Májusban ültethetők ki a gyönyörű nyári virágpompát nyújtó egynyári virágpalánták. A májusi melegebb napokon már a növények öntözésére is fokozottan oda kell figyelnünk. A gyümölcsfákat- és cserjéket ebben az időszakban igen sok kártevő támadja meg, így a permetezésről feltétlenül gondoskodnunk kell.
Díszkert
A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.
Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.
A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.
A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.
Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.
C
A cserjék és fák tápanyagutánpótlása áprilisban esedékes. A növények tövének környékére szórjunk általános műtrágyát vagy komposztot, majd öntözzük meg a felszínt. Ezt követheti – a növényfelület gyomosodásának elkerülése érdekében - egy réteg fakéreg mulcs terítése.
Az előző nyáron és ősszel fejlesztett vesszőkőn tavasszal virágzó cserjék (pl. aranycserje - Forsythia, babarózsa - Prunus triloba, téli jázmin - Jasminum nudiflorum) áprilisban már elvirágoztak, így ekkor már hozzáláthatunk metszésükhöz.
Számos nyáron virágzó hagymás növényt májusban ültethetünk ki. Hidegebb kertrészekben a kiültetést halasszuk késő áprilisra – kora májusra. A liliomokat telepítsük edénybe, így a kertbe bármikor kiültethetjük, ha a virágágyban valamilyen rés kitöltésére van szükség. A kardvirágokból (lásd a képen) egy-egy csoportot kis időeltolódással ültessünk, így kiterjeszthetjük a virágzási időszakot.
Az elvirágzott hagymások ápolása - Kertünkben a kora tavaszi hagymás növények már elvirágoznak, további gondozásukkal a következő évi gazdag virágzást segíthetjük elő. A tulipán, a nárcisz és a jácint virágokból fejlődő terméskezdeményeit vágjuk le, hogy a növényeink minden energiájukat a hagyma növekedésére fordítsák. A leveleket csak a hónap végén, vagy júniusban vágjuk vissza, amikor már élénkzöld színüket elveszítik. Ekkor már minden tápanyag a hagymában raktározódott, és a növények megkezdik nyári pihenésüket. A visszahúzódó hagymás növények közé egynyári virágokat is ültethetünk, de vigyázzunk, hogy a hagymákat ne sértsük meg. A hagymákat hagyhatjuk a talajban, vagy kiszedhetjük a talajból, ez utóbbi esetben hűvös, száraz helyen, forgács között tároljuk őket az őszi kiültetésig.
Májusban lehet a legnagyobb választékban egynyári virágpalántákat és balkonnövényeket vásárolni a kertészeti árudákban, azonban ültetésükkor ne feledkezzünk meg arról, hogy Orbán nap (május 25.) a késő tavaszi fagyok utolsó időpontja, így a palánták kiültetését célszerű május végére időzíteni. Az elnyílt kétnyári növényeinket szedjük ki a talajból, és az ágyás felásását és tápanyagutánpótlását követően telepítsünk a helyükbe egynyári virágpalántákat. A virágágyás felületén megjelenő gyomokat – az erőteljes terjedés megelőzése érdekében – hetente történő kapálással távolítsuk el. Az nagyszámú egynyári virágfajból gyönyörű kompozíciókat állíthatunk össze balkonládákba is.
Készítsünk csiga-csapdát egy földbe mélyesztett cserépből vagy edényből, ráhelyezve egy lapos követ vagy burkolólapot. A csigákat a cserépbe helyezett grapefruit héjjalvagy az abba öntött sörrel csalogathatjuk a csapdába. Naponta gyűjtsük őket össze, és semmisítsük meg. Amennyiben nincs időnk csapdát készíteni, készen is vásárolhatunk műanyag csigacsapdákat.
A díszkertekben évente megjelenő pajzstetvek, levéltetvek, atkák és tripszek ellen nehéz hatékonyan védekezni. A legveszélyesebbek az évente egy vagy több generációt kialakító, vagy több évig is fejlődő, a növényeken fehér bevonatot képező, különböző fajú pajzstetvek. Orgonán az eperpajzstetű, kecskerágón a kecskerágó-pajzstetű, páfrány illetve kaktuszféléken a kósza pajzstetvek károsítanak. Főleg a szabadba való kiültetést követően szaporodik fel a futómuskátlin a citrom- és narancs kártevőjeként ismert viaszos citrompajzstetű (a 3-6 milliméteres kártevő testét viaszporból álló váladék borítja). A tojásból kelő pajzstetű lárvák szívogatása során a levelek száradnak, lehullnak, a hajtások felkopaszodnak. A levelek színén és fonákán, valamint a levélhónaljakban fehér, vattaszerű telepek láthatók. Az ellenük való védekezésnél az acetamiprid hatóanyagú szerek használhatók.
A levéltetvek 3 milliméter nagyságot elérő, pajzs nélküli, elevenszüléssel szaporodó, tojás alakban telelő, lassú mozgású kártevők. A kerti rózsát tavasszal támadja meg a zöldes-barnás színű rózsalevéltetű. A hajtások hegyén, bimbóin lévő tetvek szívogatása torz növekedést eredményez, a virágok nem nyílnak ki. Ellenük pimetrozin hatóanyagú szer alkalmazható.
A szívogatással szaporodó kártevők közé tartoznak a tojásokkal szaporodó, négy pár lábú takácsatkák, amelyek hajtástorzulást okoznak. Védekezésül abamectin hatóanyagú szer permetezése javasolt.
Szívogatásukkal a virágok díszítőértékét csökkentik a nyúlánk, karcsú testű, két pár pillás szárnyú, egy milliméter nagyságú, a zöldtől a sötétig változó színű tripszek. A tojásokból kelő lárvák világos színűek és szárnyatlanok. A nőstények tojócsövük segítségével a növény szövetébe süllyesztik petéiket, ezért a tiametoxam hatóanyagú szerrel még a tojásrakás előtt kell ellenük permetezni. Főleg dálián, szegfűn, gerberán okoz súlyos deformálódást a több, mint másfél évtizeddel ezelőtt hazánkban is megjelent veszélyes faj, a nyugati virágtripsz. A károsított virágok sziromlevelei hervadnak, csökevényesek maradnak.
A májusi cserebogarak rajzása idején a kora reggel még dermedt állapotban lévő kártevők a fák lombkoronájának 40-50 °C-os forró vizes permetezésével könnyen összegyűjthetők, és megsemmisíthetők, miután a fákról lepotyogtak. A magas hőmérsékletű víz a lombozatot csak átmenetileg lankasztja meg, a sejtek hamarosan visszanyerik rugalmasságukat.
A virágoskertet biológiai módszerekkel is művelhetjük. A zsálya, a kakukkfű és a levendula szegélyként ültetve sok kártevőt távol tart. Az ágyás területén elszórtan telepített bársonyvirág (büdöske) a mellette lévő virágok gyökerét védi a fonálférgektől. A macskagyökér fokozza a növények virágzókészségét. Egyes rózsafajtákat már kora tavasszal, a virágzás előtt károsítják a levéltetvek. A tövek alá ültetett zsázsa elriasztja a tetveket. A levéltetvek elleni védelemben hasznos segítőtársak a katicabogarak és a fátyolkák is.
Haszonkert
Május második felében már ki lehet ültetni az érzékeny zöldségfélék palántáit. A paradicsomot és a paprikát 50-60 cm sortávolságra és 20-40 cm tőtávolságra ültessük, az uborkánál 60-80 cm legyen a sortávolság és 10-20 cm a tőtávolság. A zeller kiültetése május végén aktuális, az egyes tövek között hagyjunk legalább 40 cm távolságot. A bokorbabot és karós babot is ebben a hónapban kell elvetni.
A káposzta palántákat nagymértékben károsító káposztapoloska kifejletten 7-10 mm hosszú, vörös- vagy sárgásvörös színű testét fémfényű, fekete rajzolat díszíti. A poloskák szúró-szívó szipókájukkal a növény sejtnedveit szívogatják, melynek hatására a leveleken sárga pontok keletkeznek, és idővel a külső levelek elhalnak. Tavasszal a még zsenge káposztapalántákon a kártétel következtében lankadás figyelhető meg, így ekkor célszerű a rovarölő szeres kezelés elvégzése.
A sárgarépa kártevői közül a házilégyre emlékeztető sárgarépalégy ellen szintén tavasszal érdemes védekezni rovarölő szeres kezeléssel. A permetezés elmaradása esetén nyár végére-ősz elejére a kártevő a répatestbe fekete járatokat vág.
A pünkösd hétfőjén kezdődő fagyosszentek idején a hirtelen bekövetkező lehűlés miatt helyenként jelentősen károsodhatnak a gyümölcskezdemények. Fagyveszély jelzés esetén a vízvezetékkel ellátott kertekben a fagykár enyhítése céljából locsoljuk meg bőséges vízzel a fák koronáját. Ha mínusz fokra csökken a levegő hőmérséklete, a fákra fagyó víz nagy mennyiségű hőt szabadít fel, és ez megakadályozza a közvetlen környezet továbbhűlését, a vékony jégréteg pedig éjszaka megvédi a rügyeket az elfagyástól.
Gyümölcsfáinkat védjük a tavasszal fellépő károsító rovarok, gombák ellen. A kajszibarackot, cseresznyét, meggyet áprilisban megtámadhatják a különböző gombabetegségek (monília, levéllyukacsosodás, levélfoltosság), valamint rovarkártevők (barackmoly, sodrómoly), ezért a ditianon hatóanyagú gombaölő szer mellé keverjünk rovarölőt is a permetlébe. A szőlőt a hónap vége felé a pikkelylevelek alól előjövő levél- és gubacsatkák ellen permetezzünk fenazaquin hatóanyagú permetszerrel. Az almatermésű fák virágzása után az almamoly, valamint az aknázó- és sodrómolyok ellen is permetezzük a fákat lufenuron hatóanyagú szerrel. Az almatermésűeken nagy kárral fenyegető tűzelhalás kórokozója ellen a piros bimbós állapotig a rézkészítmények használhatók, a sziromhullás után viszont már csak a kasugamicin hatóanyagú szert lehet alkalmazni. A csonthéjas termésű fákon károsító gyümölcsmolyok, levéltetvek ellen jó védelmet adnak a dimetoát hatóanyagú készítmények. A gyümölcs-cserjék közül málnatöveket a didimellás vesszőfoltosság kórokozója ellen a fakadás után permetezzük le réztartalmú anyaggal. Acetamiprid hatóanyagú serrel áprilisban megelőzhető körtésekben a körtelevélbolha, cseresznyésekben és meggyesekben a cseresznyelégy, szamócásban a bimbólikasztó bogár, ribiszkében az üvegszárnyú ribiszkelepke és a levélpirosító ribiszke-levéltetű kártétele. A szamóca és málna szürkerothadása, a málna vesszőbetegsége, valamint a ribiszke és a köszméte lisztharmatos betegsége ellen a fővirágzásban és a virágzás végén tanácsos azoxistorbin hatóanyagú növényvédőszerrel permetezni.
A héjas termésűek közül a diót támadja meg a legtöbb kórokozó és kártevő. A kórokozók közül tavasztól fertőz a baktériumos levél- és gyümölcsfoltosság, amely esős időben a dió bármely részét megtámadhatja. A beteg levélen és a termésen először apró, szögletes, később összefolyó, feketésbarna foltok jelennek meg, majd a terméshéjról a feketedés a bélre is átterjedhet. A baktériumos betegség ellen csapadékos nyarakon többszöri rezes permetezéssel védekezhetünk. A diófákon májustól már jól láthatóvá válnak a gnomóniás betegség tünetei: a levélen kezdetben kicsi, majd 2-3 cm-re megnagyobbodó, kifehéredő közepű, kerek foltok jelzik a megbetegedést, az erősen fertőzött levél lehull. A gnomónia a magbélben nem okoz kárt. Egészen a lombhullásig lehet ellene védekezni réztartalmú permetszerekkel.
A szőlőben és a különböző gyümölcsfajtákon (pl.: mogyoró, dió, fekete- és piros ribiszke, köszméte, szeder, körte) kifejlett alakban áttelelő gubacsatkák a rügypikkelyek alól április végén a kibomlott levelekre vándorolnak és megkezdik károsításukat a növények sejtnedveinek kiszívásával. Tömeges felszaporodásuk esetén ezek a hengeres testű, négylábú, szabad szemmel nem látható atkák igen nagy károkat képesek okozni. Ha a tüneteket felismerjük, már tavasszal elkezdhetjük a gubacsatkák elleni védekezést: április végén még a tojások lerakása előtt, majd két hét múlva a lárvák megjelenésekor tanácsos flufenzin vagy fenazaquin hatóanyagú szerekkel permetezni.
A májusi cserebogarak rajzása idején a kora reggel még dermedt állapotban lévő kártevők a fák lombkoronájának 40-50 °C-os forró vizes permetezésével könnyen összegyűjthetők, és megsemmisíthetők, miután a fákról lepotyogtak. A magas hőmérsékletű víz a lombozatot csak átmenetileg lankasztja meg, a sejtek hamarosan visszanyerik rugalmasságukat.
Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei.
Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenéstokozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed.
A körtekövecsesedés-vírusmegbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.
Amennyiben az őszi, tavaszi, termőtalajon keresztül történő trágyázást kihagytuk, a szőlő virágzásától (május vége - június) a zsendülésig lehetőségünk van lombtrágyázásra is. A lombtrágyázás előnye, hogy a folyadék a növényvédelmi permetszerekkel együtt kijuttatható, könnyen felszívódik, és aszályos időben is hatásos. A vastartalmú lombkészítményekkel gyorsan leküzdhető a levelek sárgulását előidéző vashiány, valamint a talajhoz erősen kötődő – és ezáltal a növény számára nehezen felvehető – réz is jobban hasznosul lombtrágya formájában. Egyes szakirodalmak szerint a lombtrágyázással kijuttatott tápanyagok hasznosulásának mértéke akár 95% is lehet. A lombtrágyázást fenntartó trágyázásként is elvégezhetjük, de egyes tünetek (pl. levélsárgulás) eseti kezelésére is alkalmazhatjuk. Lombtrágyaként a Fitohorm, Kelcare, Damisol nevű készítmények javasolhatók.