Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom
Cégünk 2020. augusztus 6-7-én zárva tart. Ügyeletet nem tartunk, e-mailekre, telefonokra nem fogunk válaszolni. Augusztus 10-én folytatjuk a munkát.

Kertfenntartási feladatok márciusban

Márciusban folytathatjuk a februárból áthúzódó cserje- és fametszési feladatokat, permetezési munkákat, valamint az intenzív gyepfelületek fenntartását meg kell kezdenünk.

Díszkert

A nyári hosszan tartó és dús virágpompa érdekében a cserjék közül különös figyelmet kell fordítanunk a rózsák metszésére. A rózsákat évente kétszer kell metszeni, először kora tavasszal, másodszor pedig a virágzás alatt. A kora tavaszi metszés február végére - március elejére essen, ennél később ne metszünk, mivel azzal már sok duzzadt rügyet távolítanánk el.  A fagyvédelem céljából tél elején földdel vagy mulccsal felkupacolt bokrokat bontsuk ki, és földtányér készítésével biztosítsuk, hogy a csapadék a gyökérzethez jusson. A száraz ágakat, és az esetlegesen lisztharmattal fertőzött hajtásrészeket még a metszés előtt távolítsuk el.

bokorrózsák (floribunda, polianta, tea rózsák) nagy gondossággal történő metszést igényelnek. Először a bokor vesszőinek ritkítását kell elvégezni, a keresztben álló és befelé növő vesszők eltávolításával. Ezt követően végezzük el a metszést: a tőből kihajtó, ún. sima vesszőket 6-8, a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza. A metszésnél egyeljünk arra, hogy a vesszők legfelső rügyei kifelé álljanak, mert a hajtások csak így tudnak akadálytalanul növekedni és virágozni.

futórózsákat, rózsalugasokat is szabadítsuk meg a száraz, elöregedett karoktól, a megmaradókon pedig hagyjunk 15-20 cm-enként egy rövidre metszett csapot, amiből a virágot viselő hajtás tör majd elő. A termetes, nagy bokrokat képező parkrózsák nem igényelnek metszést, csupán ritkítást. Célszerű a tavaszi metszések során a vadhajtásokat tőből eltávolítani.

 

Sűrű, terebélyesre nőtt évelő dísznövényeinket tőosztással ritkíthatjuk, az osztott tövet pedig a kert más részébe telepíthetjük át. nyár végén, ősszel nyíló évelők tövét márciusban, a tavasszal és nyáron virágzókét pedig ősszel (szept.-okt.) oszthatjuk szét.

bojtos gyökérzettel rendelkező évelőket (őszirózsa, méhbalzsam, kúpvirág, harangvirág, cickafark, stb.) az elnyílt virágszárak levágása után ásóvilla segítségével válasszuk szét annyi részre, hogy minden részen maradjanak hajszálgyökerek. Az ültetési mélység a korábbinak megfelelő legyen.

húsos gyökerű növényeket (szarkaláb, csótárvirág, csillagfürt, árnyékliliom) ássuk ki, és egy éles késsel vágjuk szét a gyökereket úgy, hogy minden részen maradjon egy-egy alapi hajtórügy.

gyöktörzses évelőket (kék nőszirom, gyöngyvirág) is kiássuk, éles késsel leválasztjuk az egészséges egy-két leveles gyöktörzs-darabokat.

 

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően február végén – március elején már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

 

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

 

A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A télen is igénybevett gyepfelületek (pl. futballpálya, sportpálya), márciusban igénylik az első trágyázást, amellyel a fűszálak regenerációját segítjük elő (Házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.)

A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.

Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.

 

Cserje- és évelőfelületek mulcsozását, illetve mulcsréteg utánpótlásátmárciusban célszerű elvégezni, a növények lombozatának kifejlődése előtt. A borító réteg vastagsága 5-7 cm legyen, mivel ez a vastagság már elegendő ahhoz, hogy a növényfelületen a gyomok kifejlődését megakadályozza. A mulcs segíti a talajnedvesség megtartását, tápanyagot juttat ki, gátolja a gyomosodást, elősegíti a jó vízelvezető képességet, szigeteli a talajt télen, nyáron pedig hűti, tápanyagot juttat a talajlakó élőlényeknek, és javítja a talaj szerkezetét. A mulcs anyagát tekintve igen sokféle lehet: fakéreg, kavics, fűnyesedék, stb. Ezek közül leggyakrabban a fakéreg zúzalékot használják, mivel ez eredményezi a leginkább természetszerű megjelenést. Ügyeljünk arra, hogy a tavaszi hagymások (hóvirág, krókusz, tulipán, nárcisz, stb.) kibújásának várható helyét ne borítsa, vagy csak 1-2 cm vastag mulcsréteg borítsa, mivel a takaróréteg nehezíti és késlelteti a hagymás virágok kifejlődését.

 

Haszonkert

Amennyiben azt január-februárban még nem tettük meg, a tavaszi metszések és permetezések előtt mindenképpen célszerű elvégezni a fakéreg tisztításimunkálatokat, amellyel megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről, és a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.

 

A fakorona tél végi ritkító metszésének célja az ágrendszer lazítása, levegősebbé tétele, amellyel megakadályozhatjuk a felkopaszodást, optimalizálhatjuk a fák lombkoronájának méretét és alakját, valamint elősegíthetjük a gyümölcsképződést, és a hatékonyabb növényvédelmet. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, csupán az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. Gondoskodjunk a szemmel láthatóan beteg és száraz ágak eltávolításáról. A kártevők könnyen észlelhető áttelelő képleteit (pl.: monília –> megkeményedett gyümölcsmúmiák, galagonyapille -> hernyófészkek, csonthéjasok kártevői -> mézgakiválás), valamint a károsítóknak búvóhelyül szolgáló korhadt, elhalt kérget távolítsuk el. Lehetőség szerint gondoskodjunk a beteg részek elégetéséről is, mert azok később ismételt fertőzések forrásai lehetnek.

 

A kora tavaszi tennivalók között az egyik legfontosabb a télvégi lemosó permetezés, amellyel elpusztíthatjuk a különböző rovarkártevők (atkák, pajzstetvek, levéltetvek, molyok) áttelelő alakjait, valamint a gombakártevők szaporító képleteit. A lemosó permetezést a téli fagyok elmúltával, közvetlenül a rügyfakadás előtt ajánlatos elvégezni, mivel a károsítók ekkor kezdik meg élettevékenységüket, és a meglazult rügypikkelyek alá könnyebben behatolnak a növényvédő készítmények. A szersodródás elkerülése végett száraz, szélcsendes időben permetezzünk, ezzel is növelve a permetszer megtapadásának esélyét. A lemosást nagy lémennyiséggel, áztatásszerűenkell elvégezni. Néhány szernél ügyelni kell a rügypattanás utáni növénykárosító hatásra (pl. őszibarack: rügyfakadás után réz-érzékeny). A lemosó permetezést évente ajánlatos megismételni. Mivel a permetszerek mérgezőek, ezért a permetezés során védőfelszerelés használata ajánlott.

A gyümölcstermő növények gyümölcsfaolaj-tartalmú szerrel végzett lemosó permetezését az almafákon és ribiszkén végezzük el. Csonthéjas fáinkon azonban ilyen készítményt ne használjunk, helyette a ként és vazelinolajat tartalmazó lemosószer javasolható.

 

Ha elmúlt a fagy, elkezdhetjük a szőlő nyitását, és egyúttal elvégezhetjük a szőlő tápanyagutánpótlását is (lásd következő link). Minél előbb kezdjük a szőlőtőkék kibontását, annál hamarabb éri a tőkefejet, a tőkenyakat és a gyökérnyak felső részét a napfény, és ezáltal könnyebben indul meg a nedvkeringés. Ha késünk ezzel a művelettel, szőlőnk lassabban hajt ki, és a májusi fagyok nagyobb pusztítást végezhetnek a gyenge hajtásokon. A szőlő metszését fagymentes napokon szintén megkezdhetjük. A kettévágott szőlő-rügyek színéből tájékozódhatunk az esetleges fagykárról. A fagyott rügyek belseje ugyanis fekete, míg az egészséges rügy színe zöld. A kordonkarokat egészen az élő részig vágjuk vissza, a levágott részeket hordjuk ki, és égessük el, mert a fás részekből gombák, szúbogarak terjedhetnek át a friss hajtásokra. A beteg tőkéken végzett csonkolást követően a betegségek továbbterjedésének megakadályozása érdekében a metszőollót hipós oldattal fertőtlenítsük le. A szőlőben a rügyfakadás megindulása előtt rezes lemosó permetezéssel gyéríthetjük a fás elhalást okozó gombák és peronoszpóra áttelelő képleteit.

 

Március a haszonkerti veteményezés időszaka. A munkák megkezdése előtt ássuk fel az ágyás talaját, majd rostált komposztföldet terítsünk el az ágyás felületén, és sekélyen gereblyézzük be. A zeller, retek, saláta, póréhagyma, spenót, sóska magja folyamatosan vethető. A veteményes tervezésénél ügyeljünk arra, hogy míg az egyes növény-szomszédságokkedvezőtlenek, addig mások kifejezetten kedvezőek lehetnek. Egymás mellé célszerű elvetni például a saláta és a hónapos retek, a borsó és a zeller, a paradicsom és a petrezselyem, valamint a paradicsom és a póréhagyma magját.

 

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO