Díszkert
A télen is igénybevett gyepfelületek esetében(pl. gyepes sportpálya) október végétől juttassuk ki a késő őszi trágyát. A késő őszi trágyázás előtt végezzük el az év utolsó fűnyírását, és a kevés nitrogént, ugyanakkor sok káliumottartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a gyeptrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.
Vágjuk vissza az elvirágzott évelők virágszárait, távolítsuk el az elsárgult, beteg leveleket. így könnyebben felkészülnek növényeink a télre. A visszavágást 15-25 cm hosszúságúra célszerű végezni. A díszfüvek elszáradt virágzatának visszavágását ősz helyett hagyjuk inkább tavaszra. A pampafű lombját kössük össze, ha igazán biztosra akarunk menni, akkor náddal vagy kukoricacsuhéval takargassuk be.
Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.
A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.
A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.
A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.
Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).
A nem fagytűrő gumókat, hagymákat (kannavirág, kardvirág, dália, gladiólusz, gumós begónia) szedjük fel. A hagymákat, gumókat a rájuk tapadt földtől meg kell tisztítani és lehetőleg papírzacskóban, vagy dobozban (faforgács közt) száraz, hűvös helyen kell őket átteleltetni.
A kétnyári virágpalántákat szeptember végén, október elején ültethetjük ki. Az árvácska és a százszorszép már az ültetés évében virágozni fog, a többi kétnyári növény díszére a következő év tavaszáig kell várnunk. A kétnyári dísznövények csoportját a tenyészidejük időtartama alapján két részre osztjuk. A rövid tenyészidejű kétnyári virágokat leginkább parkok beültetésére, illetve házikerti virágágyak beültetésére használják, míg a hosszú tenyészidejűeket elsősorban vágott virágként.
A lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.
A fagyérzékeny dézsás növényeket tisztítsuk meg, és ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik, vigyük őket telelőhelyükre. A teleltetést megelőző időszakban ne metsszük meg, és ne ültessük át a növényeket. Beteg növény ne kerüljön a teleltetőbe, a tetves, fertőzött növényeket le kell kezelni a megfelelő permetszerekkel. Helyben történő teleltetés esetén célszerű csak közvetlenül a fagyveszély előtt bemenekíteni védett helyre a cserepes növényeket. Ha nem helyben teleltetünk, hanem távolabbra kell vigyük a cserepes növényeket, akkor október végén, de legkésőbb november elején vigyük át a dézsákat a telelőhelyre.
A kerti dísztó tulajdonosoknak a vízhőmérséklet csökkenésének függvényében kell halaikat takarmányozni, mivel ilyenkor a halak már lényegesen kevesebb táplálékot fogyasztanak. Arra figyeljünk, hogy halaink kb. fél óra alatt fogyasszák el a kijuttatott táplálékot. Az őszi hónapokramindenképpen érdemes jó minőségű, a vízben nehezen bomló haltápot vásárolni, mivel ezek nem terhelik meg annyira a víz minőségét. A vízhőmérséklet csökkenésére érzékeny halaink számára el kell kezdenünk a teleltetési körülmények kialakítását, továbbá az első fagyok megjelenésekor a tavi szűrőrendszert ajánlatos tisztítva, fagymentes helyen eltárolnunk. Ez a hónap a legalkalmasabb arra (ha van tavunkban „felesleges” szaporulat), hogy az évben született növendékhalakat lehalásszuk és esetleg értékesítsük. Nagyon fontos, hogy a fóliatavak széleit nagyon alacsony hőmérsékletnél ne terheljük, mozgassuk, hiszen a nyári hónapokban oly kitűnően alakítható tófólia ilyenkor könnyen megtörik.
A kerti tó téliesítését akkor célszerű elvégezni, amikor a vízhőmérséklet tartósan 10ºC alá esik.
A munkát a vízfelszínre hullott falevelek és egyéb szennyeződések eltávolításával kezdjük. A vízben maradó szerves anyag melegebb időben bomlásnak indul, és oxigént von el a tó élővilágától, valamint mérgező bomlástermékekkel telíti a vizet. Ez veszélyezteti a halakat, és táplálékot nyújt az algáknak. Ne csak a vízfelszínt, hanem a mélyebb rétegeket is söpörjük végig tóhálóval. Használhatunk erre a célra iszapporszívót is. Fedjük le a tavat fóliával, vagy hálóval, amellyel megakadályozhatjuk, hogy további levelek hulljanak a tóba. A takaróanyagot később, amikor a fák már teljesen lehullatták leveleiket, szedjük fel. 10ºC alatti vízhőmérséklet esetén a halak már a vízfenékre húzódnak, mozgásuk lelassul, így az etetésüket is abba kell hagyni.
Vízinövények teleltetése
A kerti tó növényeinek táplálását is fejezzük be, mert a kijuttatott tápanyagot már nem hasznosítják. A hazai vízparti flórából származó évelők (békatutaj, nyílfű, mocsári boglárka, nád, gyékény- és sásfajok) jól viselik a téli hideget. Az évelők pusztuló részeit folyamatosan távolítsuk el, nehogy a vízbe kerüljenek. A nád és a gyékény termésbugái télen is szép látványt nyújtanak, így azokat hagyjuk meg, de a vízbe lógó leveleket vágjuk le. A vízfelszínen lebegő életmódot folytató növények általában egynyáriként viselkednek. A sulyom, a kagylóvirág, a vízi jácint télen elpusztul, és a békalencsét is megtizedeli a fagy. A rucaöröm vízipáfrány is elpusztul télen, de spórái áttelelnek, és a következő évben új növények fejlődnek belőlük. A kolokán a telet a tó fenekére húzódva tölti.
Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.
Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növényről. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ültetőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5ºC-os, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.
A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.
Haszonkert
A különböző időben érő alma- és körtefák gyümölcsei érettségi fokuk szerint szakaszosan szedhetők. A gyümölcsök raktározására szolgáló tárolót kénlapok elégetésével (1 db kénlap / 10 köbméter légtér) fertőtlenítsük. A gombás fertőzések terjedése miatt ne kerüljön nedves gyümölcs a kamrába, ezért a szüretet csak a harmat felszáradása után kezdjük meg. A gyümölcstároló rekeszeket, ládákat trisós vízzel súroljuk ki, a szennyezett rekeszekben ugyanis könnyen megfertőződik és rothadásnak indul utóérés közben a gyümölcs. A rekeszekbe gyűjtött sérülésmentes termést ne hagyjuk a napon, az almák héja ugyanis gyorsan megperzselődik.
A szőlő az almával és körtével ellentétben nem utóérő, így csak a szépen beérett fürtöket szabad leszedni. A beteg, rothadt szemeket se dobjuk a szeméttelepre, hanem ássuk el. Mielőtt a szedéshez hozzáfognánk, végezzünk próbaszüretet: a szőlő akkor érett, ha többszöri mérés alkalmával sem tapasztaljuk a cukorfok újabb növekedését. A szüret előtt 3-4 héttel be kell fejezni a kéntartalmú növényvédő szerek használatát a bor kénhidrogénes szagának elkerülése érdekében. A szüreti előkészületekhez hozzátartozik a pince kitakarítása, meszelése, a hordók és edények kimosása, kénezése. Idejében szerezzük be a fajélesztőt, amellyel biztosíthatjuk a must jó tulajdonságú élesztőgombák által történő erjesztését. A tárolásra szánt fürtök közül válogassuk ki a sérült héjú, repedezett bogyókat, hogy a raktározás idején a kórokozók a sebzéseken át ne juthassanak be a bogyók belsejébe.
A gyümölcsfák termésének betakarítása után szedjük fel és semmisítsük meg a lehullott gyümölcsöket. A fertőzött, rothadó gyümölcsöt ne tegyük a komposzt-halomra, mert ezzel elősegítenénk a rajta megtelepedett károsítók áttelelését. A diószüret idején a fák ágairól óvatosan verjük le a termést, hogy vele együtt nehogy lehulljanak a jövő évi termőrügyek. A mandulát az első gyümölcsök lepotyogását követően, és a külső burok megrepedése idején kezdhetjük el leverni a fákról. A szőlő szüretelése után szedjük össze a kórokozókkal fertőzött, földre hullott, rothadó fürtrészeket, leveleket, bogyókat.
A gyümölcsfákra korábban felhelyezett hernyófogó öveket (lásd a képen) szedjük le és égessük el, és helyébe tegyünk egy új hernyóenyves övet a kis-és nagy téli araszolólepkék kora tavaszi kártételének megelőzésére. A 15-20 cm széles vízhatlan papírcsík középső sávját kenjük be hernyóenyvvel, amelybe beleragadnak, és elpusztulnak a korona szintje felé igyekvő szárnyatlan nőstények. Az enyvréteget időnként újítsuk fel, és hagyjuk a fákon november végéig, majd égessük el.
A varasodással (lásd a képen) fertőzött fákat érdemes a szüret befejezése után a gomba őszi szaporodásának megakadályozása céljából réztartalmú szerrel lepermetezni.
A késői szüretelésű alma- és körtefáknál a szüret előtt két héttel még permetezhetünk pajzstetű ellen acetamiprid hatóanyagú szerrel.
Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed.
A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.
Az idős fák alá szórjunk foszfát- és kálium tartalmú műtrágyákat, és ássuk be a talajba. A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. a téli időjárással szemben. Amennyiben a kálium a műtrágyában K-szulfát formájában van jelen, csökken a kimosódás valamint a kiégés veszélye.
Gyepesített gyümölcsösökben még egyszer kaszáljuk le a füvet, ezzel megakadályozhatjuk a téli időszakban gyakori kiritkulást és kipállást.
Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.
A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.
A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.
A veteményeskert üres ágyásait terítsük be átrostált komposztfölddel. A téli sarjhagymát és fokhagymát ekkor még elültethetjük. Ha néhány tő petrezselymet a helyén hagyunk és lombbal betakarjuk, télen is lesz friss petrezselymünk. A terméseket lehetőleg még a fagyok előtt szedjük le, vigyük hűvös, fagymentes helyre, pincébe, ahol néhány hétig még károsodás nélkül tárolhatjuk. A cukkinit akár januárig is tarthatjuk hűvös helyen.
A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.