Kertfenntartási feladatok júliusban

Júliusban már egy-másfél hetente szükséges a füvet lenyírni. A fű erős növekedése esetén állítsuk egyre alacsonyabb szintre a vágásmagasságot, de ügyeljünk arra, hogy a magasság házikerti gyepfelület esetében a 3-4 cm-nél ne legyen alacsonyabb, mivel ez a magasság még megfelelő gyep-mikroklímát képes fenntartani. Az egymás utáni nyírások alkalmával mindig az előzőre ellentétesen vagy merőlegesen végzett nyírás a legmegfelelőbb. A nyírást mindig kövesse egy kis öntözés, valamint a hengerezés is előnyös, hogy a meghúzódott fűtövek visszanyomódjanak a talajba.

Az egynyári növények minden nap igényelnek öntözést. Fajtól függően hetente-kéthetente gondoskodjunk a növények tápoldatozásáról is. Az elnyílt virágokat folyamatosan távolítsuk el, hogy a növény új virágok növesztésére és ne a termésérlelésre fordítsa energiáit. A virágágyásból a hetente távolítsuk el az esetlegesen megjelenő gyomnövényeket, mivel nagyszámú jelenlétük esetén igen sok tápanyagot és vizet vonnak el az egynyári növényeinktől.

A „vízkedvelő” kertbarátok számára a nyári hónapokban nyújt a legtöbb örömöt a kerti dísztó. Május végén, június elején a tóban élő nagytestű díszhalak már befejezik ívásukat, sőt megjelennek az első kikelő ivadékok is. A kikelő kishalak számára biztosítanunk kell a megfelelő rejtekhelyeket (tavi növények, mészmentes szikladarabok), mivel nagytestű társaik könnyen eleségnek vélhetik őket kiskorukban. Ennek megfelelően méretes díszhalaink etetésére is oda kell figyelnünk. Nagyon fontos, hogy a haltápokat csak kellő mennyiségben juttassuk ki, mivel a halak által otthagyott eleség könnyen bomlásnak indul és ez „víz-virágzáshoz” vezethet. A hőmérséklet emelkedése miatt egyre jobban oda kell figyelnünk vizünk algásodására, mivel ez könnyen elcsúfíthatja dísztavunkat, továbbá felborítja a tó biológiai egyensúlyát. Ma már kiváló algásodás elleni szereket lehet vásárolni, melyek a halakra és a vízi élővilágra teljesen ártalmatlanok, de a vízben élő algákat kellő szűrés és vízforgatás mellett biztosan elpusztítják. A tavak karbantartására alkalmazott vegyszereken található használati utasítást mindig be kell tartani! Az algásodás ellen biológiai módszerrel a tóba telepített vízibolhákkal is védekezhetünk.

A kertekben található legtöbb sövény általában nyár közepén-végén is igényel nyírást. Ha ilyenkor szépen kialakítjuk sövényünk formáját, a fennmaradó hónapokban még sokáig élvezhetjük szépségét. A lombhullató cserjéket, illetve a tujákat, hamisciprusokat és borókákat a legegyszerűbb sövénynyíró ollóval, vagy géppel nyírni, de a nagy levelekkel rendelkező lomblevelű örökzöldeket (pl. babérmeggy – Prunus laurocerasus) lehetőleg óvatosan, metszőollóval nyessük, hogy ne maradjanak hátra csúnya, betépett szélű levelek. Egyenletesebben tudjuk a nyírást végezni, ha a metszés idejére a kívánt magasságban és szélességben zsinórt feszítünk ki a sövény mellé. Magasabb növésű sövényünk oldalát enyhén kúposan nyírjuk, hogy az alsó rész is kielégítő mennyiségű napfényhez jusson.

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjáráshatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, így kertünk dísznövényeit jelentősen károsíthatják. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezésesetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.

A kajszi- és őszibarackfákon ollóval távolítsuk el a felesleges gyümölcsöket, mivel túlzott megterhelésnél nem lesz elegendő tápanyag a termés kineveléséhez, és a fának nem lesz elegendő ereje a következő évi termőrügyek fejlesztéséhez. A terméssel megterhelt kajszibarackfák lehajló ágait az ágtörés megakadályozása érdekében villás karóval támasszuk alá. Az alma- és körtefák termését is célszerű megritkítani: az egy csomóban növekvő apró gyümölcsökből csak a 2-3 legfejlettebbet hagyjuk tovább nőni.

A kaliforniai pajzstetű fő gazdanövényeinek számító almán, körtén, birsen, cseresznyén permetezzünk a kártevő júniusban rajzó árvái ellen lambda cihalotrin hatóanyagú szerrel. Ugyanezt a szert fel lehet használni almásokban gyümölcsmolyok, aknázó- és sodrómolyok, valamint levéltetvek irtására is. Az almafák esetében az almamoly elleni mechanikai védekezés során vegyszert takaríthatunk meg, ha a fák törzsére rögzített, hullámpapírból készült hernyófogó övek hetenkénti cseréjével és elégetésével pusztítjuk az itt bábozódó hernyókat. A középkésőn és későn érő, a cseresznyelégy által leginkább veszélyeztetett cseresznye- és meggyfákat szintén kezeljük le ezzel a szerrel. A bogyóstermésű növényeken acetamiprid hatóanyagú szerrel védjük meg a termést a málna levéltetveinek és a ribiszke hajtásainak belsejében károsító üvegszárnyú ribiszkelepke hernyóinak kártételétől. A szőlő esetében az esős, meleg időjárás a peronoszpóra, míg a szárazabb periódus a lisztharmat terjedésének kedvez. A szőlő permetezésekor a permetlébe a peronoszpóra és lisztharmat ellen azoxistrobin, a szőlőmolyok ellen pedig acetamiprid hatóanyagú szereket keverjünk.

A növényvédelemben kiválóan alkalmazhatók az olyan fizikai védekezési módszerek, mint az araszolólepkék nőstényei megfogására alkalmazott hernyóenyves övek alkalmazása, amelyet a következőképpen készíthetünk el: egy 8-12 cm széles, nehezen elázó pergamenszerű papír, vagy polietilén fóliacsíkkal körbevesszük a fa törzsét, műanyag spárgával rögzítjük, majd a papírcsík alsó- é felső részét szabadon hagyva bekenjük hidegben sem dermedő hernyóenyvvel. Az ősszel többször átnézett öveket időnként cserélhetjük, átkenhetjük. Az övtől lefelé eső törzsrészre rakott tojásokat még drótkefével is célszerű ledörzsölni. Az erősen szőrözött testű hernyók (pl.: amerikai fehér szövőlepke, gyapjaslepke) megfogására az ún. Zágoni-öveket alkalmazzuk: zsúpszalmából, len- vagy kenderszárból, illetve egyéb szálas anyagból készítjük el a hernyófogó övet, és azt erősen a fa törzsére rögzítjük. A bábozódni készülő hernyók előszeretettel bújnak a gubószövésre megfelelő helyet biztosító szálak közé. A gyapjaslepke hernyóinak megfogására júniustól augusztusig kihelyezett öveket október végén célszerű leszedni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak. A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed.

A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.

A zöldségfélék egy része – retek, saláta, zöldborsó – már letermett. A helyükre másodveteményként még vethetünk téli retket, őszi brokkolit, mangoldot, vagy póréhagymát. Karózzuk ki a paradicsomot, és az oldalhajtásait csípjük ki. Meleg időjárás esetén ügyeljünk arra, hogy a veteményes sorközeit mulcsozzuk (pl. gyepnyesedékkel), ezzel mérsékelhetjük a talaj kiszáradását. A konyhakerti célszerű közvetlenül felhasználás előtt leszedni. A fűszernövények szárítva, üvegben tárolva hosszú ideig megőrzik aromájukat, de nejlonzacskóban a mélyhűtőbe téve is tárolhatók. A gyógynövények hatóanyagtartalmára a holdfázisok hatást gyakorolnak, így például teliholdkor a növény gyökerében van a legnagyobb gyógyerő, első negyedben pedig a virágban.

A burgonya legfontosabb betegsége, a burgonyavész megjelenése június végén, július elején, lombzáródás idején válik általánossá. Ha júliusban csapadékosabbra fordul az idő, és a sáros talaj miatt a permetezést nem lehet elvégezni, robbanásszerűen terjed a kórokozó. A megkésett védekezés a tövek több mint felének megbetegedését eredményezheti. A gomba a lombozaton a levélkék csúcsától vagy szélétől kiinduló barna foltok formájában károsít, melyek tartós esők után feketés-barnára színeződnek és rothadnak. Később a gumóba lehúzódó betegség száraz korhadást okoz. A héjon a gumó húsába 1 cm mélyen lehatoló, ólomszürke, kissé besüppedő foltok keletkeznek. A gomba fejlődéséhez mérsékelten hűvös (12-20°C), csapadékos időjárás szükséges. A spórák szárazság idején elvesztik csírázóképességüket, így aszályos nyarakon jelentéktelen betegséggé válik a burgonyavész. Permetezni akkor szükséges, ha a sorok záródása után legalább két napon keresztül nem süllyed 10°C alá a hőmérséklet, emellett párás-esős az idő. A védekezésnél fontos a megelőzés, mert a növényi szövetekbe behatoló gombát már nem lehet elpusztítani. Megfelelő megelőző védelmet ad a virágzás előtti réztartalmú permetezés. A levéltünetek megjelenése után, a burgonya fogékony szakaszában (főleg virágzás után) viszont a rézzel kombinált benalaxil és cimoxanil hatóanyagú, felszívódó készítmények hatásosak.

A burgonya egyéb, jelentős károkat okozó kártevője a burgonyabogár, amelynek júniusban az első nemzedéke károsít. A bogár 9-12 mm hosszú, erősen domború, alapszíne aranysárga, szárnyain 10 hosszanti fekete sáv látható. A talajban telelő bogarak május első napjaiban jönnek elő, és keresik fel a kelő burgonyanövényeket. A levelek fonákjára lerakott tojásokból egy hét alatt kikelő lárvák a bogarakkal együtt megkezdik a levelek rágását. A bogarak és lárvák elleni védekezésnek többféle módja lehetséges. A tábla szélére 2-3 sorba vetett korai burgonya csalogató hatást gyakorol, így néhány napig képesek feltartóztatni a vándorló bogarak jelentős részét. A kártétel mérséklésében a sorközök gabonaszalmával történő takarása nagyon előnyös lehet, mivel megnehezíti a talajon a bogár mozgását, emellett kedvező mikroklímát biztosít a burgonyabogár lárvákat szívesen fogyasztó futóbogaraknak. A sorközökbe vetett bab és fokhagyma riasztó hatása szintén segítséget nyújthat. A korai betelepedés mértékét mérsékelni lehet műanyag fóliával bélelt, 45 fokos dőlésszögű bogárfogó árokkialakításával, ahonnan a beleesett bogarak 90%-a képtelen kijutni. A kártevő távoltartására igen hatékony, azonban költséges a terület fátyolfóliás takarása. Hasznos parazitoidokat is bevethetünk a védekezésbe: a Bacillus thuringiensis baktériumtartalmú környezetbarát készítmény a bogarakat megbetegítve gyéríti azokat. Megtakaríthatjuk a rendszeres kezelés költségeit, ha rovarölőszerrel csávázott vetőgumót ültetünk el.

Az alternáriás betegség gombája főleg a paradicsom alakú paprikán jelenik meg. Kórtünete, hogy a levélnyeleken és a leveleken világosszürke, élesen körvonalazott, elhalt foltok jelennek meg. A termés csúcsán idővel barnásfekete, bársonyos penészgyep alakul ki. A fertőzött paprikák esős időben lehullnak, szárazságban összeaszalódnak. A gomba terjedése a virágzás után elvégzett réztartalmú permetezéssel megelőzhető.

A kétfoltos takácsatka és a szélesatka szintén a sejtnedvek kiszívásával gyengíti a növényt, és ezáltal a levelek sárgulását, száradását okozza. A megtámadott leveleken finom szövedék látható, a paprikacsövek torzulnak. A nyár folyamán még a tünetek megjelenése előtt atkaölő szerekkel célszerű lekezelni a töveket. 
Közös betegségeik miatt nem javasolt olyan helyre paprikát ültetni, ahol három éven belül burgonyát vagy paradicsomot termesztettek.

Az egyik legelterjedtebb kór, a paradicsomvész a növény valamennyi föld feletti részét megfertőzi. A talajból támadó gomba fertőzésének hatására a leveleken a csúcstól és a levélszéltől kiindulva szürkés, majd gyorsan barnuló foltok keletkeznek. Száraz időjárás esetén a levelek megbarnulva leszáradnak, eső esetén viszont feketén elrothadnak. Párás időben a levelek fonákján a beteg és az egészséges rész határán fehér penészvirág található.  A szárakon a barnás színű foltok besüppednek. Korai fertőzés esetén a virágzat elpusztul, nem kötődik meg. A termésen pedig kezdetben kemény, később meglágyuló, barna, rothadó foltok formájában jelenik meg a kór. A júliusi esők után megelőzésképpen permetezzünk rezes vagy mankoceb hatóanyagú szerrel.

Gyakori betegség az alternáriás foltosság, amely a bogyókat és leveleket egyaránt megfertőzi. A járvány a beteg gumókból és a talajban lévő növénymaradványokból indul ki. Általában július közepétől jelennek mega leveleken az erek által határolt, másfél centimétert is elérő méretű, fénytelen, sötétbarna, koncentrikus köröket alkotó foltok. Súlyos esetben a foltok összefolynak, a levelek leszáradnak, de nem hullnak le. A zöld bogyókon apró, besüppedő, rothadó foltok képződnek. A paradicsomvésszel ellentétben ez a gomba száraz, meleg nyarakon idéz elő teljes lombveszteséggel járó károsodást. Az ellene való védekezésnél szintén a réztartalmú szerek hatásosak.

A varasodást okozó baktériumfaj szintén a beteg növényrészekben és a talajban telel át. A szél és az eső révén hamar terjed a betegség, amelynek kórtünete a nagy, zöld, érőfélben lévő bogyók varasodása. Az apró, zöld vagy barnás hólyagocskákon a héjszövet felreped, körülöttük a bogyó zöld marad. A leveleken illetve a szárrészeken kicsi, sötétzöld vagy szürke színű foltok jelennek meg. A baktérium 2-3 évig életképes marad a talajban, ezért a vetésforgót tartsuk be. A fertőzött termés elégetésével és rezes permetezéssel mérsékelhető a kártétel.

A hangyabolyok kialakulását elősegíti, ha a nyári aszályos időjáráshatására a talaj felső 20-30 cm-es rétege jelentősen és tartósan kiszárad. Az ilyen száraz periódusok kedvezően az új bolyok képződésére. A hangyák a növények között nem válogatnak, minden zöld részt megrágnak, így kertünk dísznövényeit jelentősen károsíthatják. Az ellenük való védekezésben a kártétel megelőzése a legkörnyezetkímélőbb módszer, amelyet elősegíthetünk csapdák kihelyezésével. A bolyok közelében a vonulási irányba egy-két hangyacsapdát célszerű kihelyezni. A bennük lévő csalogató anyag odavonzza a dolgozó hangyákat, majd az általuk a bolyba beszállított méreg hatására a királynő elpusztul. Így a boly életképtelenné válik, összeomlik. Kémiai védekezésesetén a melation hatóanyagú szerből készített permetlével ne csak a fertőzött növényeket, hanem a hangyák vonulási irányát is kezeljük le. A Piretrin nevű hangya elleni por szintén hatásos lehet, ha a vonulási útvonalba kiszórjuk.

A spanyol csupasz csiga károsítása különösen a mély fekvésű, vizekhez közeli területeken észlelhető egészen a fagyok beálltáig. A csigák rejtőzködő életmódot folytatnak, csak éjszaka merészkednek elő búvóhelyeikről. A növényeket egy éjszaka alatt tarra rághatják, nyálkahártyájukkal, ürülékükkel beszennyezhetik. Az 1985-ben Magyarországra is behurcolt csigafaj kifejletten 7-14 centiméter hosszú, színe legtöbbször narancssárga, de van szürkészöld és barna változata is. Reszelőszerű fogaikkal rágják a dísznövények leveleit, csak az ereket hagyják meg. Megelőzésképpen az esti locsolás kerülendő. Horganyzott lemezből készíthetünk csigakerítést a védendő terület köré. A csigák útjába rakott csalogató anyagokkal (burgonya- és uborkadarabok) és sörcsapdával (a talajba süllyesztett tejfölös pohár, amit sörrel félig feltöltünk) összegyűjthetjük az állatokat. Ha az összegyűjtött állatokat sóval megszórjuk, szinte azonnal elpusztulnak.