Kertfenntartási feladatok áprilisban

A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc (vagy gyepnemez) képződhet. A gyepnemez a talaj felső szintjén, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár-, és levélmaradványaiból áll, és a fűnyírások során levágott, a fűszálak között felhalmozódott fűkaszálékból jön létre. Jelenléte kis mértékben (1 cm vastag) hasznos, mivel mulcsként védi a talajt a kiszáradástól, túlzott vastagságban (2cm <) azonban kimondottan káros mivel megakadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor a gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. A gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja tavasz illetve kora ősz, száraz időjárási viszonyok mellett. A nagy fordulatszámon dolgozó vékony szellőztetőkések alaposan kitisztítják a gyep tövét az elhalt növényi részektől. Ezáltal élettér keletkezik az új fűszálak számára.

A gyepek tápanyag-utánpótlásának időpontja illetve a gyakorisága a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul a fű erőteljes növekedése. A házikerti gyepfelületek esetében az első trágyázás célszerű időpontja április közepe.

A gyep növekedéséhez alapvetően nitrogénre van szükség. Ahhoz, hogy füvünk megfelelően edzett legyen, kevéssé támadják meg a betegségek, tűrje az átmeneti szárazságot, káliumra is szükség van. A foszfor a gyökérzet fejlődését serkenti, ezáltal nyáron is jobb tápanyag- és vízellátottságot, ősszel pedig megfelelő oldalhajtás képződést tesz lehetővé. Ezeken kívül kisebb mennyiségben a mikroelemek is fontosak a gyep megfelelő növekedéséhez.

Tavasszal legnagyobb arányban nitrogént, kisebb mértékben káliumot, foszfort és mikroelemeket tartalmazó összetett műtrágyákat célszerű alkalmazni.

A gyep első nyírását az évben megfelelő időjárás esetén áprilisbanvégezzük. Ügyeljünk a fűnyíró vágásmagasságának beállítására, mert a tél után életre kelő gyep könnyen károsodhat, ha túl alacsonyra nyírjuk. A fűnyíróasztal vágómagasságát ilyenkor 6-7 cm-re célszerű beállítani.

Az előző nyáron és ősszel fejlesztett vesszőkőn tavasszal virágzó cserjék (pl. aranycserje - Forsythia, babarózsa - Prunus triloba, téli jázmin - Jasminum nudiflorum) áprilisban már elvirágoztak, így ekkor már hozzáláthatunk metszésükhöz.

A tavasszal kinőtt új hajtásokon nyáron virágzó, gyors növésű cserjéket áprilisban erőteljesen metsszük vissza (pl. nyáriorgona - Buddleia davidii, himalájai rózsalonc - Leycesteria formosa). A tömegesen telepített, színes téli vesszőikért értékes somok (Cornus) és fűzek (Salix) visszavágása szintén ekkor esedékes, a felszíntől kb. 30 cm-re metsszük vissza őket. Más olyan cserjéket, amelyek meghálálva az erős metszést sok fiatal hajtást, és színesebb, nagyobb leveleket hoznak, szintén áprilisban vágjunk vissza (pl.: sárgalevelű bodza - Sambucus nigra ’Aurea’, vérmogyoró - Corylus maxima ’Purpurea’).

Cserje- és évelőfelületek mulcsozását, illetve mulcsréteg utánpótlásátmárciusban célszerű elvégezni, a növények lombozatának kifejlődése előtt. A borító réteg vastagsága 5-7 cm legyen, mivel ez a vastagság már elegendő ahhoz, hogy a növényfelületen a gyomok kifejlődését megakadályozza. A mulcs segíti a talajnedvesség megtartását, tápanyagot juttat ki, gátolja a gyomosodást, elősegíti a jó vízelvezető képességet, szigeteli a talajt télen, nyáron pedig hűti, tápanyagot juttat a talajlakó élőlényeknek, és javítja a talaj szerkezetét. A mulcs anyagát tekintve igen sokféle lehet: fakéreg, kavics, fűnyesedék, stb. Ezek közül leggyakrabban a fakéreg zúzalékot használják, mivel ez eredményezi a leginkább természetszerű megjelenést. Ügyeljünk arra, hogy a tavaszi hagymások (hóvirág, krókusz, tulipán, nárcisz, stb.) kibújásának várható helyét ne borítsa, vagy csak 1-2 cm vastag mulcsréteg borítsa, mivel a takaróréteg nehezíti és késlelteti a hagymás virágok kifejlődését.

Az éjszakai fagyok elmúltával fokozatos szoktatás után kihozhatjuk az átteleltetett növényeinket, virágainkat (pl.: gránátalma, leander, kékliliom). Nagyon fontos, hogy ezeket a növényeket az első időkben óvjuk a közvetlen napfénytől, mert könnyen megégetheti a leveleiket. Amennyiben növényeink kinőtték a cserepeiket, akkor ez a legjobb időszak az átültetésre. Az új cserép 2-3 számmal legyen csak nagyobb méretű, hogy a gyökér teljesen átszője a földet. Az átültetéskor mindig jó minőségű, és az adott növény igényeinek megfelelő virágföldet használjunk. A téli pihenőidőszak után távolítsuk el az elszáradt leveleket, és alaposan vegyük szemügyre, hogy nem támadta-e meg őket valami károsító. A rendszeres öntözésre és a tápanyag-utánpótlásra az első időszakban fokozottan ügyeljünk, mert a megváltozott környezethez történő alkalmazkodás lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe.

Távolítsuk el a tavaszi hagymások (pl. nárcisz – Narcissus, tulipán - Tulipa) elvirágzott virágfejeit, de a levélzetet hagyjuk érintetlenül. Az összetorlódott, és ezért kevésbé dúsan virágzó hagymacsoportokat jelöljük meg címkével: a címke ősszel a hagymák kiemelésekor emlékeztetni fog, hogy osszuk szét az összetorlódott hagymákat.

Számos nyáron virágzó hagymás növényt áprilisban ültethetünk ki. Enyhe klímájú kertekben már március végén – április elején kiültethetők a dália gumók, 10 cm talajborítással. Hidegebb kertrészekben a kiültetést halasszuk késő áprilisra. A liliomokat telepítsük edénybe, így a kertbe bármikor kiültethetjük, ha a virágágyban valamilyen rés kitöltésére van szükség.

Az októberben kiültetett kétnyári virágok (pl.: árvácska, nefelejcs, százszorszép) a hőmérséklettől függően február végén – március elején már elkezdhetnek virágozni. Gondoskodjunk az elvirágzott virágfejek eltávolításáról, hogy megakadályozzuk a magok beérését, amely a virágzóképesség csökkenését eredményezi.

Amennyiben kerti dísztóval büszkélkedünk, akkor azt is fel kell készítenünk a tavaszra. A tóba ültetett növényekről (ha ezt még nem tettük meg) minél hamarabb távolítsuk el az elhalt részeket, mivel azok feleslegesen terhelik a vizet, és rontják annak minőségét. Amint azt az időjárás engedi, szereljük össze a tótechnikai eszközöket, melyek az oxigénellátás mellett a káros anyagok szűrését is biztosítják. Az év első hónapjaiban a szűrőket sűrűn tisztítsuk, hogy a tó fenekén télen felhalmozódott iszap és egyéb szennyező anyagok minél hamarabb eltávolításra kerüljenek. Különösen fontos a halak kondíciójának fenntartása. Ha már megoldott a víz keringetése, speciális, kerti tóban használható fertőtlenítőszerekkel pusztíthatjuk el a halainkra káros kórokozókat és a víz minőségét rontó algákat. Halaink etetését csak akkor kezdjük el, amikor azok már a mélyebb részekről előúsznak, aktivizálódnak, illetve a víz hőmérséklete 8 ˚C fölé emelkedett. Ez azért fontos, mert a vízbe dobott, el nem fogyasztott eleség bomlásnak indul, és a víz minőségét rontja.

Készítsünk csiga-csapdát egy földbe mélyesztett cserépből vagy edényből, ráhelyezve egy lapos követ vagy burkolólapot. A csigákat a cserépbe helyezett grapefruit héjjalvagy az abba öntött sörrel csalogathatjuk a csapdába. Naponta gyűjtsük őket össze, és semmisítsük meg. Amennyiben nincs időnk csapdát készíteni, készen is vásárolhatunk műanyag csigacsapdákat.

Áprilisban végezzük el a sziklakert rendbetételét. Távolítsuk el az elhalt, vagy túl nagyra nőtt növényeket, illetve növényrészeket. Javítsuk a sziklakert talaját újabb réteg kavics terítésével, amely javítja a vízelvezetést. Az új, kis növésű sziklakerti növények elültetése után terítsünk egy réteg kavicsot a növények köré.

A díszkertekben évente megjelenő pajzstetvek, levéltetvek, atkák és tripszek ellen nehéz hatékonyan védekezni. A legveszélyesebbek az évente egy vagy több generációt kialakító, vagy több évig is fejlődő, a növényeken fehér bevonatot képező, különböző fajú pajzstetvek. Orgonán az eperpajzstetű, kecskerágón a kecskerágó-pajzstetű, páfrány illetve kaktuszféléken a kósza pajzstetvek károsítanak. Főleg a szabadba való kiültetést követően szaporodik fel a futómuskátlin a citrom- és narancs kártevőjeként ismert viaszos citrompajzstetű (a 3-6 milliméteres kártevő testét viaszporból álló váladék borítja). A tojásból kelő pajzstetű lárvák szívogatása során a levelek száradnak, lehullnak, a hajtások felkopaszodnak. A levelek színén és fonákán, valamint a levélhónaljakban fehér, vattaszerű telepek láthatók. Az ellenük való védekezésnél az acetamiprid hatóanyagú szerek használhatók.

A levéltetvek 3 milliméter nagyságot elérő, pajzs nélküli, elevenszüléssel szaporodó, tojás alakban telelő, lassú mozgású kártevők. A kerti rózsát tavasszal támadja meg a zöldes-barnás színű rózsalevéltetű. A hajtások hegyén, bimbóin lévő tetvek szívogatása torz növekedést eredményez, a virágok nem nyílnak ki. Ellenük pimetrozin hatóanyagú szer alkalmazható.

A szívogatással szaporodó kártevők közé tartoznak a tojásokkal szaporodó, négy pár lábú takácsatkák, amelyek hajtástorzulást okoznak. Védekezésül abamectin hatóanyagú szer permetezése javasolt.

Szívogatásukkal a virágok díszítőértékét csökkentik a nyúlánk, karcsú testű, két pár pillás szárnyú, egy milliméter nagyságú, a zöldtől a sötétig változó színű tripszek. A tojásokból kelő lárvák világos színűek és szárnyatlanok. A nőstények tojócsövük segítségével a növény szövetébe süllyesztik petéiket, ezért a tiametoxam hatóanyagú szerrel még a tojásrakás előtt kell ellenük permetezni. Főleg dálián, szegfűn, gerberán okoz súlyos deformálódást a több, mint másfél évtizeddel ezelőtt hazánkban is megjelent veszélyes faj, a nyugati virágtripsz. A károsított virágok sziromlevelei hervadnak, csökevényesek maradnak.

A veteményeskertben elültethetjük a hidegtűrő zöldségfélék (pl.: karalábé, káposzta - lásd a képen) palántáit, vethetünk még újabb retek, rukola és saláta sorokat.

A káposzta palántákat nagymértékben károsító káposztapoloska kifejletten 7-10 mm hosszú, vörös- vagy sárgásvörös színű testét fémfényű, fekete rajzolat díszíti. A poloskák szúró-szívó szipókájukkal a növény sejtnedveit szívogatják, melynek hatására a leveleken sárga pontok keletkeznek, és idővel a külső levelek elhalnak. Tavasszal a még zsenge káposztapalántákon a kártétel következtében lankadás figyelhető meg, így ekkor célszerű a rovarölő szeres kezelés elvégzése.

A sárgarépa kártevői közül a házilégyre emlékeztető sárgarépalégy ellen szintén tavasszal érdemes védekezni rovarölő szeres kezeléssel. A permetezés elmaradása esetén nyár végére-ősz elejére a kártevő a répatestbe fekete járatokat vág.

Gyümölcsfáinkat védjük a tavasszal fellépő károsító rovarok, gombák ellen. A kajszibarackot, cseresznyét, meggyet áprilisban megtámadhatják a különböző gombabetegségek (monília, levéllyukacsosodás, levélfoltosság), valamint rovarkártevők (barackmoly, sodrómoly), ezért a ditianon hatóanyagú gombaölő szer mellé keverjünk rovarölőt is a permetlébe. A szőlőt a hónap vége felé a pikkelylevelek alól előjövő levél- és gubacsatkák ellen permetezzünk fenazaquin hatóanyagú permetszerrel. Az almatermésű fák virágzása után az almamoly, valamint az aknázó- és sodrómolyok ellen is permetezzük a fákat lufenuron hatóanyagú szerrel. Az almatermésűeken nagy kárral fenyegető tűzelhalás kórokozója ellen a piros bimbós állapotig a rézkészítmények használhatók, a sziromhullás után viszont már csak a kasugamicin hatóanyagú szert lehet alkalmazni. A csonthéjas termésű fákon károsító gyümölcsmolyok, levéltetvek ellen jó védelmet adnak a dimetoát hatóanyagú készítmények. A gyümölcs-cserjék közül málnatöveket a didimellás vesszőfoltosság kórokozója ellen a fakadás után permetezzük le réztartalmú anyaggal. Acetamiprid hatóanyagú serrel áprilisban megelőzhető körtésekben a körtelevélbolha, cseresznyésekben és meggyesekben a cseresznyelégy, szamócásban a bimbólikasztó bogár, ribiszkében az üvegszárnyú ribiszkelepke és a levélpirosító ribiszke-levéltetű kártétele. A szamóca és málna szürkerothadása, a málna vesszőbetegsége, valamint a ribiszke és a köszméte lisztharmatos betegsége ellen a fővirágzásban és a virágzás végén tanácsos azoxistorbin hatóanyagú növényvédőszerrel permetezni.

Külön témakörben érdemes foglalkozni a gyümölcsfák vírusos megbetegedéseivel. Gyümölcsfáinkon a lombfakadás után és a gyümölcsérés stádiumában válnak láthatóvá a veszélyes növényi vírusok által okozott megbetegedés tünetei. Ebben az időszakban jelölhetjük meg azokat a fákat, amelyeket ősszel kénytelenek leszünk kivágni. A már kialakult vírusbetegségeket ugyanis gyógyítani nem lehet, egyetlen lehetséges védekezés a megelőzés és a beteg növények megsemmisítése. A különböző gyümölcsfákat megtámadó vírusos fertőzések óriási terméscsökkenést okozhatnak.

A vírusok terjedése szövetnedvvel, növényi részekkel, vetőmaggal, rovarokkal történik. A terjedés megakadályozásában fontos szerepet játszik a vírusátvivő levéltetvek irtása. Napjainkban a fákat megtámadó legjelentősebb vírusbetegségnek számít a három csonthéjas gyümölcsfajon, a szilván, kajszin és az őszibarackon terjedő szilvahimlő, amely leginkább levéltetvek útján, kisebb mértékben magokkal és pollennel terjed. A cseresznye- és meggyültetvényeket a gyűrűsfoltosság-vírus; a szilvát, őszibarackot, cseresznyét és meggyet a szilvatörpülés-vírus támadja meg a leggyakrabban. A cseresznye-levélsodródás-vírus a pollen és magátvitel miatt igen gyorsan terjed. A körtekövecsesedés-vírus megbetegítésének hatására a gyümölcs belsejében kemény, kőszerű képződmények alakulnak ki (lásd a képen), a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz, ezenkívül a beteg fa fagyérzékenysége is növekszik. Az úgynevezett komplex vírus tünetei minden gyümölcsfajtánál előfordulhatnak. Ez a tünetegyüttes besüppedt, elhalt foltokban, dudorosodásban, ráncosodásban nyilvánul meg, a gyümölcs színe az érés idején még zöld vagy rózsaszín, az érés több héttel megkéshet. A levélszéleken beöblösödések, a levél közepén elhalt mezők, az egyéves hajtások kérgén vörös vagy lilásbarna foltok láthatók. A kéreg alatti szövetek elhalnak, a kéregrepedések rákos sebbé mélyülnek.