Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom
Cégünk 2020. augusztus 6-7-én zárva tart. Ügyeletet nem tartunk, e-mailekre, telefonokra nem fogunk válaszolni. Augusztus 10-én folytatjuk a munkát.

Kertfenntartási feladatok októberben

Díszkert

A télen is igénybevett gyepfelületek esetében(pl. gyepes sportpálya) október végétől juttassuk ki a késő őszi trágyát. A késő őszi trágyázás előtt végezzük el az év utolsó fűnyírását, és a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumottartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

 

Vágjuk vissza az elvirágzott évelők virágszárait, távolítsuk el az elsárgult, beteg leveleket. így könnyebben felkészülnek növényeink a télre. A visszavágást 15-25 cm hosszúságúra célszerű végezni. A díszfüvek elszáradt virágzatának visszavágását ősz helyett hagyjuk inkább tavaszra. A pampafű lombját kössük össze, ha igazán biztosra akarunk menni, akkor náddal vagy kukoricacsuhéval takargassuk be.

 

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

 

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

 

nem fagytűrő gumókat, hagymákat (kannavirág, kardvirág, dália, gladiólusz, gumós begónia) szedjük fel. A hagymákat, gumókat a rájuk tapadt földtől meg kell tisztítani és lehetőleg papírzacskóban, vagy dobozban (faforgács közt) száraz, hűvös helyen kell őket átteleltetni.

 

A kétnyári virágpalántákat szeptember végén, október elején ültethetjük ki. Az árvácska és a százszorszép már az ültetés évében virágozni fog, a többi kétnyári növény díszére a következő év tavaszáig kell várnunk. A kétnyári dísznövények csoportját a tenyészidejük időtartama alapján két részre osztjuk. A rövid tenyészidejű kétnyári virágokat leginkább parkok beültetésére, illetve házikerti virágágyak beültetésére használják, míg a hosszú tenyészidejűeket elsősorban vágott virágként.

 

lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

 

A fagyérzékeny dézsás növényeket  tisztítsuk meg, és ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik, vigyük őket telelőhelyükre. A teleltetést megelőző időszakban ne metsszük meg, és ne ültessük át a növényeket. Beteg növény ne kerüljön a teleltetőbe, a tetves, fertőzött növényeket le kell kezelni a megfelelő permetszerekkel. Helyben történő teleltetés esetén célszerű csak közvetlenül a fagyveszély előtt bemenekíteni védett helyre a cserepes növényeket. Ha nem helyben teleltetünk, hanem távolabbra kell vigyük a cserepes növényeket, akkor október végén, de legkésőbb november elején vigyük át a dézsákat a telelőhelyre.

 

A kerti dísztó tulajdonosoknak a vízhőmérséklet csökkenésének függvényében kell halaikat takarmányozni, mivel ilyenkor a halak már lényegesen kevesebb táplálékot fogyasztanak. Arra figyeljünk, hogy halaink kb. fél óra alatt fogyasszák el a kijuttatott táplálékot. Az őszi hónapokramindenképpen érdemes jó minőségű, a vízben nehezen bomló haltápot vásárolni, mivel ezek nem terhelik meg annyira a víz minőségét. A vízhőmérséklet csökkenésére érzékeny halaink számára el kell kezdenünk a teleltetési körülmények kialakítását, továbbá az első fagyok megjelenésekor a tavi szűrőrendszert ajánlatos tisztítva, fagymentes helyen eltárolnunk. Ez a hónap a legalkalmasabb arra (ha van tavunkban „felesleges” szaporulat), hogy az évben született növendékhalakat lehalásszuk és esetleg értékesítsük. Nagyon fontos, hogy a fóliatavak széleit nagyon alacsony hőmérsékletnél ne terheljük, mozgassuk, hiszen a nyári hónapokban oly kitűnően alakítható tófólia ilyenkor könnyen megtörik.

kerti tó téliesítését akkor célszerű elvégezni, amikor a vízhőmérséklet tartósan 10ºC alá esik. 
A munkát a vízfelszínre hullott falevelek és egyéb szennyeződések eltávolításával kezdjük. A vízben maradó szerves anyag melegebb időben bomlásnak indul, és oxigént von el a tó élővilágától, valamint mérgező bomlástermékekkel telíti a vizet. Ez veszélyezteti a halakat, és táplálékot nyújt az algáknak. Ne csak a vízfelszínt, hanem a mélyebb rétegeket is söpörjük végig tóhálóval. Használhatunk erre a célra iszapporszívót is. Fedjük le a tavat fóliával, vagy hálóval, amellyel megakadályozhatjuk, hogy további levelek hulljanak a tóba. A takaróanyagot később, amikor a fák már teljesen lehullatták leveleiket, szedjük fel. 10ºC alatti vízhőmérséklet esetén a halak már a vízfenékre húzódnak, mozgásuk lelassul, így az etetésüket is abba kell hagyni.

Vízinövények teleltetése 
A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a kijuttatott tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízparti flórából származó évelők (békatutaj, nyílfű, mocsári boglárka, nád, gyékény- és sásfajok) jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád és a gyékény termésbugái télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, és a békalencsét is megtizedeli a fagy. A rucaöröm vízipáfrány is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán a telet a tó fenekére húzódva tölti. 
Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növényről. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ültetőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5ºC-os, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.

spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Haszonkert

A különböző időben érő alma- és körtefák gyümölcsei érettségi fokuk szerint szakaszosan szedhetők. A gyümölcsök raktározására szolgáló tárolót kénlapok elégetésével (1 db kénlap / 10 köbméter légtér) fertőtlenítsük. A gombás fertőzések terjedése miatt ne kerüljön nedves gyümölcs a kamrába, ezért a szüretet csak a harmat felszáradása után kezdjük meg. A gyümölcstároló rekeszeket, ládákat trisós vízzel súroljuk ki, a szennyezett rekeszekben ugyanis könnyen megfertőződik és rothadásnak indul utóérés közben a gyümölcs. A rekeszekbe gyűjtött sérülésmentes termést ne hagyjuk a napon, az almák héja ugyanis gyorsan megperzselődik.

szőlő az almával és körtével ellentétben nem utóérő, így csak a szépen beérett fürtöket szabad leszedni. A beteg, rothadt szemeket se dobjuk a szeméttelepre, hanem ássuk el. Mielőtt a szedéshez hozzáfognánk, végezzünk próbaszüretet: a szőlő akkor érett, ha többszöri mérés alkalmával sem tapasztaljuk a cukorfok újabb növekedését. A szüret előtt 3-4 héttel be kell fejezni a kéntartalmú növényvédő szerek használatát a bor kénhidrogénes szagának elkerülése érdekében. A szüreti előkészületekhez hozzátartozik a pince kitakarítása, meszelése, a hordók és edények kimosása, kénezése. Idejében szerezzük be a fajélesztőt, amellyel biztosíthatjuk a must jó tulajdonságú élesztőgombák által történő erjesztését. A tárolásra szánt fürtök közül válogassuk ki a sérült héjú, repedezett bogyókat, hogy a raktározás idején a kórokozók a sebzéseken át ne juthassanak be a bogyók belsejébe.

 

A gyümölcsfák termésének betakarítása után szedjük fel és semmisítsük meg a lehullott gyümölcsöket. A fertőzött, rothadó gyümölcsöt ne tegyük a komposzt-halomra, mert ezzel elősegítenénk a rajta megtelepedett károsítók áttelelését. A diószüret idején a fák ágairól óvatosan verjük le a termést, hogy vele együtt nehogy lehulljanak a jövő évi termőrügyek. A mandulát az első gyümölcsök lepotyogását követően, és a külső burok megrepedése idején kezdhetjük el leverni a fákról. A szőlő szüretelése után szedjük össze a kórokozókkal fertőzött, földre hullott, rothadó fürtrészeket, leveleket, bogyókat.

 

A gyümölcsfákra korábban felhelyezett hernyófogó öveket (lásd a képen) szedjük le és égessük el, és helyébe tegyünk egy új hernyóenyves övet a kis-és nagy téli araszolólepkék kora tavaszi kártételének megelőzésére. A 15-20 cm széles vízhatlan papírcsík középső sávját kenjük be hernyóenyvvel, amelybe beleragadnak, és elpusztulnak a korona szintje felé igyekvő szárnyatlan nőstények. Az enyvréteget időnként újítsuk fel, és hagyjuk a fákon november végéig, majd égessük el. 

varasodással (lásd a képen) fertőzött fákat érdemes a szüret befejezése után a gomba őszi szaporodásának megakadályozása céljából réztartalmú szerrel lepermetezni.  
A késői szüretelésű alma- és körtefáknál a szüret előtt két héttel még permetezhetünk pajzstetű ellen acetamiprid hatóanyagú szerrel.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. 

A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

 

Az idős fák alá szórjunk foszfát- és kálium tartalmú műtrágyákat, és ássuk be a talajba. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a műtrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

 

Gyepesített gyümölcsösökben még egyszer kaszáljuk le a füvet, ezzel megakadályozhatjuk a téli időszakban gyakori kiritkulást és kipállást.

 

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

A veteményeskert üres ágyásait terítsük be átrostált komposztfölddel. A téli sarjhagymát és fokhagymát ekkor még elültethetjük. Ha néhány tő petrezselymet a helyén hagyunk és lombbal betakarjuk, télen is lesz friss petrezselymünk. A terméseket lehetőleg még a fagyok előtt szedjük le, vigyük hűvös, fagymentes helyre, pincébe, ahol néhány hétig még károsodás nélkül tárolhatjuk. A cukkinit akár januárig is tarthatjuk hűvös helyen.

spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

 

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO