Januárban viszonylag kevés tennivaló akad a díszkertekben és a haszonkertekben, azonban mégis meghatározó ez az időszak, mivel az egészséges örökzöld növényekkel tarkított kertnek illetve a nyáron bő termést hozó gyümölcsfáknak az alapjait részben ekkor tehetjük le.
Díszkert
A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól.
.jpg)
.jpg)
Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet. Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.
A gyepfelületen pl. ónos eső hatására kialakult jégréteget gereblyével törjük fel, illetve távolítsuk el. A jégréteg ugyanis elzárja a levegő útját, amely a fűcsomók szívlevél-rothadását idézheti elő, vagy fokozhatja a hópenész megjelenését.
.jpg)
Előzzük meg a kerti tó befagyását, mivel az összefüggő jégréteg elzárja a levegőt a víztől, ezzel károsítva a víz alatt áttelelő növényeket és halakat. A jégréteg a vízben keletkező káros gázok távozását is akadályozza, amely szintén káros a vízi élővilágra. Jégmentesítésre alkalmazhatunk kifejezetten erre a célra gyártott úszó készüléket, vagy a vízfelszín alatt 10-20 cm mélységben működtetett fúvóka nélküli jegesedés-gátló szivattyút.
.jpg)
A pincében tárolt hagymás és gumós szaporítóanyagot időnként vizsgáljuk át, és ha penészesedést tapasztalunk, a helyiséget kénezzük le. A virágos növények (dália, gladiólusz, begónia) gumói a közepesen száraz, szellős, fagymentes helyen telelnek jól. Túl száraz körülmények között fonnyadnak, túl sok nedvesség esetén rothadásnak indulhatnak. Szükség szerint szellőztessük és öntözzük be hetente egyszer a tároló-homokot.
Haszonkert
A haszonkertben a legtöbb teendő januárban a gyümölcsfák körül adódik. A fatisztogatási munkálatok elvégzésével megtizedelhetjük a gyümölcstermő fák és cserjék tavasszal-nyáron pusztító károsítóit. A munkálatok előtt érdemes egy ponyvát teríteni a fa alá, hogy a lehulló fertőzött részeket könnyebben összegyűjthessük. A gyümölcsfák és cserjék törzséről és vastagabb ágairól drótkefével távolítsuk el az elhalt kéregrészeket, ezáltal megszüntethetők a kéreg alatt áttelelő kártevők és különféle gombás megbetegedések gócpontjai. A korábban jelentős károkat okozó gyapjaslepke sárga szőrzettel fedett, taplóra emlékeztető tojáscsomóit éles késsel vágjuk le a kéregről, és a továbbterjedés megelőzése érdekében égessük el.
A zöldségeskert ágyásaiból télen is kerülhet az asztalra néhány saját termesztésű zöld finomság. Ide tartozik például a rukola, a zeller és a petrezselyem. Ha eddig nem tettük meg, a havas-fagyos idő beköszöntével mindenképpen takarjuk be a zöldség-ágyásokat a kertben összegyűjtött lombbal, ezáltal elkerülhető a tövek elfagyása.
A nyúlrágás ellen érdemes bekötözni a fiatal fák törzsét. Kötöző anyagnak legalkalmasabb a többrétegű újságpapír, vagy a törzs szellőzését biztosító, átlyuggatott fólia. Ne használjunk erre a célra az egerek számára búvóhelyet biztosító kukoricaszárat vagy szalmát.
Különösen az érzékeny kajszibarackfák törzsét érdemes télire bemeszelni. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, a törzs nappal nem melegszik fel, így mérséklet a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, így kevesebb fagyseb képződik.
