, rágcsálékról könnyen felismerhető. A kártevő a fertőzött részek kivágásával és elégetésével vegyszer nélkül elpusztítható. A szőlőben a szőlőmoly harmadik nemzedéke által károsított késői érésű szőlőfajtáknál érdemes rövid várakozási idejű, piretroid hatóanyagú rovarölőszerrel védekezni. A nektárt gyűjtő sokféle darázsfaj a virágok megporzásában csak jelentéktelen szerepet játszik, több kárt okoznak, mint hasznot. A kifejlett nőstény alakban áttelelő rovarok irtását már tavasszal meg kell kezdeni, mielőtt az anyadarazsak szaporodni kezdenének. A szőlőt és egyéb gyümölcsöket dézsmáló darazsak ellen a sorok közé helyezzünk ki egy átlyukasztott zsírpapírral lekötött befőttes üveget, amelyet töltsünk meg félig ecetes-cukros lével (mézet ne használjunk csalétekként, mert az a hasznos méheket is odavonzaná a csapdába). A csapdába bejutó darázs a zsírpapíron át kijutni nem képes. A darazsakkal ellentétben a kertben tevékenykedő poszméhek nem okoznak kárt, hanem termesztett növényeink legjobb megporzói közé tartoznak, ezért nem szabad pusztítani őket. A szintén hasznos mézelő méhek teste karcsú, hossza 10-15 mm, kitinpáncélját ritkás szőr borítja. A termelőknek be kell tartani a növényvédelmi munkákat szabályozó rendeletetek méhek védelmére vonatkozó előírásait, amelyek közül egy fontos előírás, hogy a rovarkártevők elleni permetezést a méhek elvonulását követő, csillagászati napnyugta után végezzük.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. 

A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírusmegbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

 

A gyümölcsfák- és cserjék vashiány okozta sárgulása (klorózis) meszes talajokon a nyár folyamán gyakran kialakul. A vas a növények zöld színanyagának képzéséhez elengedhetetlenül fontos elem. A vas gyakorlatilag nem mozog a növényi szervezetben, vagyis az idősebb levelektől nem szállítódik a fiatalabbak felé. Így a vashiány tünetei legelőször a hosszú hajtások legfiatalabb csúcsi levelein jelenik meg. Kezdetben a klorózis csak az erek közötti területre terjed ki, de az erek, ill. az erek közötti keskeny sávok zöldek maradnak. Súlyosabb esetben a levelek teljesen kifehérednek, és széleiken barna, szabálytalan, elhalt foltok keletkeznek. A vashiány tüneteinek megjelenését elősegíti az időszakos magas talajvízállás, a túlöntözés, a sok csapadék, valamint az erős talajtömörödés. A vashiányra legérzékenyebb az alma, körte, birs, cseresznye, őszibarack, szilva és a szamóca. A vashiány megszüntetésére vastartalmú műtrágyákkal történő permetezés célszerű, 4-5 alkalommal, 8-10 napos időközönként kijuttatva a permetszert. Ez esetben a permet a lomon keresztül szívódik fel. A permetezés mellett a klorózis leküzdésénél a vasfelvételt megakadályozó tényezők (túlöntözés, talajtömörödés) megszüntetésével léphetünk fel.

 

A bő termésű gyümölcsfáknak gyakran földig hajolnak az ágaik. Az ágtörés elkerülése érdekében korábban levágott, villás elágazású ágakkal támasszuk alá a roskadozó ágakat. Jó megoldás továbbá a lehajló ágaknak a vastagabb vezérágakhoz való kötözése.

 

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

fűszerkertben levágott illatos hajtásokat szárítás után szellős zacskóban tároljuk, vagy mélyhűtőbe téve őrizzük meg aromájukat. A folyamatos termés betakarítás mellett még mindig elvethetjük a hónapos retket, vagy az átteleltethető sóskát is. A téli sarjadékhagyma szárán fejlődött sarjhagymák elültetéséből tavaszra zsenge zöldhagymánk lesz. A kiürített ágyásokat terítsük be érett komposzttal, hogy tavaszra megfelelő tápanyag-ellátottságú talajunk legyen.

 

A késői káposztaféléket összefurkáló és ürülékével beszennyező káposzta-bagolylepke hernyóinak elpusztítása céljából alkalmazott lambda cihalotrin hatóanyagú készítménnyel megőrizhetjük a káposztafejek és karfiolrózsák épségét, és elejét vehetjük a tárolóban meginduló rothadási folyamatoknak. A másik jelentős káposzta-kártevő, a káposztapoloskakövetkező tavaszi károsításának megelőzése céljából célszerű a szeptemberi rovarölő szeres permetezés.

 

spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO