Cookie / Süti tájékoztató
Oldalunkon sütiket (cookie-kat) használunk a kiemelkedő felhasználói élmény biztosítása érdekében.
Adatvédelmyi tájékoztató
Elfogadom
Cégünk 2020. augusztus 6-7-én zárva tart. Ügyeletet nem tartunk, e-mailekre, telefonokra nem fogunk válaszolni. Augusztus 10-én folytatjuk a munkát.

Kertfenntartási feladatok februárban

Februárban elsősorban metszési teendőink adódnak a dísz- és haszonkertekben.

Díszkert

A díszkertekben a túlburjánzott, sok évig elhanyagolt cserjék esetében ifjító metszésre van szükség. Az ifjítás során arra törekedjünk, hogy a fiatal, egy-két éves vesszők legyenek túlsúlyban a növényen. A cserje belsejében elhelyezkedő, idősebb, rossz irányban növő, fényhiány miatt felkopaszodott ágakat tőből távolítsuk el. A kora tavaszi ifjító metszés után a cserjén erőteljes hajtásnövekedés indul meg, így fél-egy év múlva sűrűbb ágrendszerű növényben gyönyörködhetünk.

 

Virágzó cserjéink kora-tavaszi metszésének célja a növény erősebb hajtásnövekedésre, dúsabb virágzásra történő serkentése. Ügyeljünk arra, hogy februárban kizárólag a nyáron és ősszel virágzó cserjéinket (pl.: nyáriorgona, mályvacserje, pimpó) metsszük meg, mivel ezeknél a fajoknál a virágzásig elegendő idő áll rendelkezésre új hajtások és azokon nagyszámú virágrügyek kifejlődésére. A tél végén, tavasszal virágzó cserjék (pl.: téli jázmin, aranycserje, japánbirs) metszését az elvirágzást követő időszakra időzítsük. A tavaszi metszéssel ugyanis számos virágrügyet távolítanánk el, és ez szegényesebb virágzáshoz vezetne.

 

Hozzákezdhetünk a lombhullató sövények metszéséhez is, de számolnunk kell azzal, hogy hideg időben a vesszők sokkal törékenyebbek. A nyírott sövénynek ültetett növények (pl.: fagyal, gyertyán, mezei juhar) jól tűrik az erőteljes visszavágást.

A legtöbb díszfa rendszeres metszést ugyan nem igényel, de a felkopaszodott, egymást keresztező ágrészeket, a virág- és termés maradványokat távolítsuk el. Most van az ideje a túl magasra, és terebélyesre nőtt fák ifjító metszésének is. A vastagabb ágak eltávolításakor – a hegszövet képződés elősegítése érdekében – a nagyméretű, nyílt metszlapokat speciális sebkezelő anyaggal (Fabalzsam, Fagél, Fadoktor) kezeljük.

 

Ellenőrizzük a frissen telepített fák kötözését, hogy a kötöző-zsinór nehogy a kéregbe metsszen. A „kinőtt”, illetve károsodott kötelékeket érdemes kicserélni.

A díszkertekben az örökzöldekre (pl. fenyők, cédrusok, stb.) rárakódott vastagabb hóréteget az ágakat finoman rázogatva távolítsuk el, mivel a hóteher – különösen ha rá is fagy az ágra – könnyen ágtörést okozhat. Vékony, érzékeny ágrendszerű oszlopos örökzöldjeinket (pl. hamisciprusok, Leyland ciprusok, oszlopboróka) a növény körbekötözésével védhetjük meg a hónyomás okozta károsodásoktól. Lomblevelű örökzöldjeink (pl. babérmeggy, puszpáng, magyal) számára a téli fagyos éjszakák és a szikrázó napsütéses nappalok váltakozása akár végzetes is lehet. 

 

Az örökzöldek ugyanis a napsütés hatására fokozottan párologtatni kezdenek, a szükséges mennyiségű vízutánpótlást azonban a fagyott talajból nem tudják felvenni, így tél végére gyakran teljesen kiszáradnak. A jelenséget élettani szárazságnak hívjuk, megelőzésének több módja van: fagymentes időszakokban öntözzük meg örökzöldjeinket, a perzselő nap ellen építsünk árnyékolót (pl. lécek és jutazsák felhasználásával), vagy takarjuk a növények tövét szalmával, lombbal, ezáltal megakadályozva a talaj átfagyását.

 

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően februárban már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

 

A pincében tárolt hagymás és gumós szaporítóanyagot időnként vizsgáljuk át, és ha penészesedést tapasztalunk, a helyiséget kénezzük le. A virágos növények (dália, gladiólusz, begónia) gumói a közepesen száraz, szellős, fagymentes helyen telelnek jól. Túl száraz körülmények között fonnyadnak, túl sok nedvesség esetén rothadásnak indulhatnak. Szükség szerint szellőztessük és öntözzük be hetente egyszer a tároló-homokot.

Haszonkert

CA haszonkertekgyümölcsfái esetében a február közepi - március eleji metszés terjedt el, mivel ezt követően komolyabb fagyokra már nem kell számítanunk. A korona februári ritkító metszésének célja az ágrendszer lazítása, levegősebbé tétele, amellyel megakadályozhatjuk a felkopaszodást, optimalizálhatjuk a fák lombkoronájának méretét és alakját, valamint elősegíthetjük a gyümölcsképződést, és a hatékonyabb növényvédelmet. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, csupán az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. A vastag ágakat úgy fűrészeljük le, hogy feltétlenül maradjon erős és egészséges vessző a csonkokon. A sebfelületet vágjuk le simára, és kenjük be sebkezelő anyaggal (pl. Fadoktor, Fagél). Gondoskodjunk a szemmel láthatóan beteg és száraz ágak eltávolításáról. A kártevők könnyen észlelhető áttelelő képleteit (pl.: monília –> megkeményedett gyümölcsmúmiák, galagonyapille -> hernyófészkek, csonthéjasok kártevői -> mézgakiválás), valamint a károsítóknak búvóhelyül szolgáló korhadt, elhalt kérget távolítsuk el. Lehetőség szerint gondoskodjunk a beteg részek elégetéséről is, mert azok később ismételt fertőzések forrásai lehetnek.

 

A februári enyhébb napokon, amikor kienged a fagyott föld, lássunk hozzá az ősszel félbe maradt ásás és trágyázás befejezéséhez. A gyümölcsfák törzse körüli két méter sugarú körben ássuk fel a talajt, és forgassunk bele szerves trágyát, komposztot. A gyümölcsös mélyebben fekvő részein tócsákban összegyűlt vizet kis árkok segítségével vezessük el, mert akadályozza a gyökerek légzését, késlelteti a talaj felmelegedését.

Februárban érdemes megvizsgálni, hogyan teleltek át a gyümölcsfák rügyei. A levágott egészséges vesszőket meleg helyen állítsuk vízbe. A néhány nap múlva duzzadni kezdő rügyekből virágok nyílnak ki. A hajtatás tapasztalatait később jól hasznosíthatjuk a metszés során.

Ha elmúlt a fagy, elkezdhetjük a szőlő nyitását, és egyúttal elvégezhetjük a szőlő tápanyagutánpótlását is (lásd következő link). Minél előbb kezdjük a szőlőtőkék kibontását, annál hamarabb éri a tőkefejet, a tőkenyakat és a gyökérnyak felső részét a napfény, és ezáltal könnyebben indul meg a nedvkeringés. Ha késünk ezzel a művelettel, szőlőnk lassabban hajt ki, és a májusi fagyok nagyobb pusztítást végezhetnek a gyenge hajtásokon. A szőlő metszését fagymentes napokon szintén megkezdhetjük. A kettévágott szőlő-rügyek színéből tájékozódhatunk az esetleges fagykárról. A fagyott rügyek belseje ugyanis fekete, míg az egészséges rügy színe zöld.

 

Házikertünk közkedvelt növénye, a szőlő, csak rendszeresen trágyázott, jó minőségű talajban képes kielégítő mennyiségű és minőségű termést adni. A trágyázás elvégzéséhez a szeptembertől március végéig terjedő időszak a legmegfelelőbb. A fürtök kineveléséhez szükséges tápanyagokat általában talajon keresztül adagoljuk, ezért fontos, hogy ismerjük a talaj kémiai és fizikai tulajdonságait. Legegyszerűbb, ha szőlőtelepítés előtt a talajréteg felső 30, és a 30-60 centiméteres rétegéből vett talajmintákat bevizsgáltatjuk talajanalízissel foglalkozó laboratóriumban. A talajvizsgálat számszerűen kimutatja a talaj eredeti tápanyagkészletét, és javaslatot tesz a további teendőkre. Az eredmények ismeretében általában nitrogént, foszfort, káliumot és egyéb mikroelemeket (pl. magnézium, vas, cink, réz, bór) kell bedolgozni a talajba. Amennyiben a szőlő ültetését megelőzően a talaj tápanyagtartalmát a kívánatos értékekre beállítottuk, a későbbiekben csak fenntartó trágyázást kell biztosítanunk. Ennek lényege, hogy annyi tápanyagot kell évente  a talajba juttatni, mint amennyit a terméssel ’elvittünk’ onnan. A hajtások, levelek és a fürtök képzéséhez szükséges tápanyagmennyiséget azonban ki kell egészíteni a talajban megkötött, kimosódott anyagokkal.

A szőlő nem tudja hasznosítani a talajba kerülő összes tápanyagot, ezért a számított mennyiségeknél többet kell adagolnunk. Az egyes tápanyagok kölcsönhatásban állnak egymással, de alapvetően a nitrogén a hajtásnövekedésért, a foszfor a vessző beérésért, a kálium a cukorképződésért felelős. A mikroelemek közül a réz a levelek zöld színtestjeinek kialakításában, a bór a virág- és termésképzésben játszik szerepet. A szakirodalom szerint termő szőlő esetében 1000 gramm termés kineveléséhez – a veszendőbe ment tápanyagokat is figyelembe véve – négyzetméterenként évente körülbelül 20 gramm nitrogén, 15 gramm foszfor és 27 gramm kálium hatóanyagot tartalmazó műtrágyát kell a talajba visszapótolni.

A műtrágyák mellett előnyös, ha a talajélet fenntartását biztosító és minden fontos tápelemet tartalmazó szerves trágyát is juttatunk a talajba három évenként, 3-6 kg/m² mennyiségben. Erre a célra jól használható az istállótrágya és a komposzttrágya. A lassan oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat legalább 20-40 cm mély árokba célszerű beásni úgy, hogy alulra a szerves trágya, rá pedig a műtrágya kerüljön.

haszonkerti ágyásokban a talajmunkát csak a hó elolvadását követően, szikkadt állapotú, +5 °C feletti talajhőmérséklet esetén kezdjük meg. A hidegtűrő zöldségek (zöldborsó, hónapos retek, saláta, sárgarépa, sóska) magjait a felszáradt talajba már elvethetjük

nyúlrágás ellen érdemes bekötözni a fiatal fák törzsét. Kötöző anyagnak legalkalmasabb a többrétegű újságpapír, vagy a törzs szellőzését biztosító, átlyuggatott fólia. Ne használjunk erre a célra az egerek számára búvóhelyet biztosító kukoricaszárat vagy szalmát.
Különösen az érzékeny kajszibarackfák törzsét érdemes télire bemeszelni. A fehér szín visszaveri a téli napsugarakat, a törzs nappal nem melegszik fel, így mérséklet a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség, így kevesebb fagyseb képződik.

 

Diadem®
HUNTER
Rainbird
TORO