Kertfenntartási feladatok októberben

A télen is igénybevett gyepfelületek esetében(pl. gyepes sportpálya) október végétől juttassuk ki a késő őszi trágyát. A késő őszi trágyázás előtt végezzük el az év utolsó fűnyírását, és a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumottartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

Vágjuk vissza az elvirágzott évelők virágszárait, távolítsuk el az elsárgult, beteg leveleket. így könnyebben felkészülnek növényeink a télre. A visszavágást 15-25 cm hosszúságúra célszerű végezni. A díszfüvek elszáradt virágzatának visszavágását ősz helyett hagyjuk inkább tavaszra. A pampafű lombját kössük össze, ha igazán biztosra akarunk menni, akkor náddal vagy kukoricacsuhéval takargassuk be.

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

A nem fagytűrő gumókat, hagymákat (kannavirág, kardvirág, dália, gladiólusz, gumós begónia) szedjük fel. A hagymákat, gumókat a rájuk tapadt földtől meg kell tisztítani és lehetőleg papírzacskóban, vagy dobozban (faforgács közt) száraz, hűvös helyen kell őket átteleltetni.

A kétnyári virágpalántákat szeptember végén, október elején ültethetjük ki. Az árvácska és a százszorszép már az ültetés évében virágozni fog, a többi kétnyári növény díszére a következő év tavaszáig kell várnunk. A kétnyári dísznövények csoportját a tenyészidejük időtartama alapján két részre osztjuk. A rövid tenyészidejű kétnyári virágokat leginkább parkok beültetésére, illetve házikerti virágágyak beültetésére használják, míg a hosszú tenyészidejűeket elsősorban vágott virágként.

A lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

A fagyérzékeny dézsás növényeket  tisztítsuk meg, és ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik, vigyük őket telelőhelyükre. A teleltetést megelőző időszakban ne metsszük meg, és ne ültessük át a növényeket. Beteg növény ne kerüljön a teleltetőbe, a tetves, fertőzött növényeket le kell kezelni a megfelelő permetszerekkel. Helyben történő teleltetés esetén célszerű csak közvetlenül a fagyveszély előtt bemenekíteni védett helyre a cserepes növényeket. Ha nem helyben teleltetünk, hanem távolabbra kell vigyük a cserepes növényeket, akkor október végén, de legkésőbb november elején vigyük át a dézsákat a telelőhelyre.

A kerti dísztó tulajdonosoknak a vízhőmérséklet csökkenésének függvényében kell halaikat takarmányozni, mivel ilyenkor a halak már lényegesen kevesebb táplálékot fogyasztanak. Arra figyeljünk, hogy halaink kb. fél óra alatt fogyasszák el a kijuttatott táplálékot. Az őszi hónapokramindenképpen érdemes jó minőségű, a vízben nehezen bomló haltápot vásárolni, mivel ezek nem terhelik meg annyira a víz minőségét. A vízhőmérséklet csökkenésére érzékeny halaink számára el kell kezdenünk a teleltetési körülmények kialakítását, továbbá az első fagyok megjelenésekor a tavi szűrőrendszert ajánlatos tisztítva, fagymentes helyen eltárolnunk. Ez a hónap a legalkalmasabb arra (ha van tavunkban „felesleges” szaporulat), hogy az évben született növendékhalakat lehalásszuk és esetleg értékesítsük. Nagyon fontos, hogy a fóliatavak széleit nagyon alacsony hőmérsékletnél ne terheljük, mozgassuk, hiszen a nyári hónapokban oly kitűnően alakítható tófólia ilyenkor könnyen megtörik.

Vízinövények teleltetése 
A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a kijuttatott tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízparti flórából származó évelők (békatutaj, nyílfű, mocsári boglárka, nád, gyékény- és sásfajok) jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád és a gyékény termésbugái télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, és a békalencsét is megtizedeli a fagy. A rucaöröm vízipáfrány is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán a telet a tó fenekére húzódva tölti. 
Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

A különböző időben érő alma- és körtefák gyümölcsei érettségi fokuk szerint szakaszosan szedhetők. A gyümölcsök raktározására szolgáló tárolót kénlapok elégetésével (1 db kénlap / 10 köbméter légtér) fertőtlenítsük. A gombás fertőzések terjedése miatt ne kerüljön nedves gyümölcs a kamrába, ezért a szüretet csak a harmat felszáradása után kezdjük meg. A gyümölcstároló rekeszeket, ládákat trisós vízzel súroljuk ki, a szennyezett rekeszekben ugyanis könnyen megfertőződik és rothadásnak indul utóérés közben a gyümölcs. A rekeszekbe gyűjtött sérülésmentes termést ne hagyjuk a napon, az almák héja ugyanis gyorsan megperzselődik.

A szőlő az almával és körtével ellentétben nem utóérő, így csak a szépen beérett fürtöket szabad leszedni. A beteg, rothadt szemeket se dobjuk a szeméttelepre, hanem ássuk el. Mielőtt a szedéshez hozzáfognánk, végezzünk próbaszüretet: a szőlő akkor érett, ha többszöri mérés alkalmával sem tapasztaljuk a cukorfok újabb növekedését. A szüret előtt 3-4 héttel be kell fejezni a kéntartalmú növényvédő szerek használatát a bor kénhidrogénes szagának elkerülése érdekében. A szüreti előkészületekhez hozzátartozik a pince kitakarítása, meszelése, a hordók és edények kimosása, kénezése. Idejében szerezzük be a fajélesztőt, amellyel biztosíthatjuk a must jó tulajdonságú élesztőgombák által történő erjesztését. A tárolásra szánt fürtök közül válogassuk ki a sérült héjú, repedezett bogyókat, hogy a raktározás idején a kórokozók a sebzéseken át ne juthassanak be a bogyók belsejébe.

A gyümölcsfákra korábban felhelyezett hernyófogó öveket (lásd a képen) szedjük le és égessük el, és helyébe tegyünk egy új hernyóenyves övet a kis-és nagy téli araszolólepkék kora tavaszi kártételének megelőzésére. A 15-20 cm széles vízhatlan papírcsík középső sávját kenjük be hernyóenyvvel, amelybe beleragadnak, és elpusztulnak a korona szintje felé igyekvő szárnyatlan nőstények. Az enyvréteget időnként újítsuk fel, és hagyjuk a fákon november végéig, majd égessük el. 

A varasodással (lásd a képen) fertőzött fákat érdemes a szüret befejezése után a gomba őszi szaporodásának megakadályozása céljából réztartalmú szerrel lepermetezni.  
A késői szüretelésű alma- és körtefáknál a szüret előtt két héttel még permetezhetünk pajzstetű ellen acetamiprid hatóanyagú szerrel.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. 

A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Az idős fák alá szórjunk foszfát- és kálium tartalmú műtrágyákat, és ássuk be a talajba. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a műtrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.

Gyepesített gyümölcsösökben még egyszer kaszáljuk le a füvet, ezzel megakadályozhatjuk a téli időszakban gyakori kiritkulást és kipállást.

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.