Kertfenntartási feladatok novemberben

A gyepfelületen pl. ónos eső hatására kialakult jégréteget gereblyével törjük fel, illetve távolítsuk el. A jégréteg ugyanis elzárja a levegő útját, amely a fűcsomók szívlevél-rothadását idézheti elő, vagy fokozhatja a hópenész megjelenését.

Vágjuk vissza az elvirágzott évelők virágszárait, távolítsuk el az elsárgult, beteg leveleket. így könnyebben felkészülnek növényeink a télre. A visszavágást 15-25 cm hosszúságúra célszerű végezni. A díszfüvek elszáradt virágzatának visszavágását ősz helyett hagyjuk inkább tavaszra. A pampafű lombját kössük össze, ha igazán biztosra akarunk menni, akkor náddal vagy kukoricacsuhéval takargassuk be.

Augusztustól újra ültethetjük a tavaszi hagymás és gumós növényeket (pl. tulipán, nárcisz, jácint, krókusz, stb.) is. A kertészetekben ilyenkor a legnagyobb a virághagyma választék. Amennyiben az elmúlt években ültetett tavaszi virágzású hagymásaink nem fejlődtek megfelelően, akkor most lehet a talajukba szerves tápanyagot juttatni. A telepítéskor ügyeljünk a megfelelő ültetési mélységre és tőtávolságra (általában a hagyma méretének 2-3-szorosa).

A nem fagytűrő gumókat, hagymákat (kannavirág, kardvirág, dália, gladiólusz, gumós begónia) szedjük fel. A hagymákat, gumókat a rájuk tapadt földtől meg kell tisztítani és lehetőleg papírzacskóban, vagy dobozban (faforgács közt) száraz, hűvös helyen kell őket átteleltetni.

A fagyérzékeny cserjék és évelők tövét (pl.: szellőrózsa, fáklyaliliom) takarjuk be mulccsal. Mulcsként használhatunk fűnyesedéket, szalmát, aprított fakérget, lombot, vagy örökzöld gallyakat is. A rózsák téli fagy elleni védelme különös figyelmet igényel. Az első hidegebb éjszakák után a rózsa levelei megbarnulnak, ekkor kell visszavágni a bokorrózsák töveit 35-40 centiméteresre. Legkésőbb decemberben távolítsuk el a töveken maradt leveleket, ezzel is csökkenthetjük a kórokozók és kártevők túlélését. Ezután készíthetjük el a hideg elleni takarót: keverjünk össze érett komposztot és homokot 50-50%-ban, és ebből a keverékből tegyük a rózsatőre egy annyit, hogy teljesen elfedje. A kupacot beboríthatjuk lehullott levelekkel is, ezzel még egy hőszigetelő réteget képezve. A rózsatakarót célszerű dróthálóval rögzíteni, hiszen szeles időben a dombunk könnyen romba dőlhet. A törzses rózsáknál fagyzugos helyen érdemes a hajlékony törzset a földre hajtani és a koronát befedni földdel. Fából vagy fémből készült kampóval rögzítsük le a földhöz. Idősebb, vastagabb törzs esetén, az ágak közti résekbe tömködjünk szalmát. Tavasszal a fagy elleni takaró eltávolítható, a kupacot terítsük el a növény töve körül, így javítva a talaj szervesanyag-tartalmát, szerkezetét és vízáteresztő képességét.

A lehullott faleveleket folyamatosan gyűjtsük össze. A többi növény számára káros anyagokat termelő dió leveleit elégethetjük, de a maradékot inkább komposztáljuk. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A cserjék, évelők alatt célszerű otthagyni a lehullott leveleket tavaszig, mivel a lombréteg alkalmas humusz pótlására, valamint fagy elleni védőrétegként is funkcionál. A gyepfelületen a lombgyűjtés megkönnyítésére lombszívót alkalmazhatunk. Egy mindentudó lombszívó minimum három funkcióval kell rendelkezzen: szívás, aprítás és fújás. A fújás funkció azért előnyös, mert célszerű a lombot először befújnunk a kertünk egyik sarkába, hogy onnan könnyedén felporszívózhassuk. Az aprító funkcióval csökkenthető a keletkező zöldhulladék térfogata, illetve a darabolás elősegíti a komposztálhatóságot. A levelek komposztálásánál ügyeljünk arra, hogy az örökzöldek lombja, valamint a dió és az akác levelek nem alkalmasak komposzt készítésére, így ezeket elkülönítve gyűjtsük.

A fagyérzékeny dézsás növényeket  tisztítsuk meg, és ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 10 fok alá esik, vigyük őket telelőhelyükre. A teleltetést megelőző időszakban ne metsszük meg, és ne ültessük át a növényeket. Beteg növény ne kerüljön a teleltetőbe, a tetves, fertőzött növényeket le kell kezelni a megfelelő permetszerekkel. Helyben történő teleltetés esetén célszerű csak közvetlenül a fagyveszély előtt bemenekíteni védett helyre a cserepes növényeket. Ha nem helyben teleltetünk, hanem távolabbra kell vigyük a cserepes növényeket, akkor legkésőbb november elejénvigyük át a dézsákat a telelőhelyre.

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet.

Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

A kerti dísztó tulajdonosoknak a vízhőmérséklet csökkenésének függvényében kell halaikat takarmányozni, mivel ilyenkor a halak már lényegesen kevesebb táplálékot fogyasztanak. Arra figyeljünk, hogy halaink kb. fél óra alatt fogyasszák el a kijuttatott táplálékot. Az őszi hónapokra mindenképpen érdemes jó minőségű, a vízben nehezen bomló haltápot vásárolni, mivel ezek nem terhelik meg annyira a víz minőségét. A vízhőmérséklet csökkenésére érzékeny halaink számára el kell kezdenünk a teleltetési körülmények kialakítását, továbbá az első fagyok megjelenésekor a tavi szűrőrendszert ajánlatos tisztítva, fagymentes helyen eltárolnunk. Ez a hónap a legalkalmasabb arra (ha van tavunkban „felesleges” szaporulat), hogy az évben született növendékhalakat lehalásszuk és esetleg értékesítsük. Nagyon fontos, hogy a fóliatavak széleit nagyon alacsony hőmérsékletnél ne terheljük, mozgassuk, hiszen a nyári hónapokban oly kitűnően alakítható tófólia ilyenkor könnyen megtörik.

Egész télen át előzzük meg a kerti tó befagyását, mivel az összefüggő jégréteg elzárja a levegőt a víztől, ezzel károsítva a víz alatt áttelelő növényeket és halakat. A jégréteg a vízben keletkező káros gázok távozását is akadályozza, amely szintén káros a vízi élővilágra. Jégmentesítésre alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, vagy a vízfelszín alatt 10-20 cm mélységben működtetett fúvóka nélküli jegesedés-gátló szivattyút.

Az úszó növényeket vízzel telt dézsában, fagymentes helyen átteleltethetjük.

Hatvan centiméteres vízmélység alatt a fehér tündérrózsa a tóban károsodás nélkül áttelel. A sárguló leveleket, virágszárakat távolítsuk el a növényről. Ha úgy döntünk, hogy kiemeljük, akkor az ültetőedénnyel együtt helyezzük vízzel telt műanyag ládába, vagy vödörbe, és 5ºC-os, világos helyiségben teleltessük. A sárguló részeket vágjuk le, de a zölden maradt leveleket meghagyhatjuk.

A novemberi ápolási munkálatokat a bogyós termésű növényeknél kezdhetjük meg. A lombjukat vesztett ribiszke- és köszméte bokrok ritkító metszésekor csonkot ne hagyjunk vissza, mert azon taplógombák telepedhetnek meg. A folyton termő málnatövek letermett vesszőit vágjuk ki tőből, a másfél méternél hosszabbra nőtt egyéves vesszők hegyét kurtítsuk meg. A birsbokrok ritkítása közben felfedezett erős sarjakat hagyjuk meg a bokor későbbi felújítására.

A lehullott, és esetlegesen fertőzött falevelek talajba forgatásával, vagy réztartalmú szerrel történő permetezésével elpusztíthatjuk a fák és cserjék kórokozóit. A rovarokközül ezzel a módszerrel az almaleveleken lévő almalevél-aknázómoly bábjai, a pajzstetvek, az alma-, szilva-, barackmoly, a keleti gyümölcsmoly, a vértetű, a körte-levélbolha, a gyapjaslepke és a különböző atkafajok áttelelő alakjai gyéríthetők. Ha a mandula- és őszibarackfákat megbetegítő klaszterospóriumos levélfoltosság(lásd a képen) hatására ezen fajok esetében korai levélhullást tapasztaltunk, a kórokozó továbbszaporodásának megelőzése céljából novemberben még érdemes rezes lemosó permetezést végezni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. 

A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

Novemberben érdemes megkezdeni a gyümölcsfák törzsének és vastagabb ágainak kéregkaparással történő tisztogatását. A fatisztogatási munkálatok elvégzésével megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A munkálatok előtt érdemes egy ponyvát teríteni a fa alá, hogy a lehulló fertőzött részeket könnyebben összegyűjthessük. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről. A moníliás gyümölcsmúmiákat, hernyófészkeket, taplógombákat, vértetves vesszőket, gyűrűspille tojáscsomókat szintén távolítsuk el. Az összegyűjtött fertőzött részeket a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

A téli hidegek ellen védjük felkupacolással az újonnan telepített oltványokat, töveket. A szamócaágyás sorközeinek talaját fedjük be komposzttal vagy szalmás istállótrágyával.

A télen is helyén maradó póréhagyma körül töltsük fel a földet. Ültessük el novemberben a fokhagymát és a téli sarjadékhagymát, így már a következő év kora tavaszán lesz friss hagymánk. A veteményeskert kiürült részeit ássuk fel, szórjuk meg szerves- vagy műtrágyával.