A cserje, évelő, valamint az egynyári növényágyak szegélyezése minden esetben praktikus és javasolt megoldás. A szegély elválasztja az ágyást a burkolattól, a gyepfelülettől, a többi növényágyástól, megkönnyítve ezzel a kert fenntartását és védelmet biztosítva kedvenc növényeinknek. Praktikus előnyein túl azonban esztétikai jelentősége is van. Szép ívet vagy éppen „katonás” egyenest képez, általa a kert még rendezettebbnek látszik.
Anyagát tekintve széles skálából választhatunk: léteznek fa, kő, műanyag szegélyek. Ügyeljünk arra, hogy a szegély anyaga illeszkedjen a kert egyéb épített részén felhasznált anyagokhoz, így érhetjük el a legjobb harmóniát a kertünkben.
A lenyírt pázsit szélén ottmaradó fűcsomók mindenki szemét bántják, ezért már a kertépítéskor el kell dönteni, hogy szegélynyírózunk vagy olyan szegélyt építünk, mely egy szintben fekszik a gyeppel, így a fűnyíró kerekét - vagy akár a roborfűnyírót - rávezethetjük a szegélyre, a fenntartást jelentősen leegyszerűsítve.
Attól függően, hogy a kertben a természetes, vagy épített hatást kívánunk elérni, az ágyásszegélyt különböző vonalvezetéssel alakíthatjuk ki. A nagy ívű görbe vonalak mentén vezetett ágyásszegélyek harmonikusan illeszkednek a környezetbe. Az egyenes vonalú szegélyek a kert épített jellegét emelik ki. Mindig kerüljük a kis szöget bezáró sarkokat, illetve a kis ív mentén haladó szegélyek alkalmazását, mivel ezek a kert fenntartását nehezítő elemekké válhatnak (pl. nem tudjuk mellettük könnyedén eltolni a fűnyírót).
