Kertfenntartási feladatok szeptemberben

Augusztusban egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Száraz, forró időben hagyjuk magasabbra (5-6 cm) a füvet, mivel így kevésbé szárad ki a talaj, és ezáltal a gyep is élénkebb marad. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

A csekély igénybevételnek kitett házikerti gyepfelületek szeptember elejénkapják az utolsó trágyázásukat (a télen is igénybevett gyepfelületeken, pl. sportpályákon októberben végezzük az év utolsó műtrágyázását). Szeptember végétől N-tartalmú trágyával ne trágyázzunk, mivel ezáltal a téli nyugalom előtt álló füvet erős növekedésre késztetnénk. Ennek következtében csökkenne a gyep betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Az őszi trágyázásnál a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumot tartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

Kerti növényeinken a levéltetvek (lásd a képen) elszaporodása okozhat gondot. Erős vízsugárral jelentősen ritkíthatjuk a tetveket. A tetvek ellen szúró-szívó kártevők elleni rovarölő permetszert alkalmazhatunk. Célszerű ebben az időszakban a rózsákat a lisztharmat és a rozsdásodás ellen is lepermetezni. A lisztharmatot okozó gomba ellen az első tünetek (fehér hálózatos bevonat a levélen) megjelenésekor, és ezt követően még legalább kétszer javasolt penkonazol hatóanyagú szerrel a permetezéseket elvégezni. A rózsarozsda gombás kártevő ellen kresoxim-metil hatóanyagú szerrel védekezhetünk, amely a lisztharmat ellen is hatásos. A rózsák fábreás levélfoltosságát, amely a leveleken lévő 5-20 mm átmérőjű, barnás-fekete színű, világos közepű foltokat okoz, mankocep hatóanyagú szerrel történő permetezéssel előzhetjük meg. Távolítsuk el a rózsák elvirágzott virágfejeit, de hagyjunk meg néhányat, hogy késő ősszel csipkebogyóvá fejlődve élénk színű terméssel díszítse kertünket.

A háromnemzedékes vadgesztenye-aknázómoly lárvái – amelyek a két levéllemez között készített aknában táplálkoznak – őszre helyenként teljesen leszárítják a leveleket (lásd a képen). Ezért folyamatosan égetni kell a vadgesztenyefa alatt összegyűlő avart, amelyben a kártevő bábjai telelnek át. A platánfákon megfigyelhető platán-csipkéspoloskák kártétele a levelek kifakulásában, sárgulásában mutatkozik. Az augusztusban kikelt lárvák szeptemberben kezdenek behúzódni a fák kérge alá. Elpusztításukra egy bevált mechanikai módszer a kártevőt gyérítő őszi kéregkaparás.

A tuja-féléken a szeptember elején is szívogató pajzstetvek ellen végzett utolsó rovarölőszeres kezeléssel a jövő tavaszi fertőzés mértéke lecsökkenthető.

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

A dísztó tulajdonos kertbarátoknak a szeptember eleji időszakban a vízutánpótlásra, illetve az oxigénellátásra kell elsősorban odafigyelniük. Oxigénhiányra utal, amikor a halak a víz felületén „pipálni” kezdenek, ugyanis így próbálnak a levegőből oxigénhez jutni. Ez ellen legegyszerűbben friss, oxigénben dús víz utánpótlásával védekezhetünk, lehetőleg a víz felületének „felpezsdítésével”, vagy egy akváriumi légpumpához csatlakoztatott porlasztóval. A légpumpa bármelyik díszállat kereskedésben, vagy tótechnikai üzletben megvásárolható, használatakor azonban feltétlenül figyeljünk arra, hogy a légpumpa elektromos része mindenképpen víz és cseppmentes helyre kerüljön, nehogy áramütés veszélye álljon fenn.

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

Szeptemberben se feledkezzünk el a nyár végén leszüretelt alma- és körtefákvédelméről. Ilyenkor még ki vannak téve a varasodásnak és a rajzó kaliforniai pajzstetű károsításának (lásd a képen). Ezek ellen rovar- és gombaölőszer kombinálásával készített vegyszerekkel védekezhetünk. Az késői érésű őszbarackfákat permetezzük le az utolsó nemzedéket létrehozó keleti gyümölcsmoly hernyóinak gyümölcskártétele ellen diflubenzuron hatóanyagú szerrel. A ribiszke növényvédelmi munkáit szeptemberben egy mechanikai eljárással szükséges kiegészíteni. A vesszők belsejében ekkor károsító üvegszárnyú ribiszkelepke fiatal hernyóinak kárképe a vesszők felületén látható lyukról, rágcsálékról könnyen felismerhető. A kártevő a fertőzött részek kivágásával és elégetésével vegyszer nélkül elpusztítható. A szőlőben a szőlőmoly harmadik nemzedéke által károsított késői érésű szőlőfajtáknál érdemes rövid várakozási idejű, piretroid hatóanyagú rovarölőszerrel védekezni. A nektárt gyűjtő sokféle darázsfaj a virágok megporzásában csak jelentéktelen szerepet játszik, több kárt okoznak, mint hasznot. A kifejlett nőstény alakban áttelelő rovarok irtását már tavasszal meg kell kezdeni, mielőtt az anyadarazsak szaporodni kezdenének. A szőlőt és egyéb gyümölcsöket dézsmáló darazsak ellen a sorok közé helyezzünk ki egy átlyukasztott zsírpapírral lekötött befőttes üveget, amelyet töltsünk meg félig ecetes-cukros lével (mézet ne használjunk csalétekként, mert az a hasznos méheket is odavonzaná a csapdába). A csapdába bejutó darázs a zsírpapíron át kijutni nem képes. A darazsakkal ellentétben a kertben tevékenykedő poszméhek nem okoznak kárt, hanem termesztett növényeink legjobb megporzói közé tartoznak, ezért nem szabad pusztítani őket. A szintén hasznos mézelő méhek teste karcsú, hossza 10-15 mm, kitinpáncélját ritkás szőr borítja. A termelőknek be kell tartani a növényvédelmi munkákat szabályozó rendeletetek méhek védelmére vonatkozó előírásait, amelyek közül egy fontos előírás, hogy a rovarkártevők elleni permetezést a méhek elvonulását követő, csillagászati napnyugta után végezzük.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. 

A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírusmegbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

A gyümölcsfák- és cserjék vashiány okozta sárgulása (klorózis) meszes talajokon a nyár folyamán gyakran kialakul. A vas a növények zöld színanyagának képzéséhez elengedhetetlenül fontos elem. A vas gyakorlatilag nem mozog a növényi szervezetben, vagyis az idősebb levelektől nem szállítódik a fiatalabbak felé. Így a vashiány tünetei legelőször a hosszú hajtások legfiatalabb csúcsi levelein jelenik meg. Kezdetben a klorózis csak az erek közötti területre terjed ki, de az erek, ill. az erek közötti keskeny sávok zöldek maradnak. Súlyosabb esetben a levelek teljesen kifehérednek, és széleiken barna, szabálytalan, elhalt foltok keletkeznek. A vashiány tüneteinek megjelenését elősegíti az időszakos magas talajvízállás, a túlöntözés, a sok csapadék, valamint az erős talajtömörödés. A vashiányra legérzékenyebb az alma, körte, birs, cseresznye, őszibarack, szilva és a szamóca. A vashiány megszüntetésére vastartalmú műtrágyákkal történő permetezés célszerű, 4-5 alkalommal, 8-10 napos időközönként kijuttatva a permetszert. Ez esetben a permet a lomon keresztül szívódik fel. A permetezés mellett a klorózis leküzdésénél a vasfelvételt megakadályozó tényezők (túlöntözés, talajtömörödés) megszüntetésével léphetünk fel.

A bő termésű gyümölcsfáknak gyakran földig hajolnak az ágaik. Az ágtörés elkerülése érdekében korábban levágott, villás elágazású ágakkal támasszuk alá a roskadozó ágakat. Jó megoldás továbbá a lehajló ágaknak a vastagabb vezérágakhoz való kötözése.

A fűszerkertben levágott illatos hajtásokat szárítás után szellős zacskóban tároljuk, vagy mélyhűtőbe téve őrizzük meg aromájukat. A folyamatos termés betakarítás mellett még mindig elvethetjük a hónapos retket, vagy az átteleltethető sóskát is. A téli sarjadékhagyma szárán fejlődött sarjhagymák elültetéséből tavaszra zsenge zöldhagymánk lesz. A kiürített ágyásokat terítsük be érett komposzttal, hogy tavaszra megfelelő tápanyag-ellátottságú talajunk legyen.

A késői káposztaféléket összefurkáló és ürülékével beszennyező káposzta-bagolylepke hernyóinak elpusztítása céljából alkalmazott lambda cihalotrin hatóanyagú készítménnyel megőrizhetjük a káposztafejek és karfiolrózsák épségét, és elejét vehetjük a tárolóban meginduló rothadási folyamatoknak. A másik jelentős káposzta-kártevő, a káposztapoloskakövetkező tavaszi károsításának megelőzése céljából célszerű a szeptemberi rovarölő szeres permetezés.

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.