Kertfenntartási feladatok márciusban

A nyári hosszan tartó és dús virágpompa érdekében a cserjék közül különös figyelmet kell fordítanunk a rózsák metszésére. A rózsákat évente kétszer kell metszeni, először kora tavasszal, másodszor pedig a virágzás alatt. A kora tavaszi metszés február végére - március elejére essen, ennél később ne metszünk, mivel azzal már sok duzzadt rügyet távolítanánk el.  A fagyvédelem céljából tél elején földdel vagy mulccsal felkupacolt bokrokat bontsuk ki, és földtányér készítésével biztosítsuk, hogy a csapadék a gyökérzethez jusson. A száraz ágakat, és az esetlegesen lisztharmattal fertőzött hajtásrészeket még a metszés előtt távolítsuk el.

A bokorrózsák (floribunda, polianta, tea rózsák) nagy gondossággal történő metszést igényelnek. Először a bokor vesszőinek ritkítását kell elvégezni, a keresztben álló és befelé növő vesszők eltávolításával. Ezt követően végezzük el a metszést: a tőből kihajtó, ún. sima vesszőket 6-8, a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza. A metszésnél egyeljünk arra, hogy a vesszők legfelső rügyei kifelé álljanak, mert a hajtások csak így tudnak akadálytalanul növekedni és virágozni.

A futórózsákat, rózsalugasokat is szabadítsuk meg a száraz, elöregedett karoktól, a megmaradókon pedig hagyjunk 15-20 cm-enként egy rövidre metszett csapot, amiből a virágot viselő hajtás tör majd elő. A termetes, nagy bokrokat képező parkrózsák nem igényelnek metszést, csupán ritkítást. Célszerű a tavaszi metszések során a vadhajtásokat tőből eltávolítani.

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. A nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

A bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

A húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

A gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően február végén – március elején már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A télen is igénybevett gyepfelületek (pl. futballpálya, sportpálya), márciusban igénylik az első trágyázást, amellyel a fűszálak regenerációját segítjük elő (Házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.)

A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.

Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.

Cserje- és évelőfelületek mulcsozását, illetve mulcsréteg utánpótlásátmárciusban célszerű elvégezni, a növények lombozatának kifejlődése előtt. A borító réteg vastagsága 5-7 cm legyen, mivel ez a vastagság már elegendő ahhoz, hogy a növényfelületen a gyomok kifejlődését megakadályozza. A mulcs segíti a talajnedvesség megtartását, tápanyagot juttat ki, gátolja a gyomosodást, elősegíti a jó vízelvezető képességet, szigeteli a talajt télen, nyáron pedig hűti, tápanyagot juttat a talajlakó élőlényeknek, és javítja a talaj szerkezetét. A mulcs anyagát tekintve igen sokféle lehet: fakéreg, kavics, fűnyesedék, stb. Ezek közül leggyakrabban a fakéreg zúzalékot használják, mivel ez eredményezi a leginkább természetszerű megjelenést. Ügyeljünk arra, hogy a tavaszi hagymások (hóvirág, krókusz, tulipán, nárcisz, stb.) kibújásának várható helyét ne borítsa, vagy csak 1-2 cm vastag mulcsréteg borítsa, mivel a takaróréteg nehezíti és késlelteti a hagymás virágok kifejlődését.

Amennyiben azt január-februárban még nem tettük meg, a tavaszi metszések és permetezések előtt mindenképpen célszerű elvégezni a fakéreg tisztításimunkálatokat, amellyel megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről, és a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

A fakorona tél végi ritkító metszésének célja az ágrendszer lazítása, levegősebbé tétele, amellyel megakadályozhatjuk a felkopaszodást, optimalizálhatjuk a fák lombkoronájának méretét és alakját, valamint elősegíthetjük a gyümölcsképződést, és a hatékonyabb növényvédelmet. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, csupán az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. Gondoskodjunk a szemmel láthatóan beteg és száraz ágak eltávolításáról. A kártevők könnyen észlelhető áttelelő képleteit (pl.: monília –> megkeményedett gyümölcsmúmiák, galagonyapille -> hernyófészkek, csonthéjasok kártevői -> mézgakiválás), valamint a károsítóknak búvóhelyül szolgáló korhadt, elhalt kérget távolítsuk el. Lehetőség szerint gondoskodjunk a beteg részek elégetéséről is, mert azok később ismételt fertőzések forrásai lehetnek.

A kora tavaszi tennivalók között az egyik legfontosabb a télvégi lemosó permetezés, amellyel elpusztíthatjuk a különböző rovarkártevők (atkák, pajzstetvek, levéltetvek, molyok) áttelelő alakjait, valamint a gombakártevők szaporító képleteit. A lemosó permetezést a téli fagyok elmúltával, közvetlenül a rügyfakadás előtt ajánlatos elvégezni, mivel a károsítók ekkor kezdik meg élettevékenységüket, és a meglazult rügypikkelyek alá könnyebben behatolnak a növényvédő készítmények. A szersodródás elkerülése végett száraz, szélcsendes időben permetezzünk, ezzel is növelve a permetszer megtapadásának esélyét. A lemosást nagy lémennyiséggel, áztatásszerűenkell elvégezni. Néhány szernél ügyelni kell a rügypattanás utáni növénykárosító hatásra (pl. őszibarack: rügyfakadás után réz-érzékeny). A lemosó permetezést évente ajánlatos megismételni. Mivel a permetszerek mérgezőek, ezért a permetezés során védőfelszerelés használata ajánlott.

A gyümölcstermő növények gyümölcsfaolaj-tartalmú szerrel végzett lemosó permetezését az almafákon és ribiszkén végezzük el. Csonthéjas fáinkon azonban ilyen készítményt ne használjunk, helyette a ként és vazelinolajat tartalmazó lemosószer javasolható.

Ha elmúlt a fagy, elkezdhetjük a szőlő nyitását, és egyúttal elvégezhetjük a szőlő tápanyagutánpótlását is (lásd következő link). Minél előbb kezdjük a szőlőtőkék kibontását, annál hamarabb éri a tőkefejet, a tőkenyakat és a gyökérnyak felső részét a napfény, és ezáltal könnyebben indul meg a nedvkeringés. Ha késünk ezzel a művelettel, szőlőnk lassabban hajt ki, és a májusi fagyok nagyobb pusztítást végezhetnek a gyenge hajtásokon. A szőlő metszését fagymentes napokon szintén megkezdhetjük. A kettévágott szőlő-rügyek színéből tájékozódhatunk az esetleges fagykárról. A fagyott rügyek belseje ugyanis fekete, míg az egészséges rügy színe zöld. A kordonkarokat egészen az élő részig vágjuk vissza, a levágott részeket hordjuk ki, és égessük el, mert a fás részekből gombák, szúbogarak terjedhetnek át a friss hajtásokra. A beteg tőkéken végzett csonkolást követően a betegségek továbbterjedésének megakadályozása érdekében a metszőollót hipós oldattal fertőtlenítsük le. A szőlőben a rügyfakadás megindulása előtt rezes lemosó permetezéssel gyéríthetjük a fás elhalást okozó gombák és peronoszpóra áttelelő képleteit.

Március a haszonkerti veteményezés időszaka. A munkák megkezdése előtt ássuk fel az ágyás talaját, majd rostált komposztföldet terítsünk el az ágyás felületén, és sekélyen gereblyézzük be. A zeller, retek, saláta, póréhagyma, spenót, sóska magja folyamatosan vethető. A veteményes tervezésénél ügyeljünk arra, hogy míg az egyes növény-szomszédságokkedvezőtlenek, addig mások kifejezetten kedvezőek lehetnek. Egymás mellé célszerű elvetni például a saláta és a hónapos retek, a borsó és a zeller, a paradicsom és a petrezselyem, valamint a paradicsom és a póréhagyma magját.